2025. november 24-én immár harmadik alkalommal találkoztak kutatók és civil szakemberek, hogy közösen értelmezzék a magyar civil szektor változó környezetét, valamint azokat a társadalmi, gazdasági és politikai folyamatokat, amelyek ma meghatározzák a szervezetek mozgásterét, lehetőségeit. A Társadalomtudományi Kutatóközpont (TK) és a NIOK Alapítvány által szervezett esemény ismét megmutatta, mennyire fontos, hogy a civil szféráról különböző nézőpontok bevonásával együtt gondolkodjunk.

A nyitóelőadásban Prof. dr. Kákai László (PTE-BTK egyetemi tanára) a hazai civil szektor és a helyi önkormányzati rendszer átalakulását foglalta össze. Állítása szerint a civil szervezetek mozgásterét ma alapvetően a helyi önkormányzati rendszer átalakulása határozza meg: az önkormányzatok pénzügyi autonómiája 2010 és 2025 között drámaian visszaesett, saját bevételeik aránya 48%-ról 21%-ra csökkent, miközben nőtt az állami függőség és a központosításból fakadó korlátok száma. Mindez szűkítette a civil szféra hagyományos helyi kapcsolódási pontjait, miközben a klasszikus civil szervezetek fejlődése továbbra is csak szigetszerű. A szektor valódi növekedését ma már nem a klasszikus civil szervezetek, hanem a nonprofit gazdasági társaságok adják, amelyek bevétele 2022-re meghaladta a 380 milliárd forintot, és az állami források döntő része ezeknél a szervezeteknél koncentrálódik. Kákai kiemelte: a civil szektor gazdasági erősödése így félrevezető lehet, mert nem a civil jellegű szervezetek pozíciója javul, hanem egy olyan szereplőcsoporté, amelynek működése erősen függ az állami támogatás politikától, és ez hosszú távon a teljes szektor szerkezeti átrendeződéséhez vezet.

Ezt követően Szalai Alida (kutató, a TK SZI tudományos segédmunkatársa) tartott előadást, amelyben a gödi Samsung-gyár esetét vizsgálta zöld kriminológiai megközelítésből. Azt vizsgálta, hogyan sérülhetnek a lakosság helyi érdekei olyan környezetben, ahol az önkormányzat már nem képes autonóm intézményként fellépni, és ahol a környezetvédelmi szempontok háttérbe szorulnak a központi gazdaságpolitikai prioritások mögött. A zöld kriminológiai megközelítésre épülő kutatás jól mutatja: egy ilyen politikai környezetben a környezeti károkozás formális kontrollja sokszor gyenge és kiszámíthatatlan – a hatósági eljárások elhúzódnak, sőt sok esetben következménymentesek, a szabályozás hiányos, és a jogalkalmazás gyakran inkább a beruházások elősegítését szolgálja, semmint a lakosság védelmét. Ebben a helyzetben próbál mozgósítani a helyi civil ellenállás - a Göd-ÉRT Egyesület -, amelynek egyszerre kell információt gyűjtenie, jogi eszközökkel fellépnie és a közösséget szerveznie, miközben lejárató kampányokkal és a mozgósítást akadályozó kontroll mechanizmusokkal is szembesül. A kutatásban megjelenik, hogy az ellenállás és az állami kontroll viszonya erősen aszimmetrikus – mégis születhetnek olyan részeredmények, amelyek hosszabb távon precedenst teremthetnek más érintett települések számára is.

Gerő Márton (kutató, a TK SZI tudományos főmunkatársa) egy több száz szervezetet érintő kérdőív alapján vizsgálta kutatótársaival (Buzogány Áron, Labanino Rafael), milyen akadályokkal szembesülnek a kisebb, független civil szervezetek az érdekérvényesítés során. Az eredmények szerint a döntéshozókhoz való hozzáférés erősen szelektív: azok a szervezetek tudnak eredményesebben belső “lobbi” eszközökkel élni, amelyek közelebb állnak a kormányzati értékrendhez vagy állami támogatásban részesülnek. (Kutatásával kapcsolatban Gerő nemrég a NIOK podcastjában is vendégeskedett.) Ezzel szemben a kisebb, független civilek számára az intézményi csatornák sokszor szűkösek vagy kiszámíthatatlanok, így az érdekérvényesítés leginkább a nyilvánosságra, a közösség mozgósítására és a saját szakmai tartalmak láthatóvá tételére támaszkodhat. A kutatás alapján is megállja helyét a tapasztalat, miszerint az érdekérvényesítés formáját ma döntően az határozza meg, hogy egy szervezet milyen mértékben fér hozzá a döntéshozókhoz — és ez a hozzáférés korántsem egyenlő a szektor szereplői között.

A három előadás együtt mutatta be azt a működési környezetet, amely a civil szervezetek mindennapjait határozza meg: gazdasági stagnálás, költségvetési szűkülés, csökkenő önkormányzati források, az adományozói erő visszaesése és a nem szektorsemleges finanszírozási gyakorlat egyaránt nehezíti a működést. Emellett a kormányzati retorika és a szabályozási környezet változásai – például a Szuverenitásvédelmi Hivatal 2025-ös listázási gyakorlata vagy a civileket akár visszamenőleges szankcióknak kitevő átláthatósági javaslat – további bizonytalanságot teremtenek.

A kutatások következetesen azt mutatják, hogy a civil szervezetek mozgástere több irányból is szűkül. Ezért is különösen fontosak továbbra is, azok a szakmai találkozók, ahol a szektor szereplői együtt értelmezhetik a folyamatokat és megoszthatják egymással a lehetséges válaszokat és stratégiákat.

A találkozón elhangzott szakmai szempontok részben visszaköszönnek a NIOK Alapítvány frissen megjelent NIOK Civil jelentésében is, amely az elmúlt évek távlatában ad átfogó és közérthető képet a hazai civil szektor környezetének alakulásáról. Kiss Julianna és Héra Gábor kutatókkal szintén friss NIOK podcast epizód készült, amelyben részletesen körbejárták, mit mutatnak a legfrissebb kutatási adatok, milyen folyamatok alakítják a szektort, és milyen kihívásokkal küzdenek a szervezetek nap mint nap.