Ezt a cikket több mint egy éve publikáltuk. Mindent megteszünk, hogy naprakész információt szolgáltassunk oldalunkon, de előfordulhatnak elavult információk korábbi bejegyzéseinkben.

Pénzben kevésbé, inkább sikerélményben mérhető az önkéntes munka hozadéka. Egyre többen döntenek úgy Magyarországon, hogy időt és energiát áldoznak a számukra fontosnak tartott célra, s az „ingyenmunkának” magas a társadalmi presztízse.

Egyre többen végeznek valamilyen önkéntes munkát Magyarországon, egy tavalyi reprezentatív kutatás szerint 2013-ban a lakosság csaknem egyharmada vállalkozott erre, négy százalékkal többen, mint két évvel korábban. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma család- és ifjúságügyért felelős államtitkársága lapunkkal tudatta: a 18–29 évesek negyven százaléka vállal önkéntességet, az életkor előrehaladtával azonban csökken az arányuk: a 30–39 évesek 35,4 százaléka, a 40–49 évesek 36,2 százaléka, az 50–59 évesek 30 százaléka, a 60 évesnél idősebbeknek pedig az egynegyede végez ilyen munkát Az önkéntesség magyarországi helyzetét felmérő kutatás szerint a vállalkozó kedvűeknek majdnem a fele szociális, környezetvédelmi vagy állatvédelmi területen tevékenykedett, és az önkéntes munkát tervezők többsége ugyanezeken a területeken vállalna feladatot, legtöbben gyerekeket, szegényeket és időseket támogatnának.

Az önkéntesek egytizede valamelyik egyházi szervezet munkáját segítette, némileg kevesebben vettek részt településfejlesztési, kulturális, oktatási vagy egészségügyi munkában. Mások közbiztonsági, sport- és szabadidős tevékenységet választottak, a politikai és érdekvédelmi feladatot ellátók aránya azonban elhanyagolható volt. Míg a 2004-es felmérésben a legkelendőbbeknek az egyházakkal, a sporttal és szabadidővel, valamint a kultúrával kapcsolatos teendők bizonyultak,tíz évvel később már lényegesen kevesebben vállaltak feladatot ezeken a területeken. A kutatásból kiderült az is, a magyar lakosság elsöprő többsége úgy véli, az önkéntességnek magas a társadalmi presztízse, kedvezően hat magára az önkéntesre, és pozitív hatásai továbbgyűrűznek a társadalomban.

Az önkéntesek kétharmada a hite, meggyőződése, személyét jobbító hatásai és a közösségi élmények miatt vállalt ilyen tevékenységet, kevésbé motiváló számukra az, hogy ily módon tapasztalatot is szerezhetnek, vagy ismeretségeket köthetnek. A kis csoportos mélyebb interjúk alanyai úgy vélték, a legfontosabb motiváció az önkéntes tevékenység által kiváltott jó érzés, és sokkal inkább a személyes fejlődés, az ismeretségek kötésének lehetősége, mint a hagyományos, közösségi motivációk.

forrás: magyarhirlap.hu