Önkéntesség – megújuló lendület

2026 május végén elindult a Civil Kapcsoló, a NIOK Alapítvány új beszélgetéssorozata: első eseményünkön az önkéntesség változó motivációiról, kihívásairól és megújuló formáiról beszélgettünk. Az apropót Gerő Márton és Nagy Ádám Kelet- és Közép-Európa önkéntességi trendjeit vizsgáló kutatása adta. 

A beszélgetést Scheili Renáta (NIOK) vezette, meghívott vendégeink Fernengel Ági (Közélet Iskolája), Gerő Márton (ELTE) és Simon Gellért (Bátor Tábor) voltak.

Az önkéntesség témájában további gyakorlati kapaszkodót ad a NIOK Akadémián elérhető Önkéntesek – lelkesedésből valódi erőforrás c. e-learning anyagunk, amely többek között az önkéntesség szervezeti értékéről, a motiváció és megtartás kérdéseiről, az önkéntesek bevonásának folyamatáról, a szervezeti felkészültségről, valamint az atipikus önkéntességi formákról szól.

Az alábbiakban a beszélgetés legizgalmasabb pontjait foglaljuk össze nektek.

Elsőként Fernengel Ági, a Közélet Iskolája igazgatója adott definíciót az önkéntességre: önkéntesség vagy aktivizmus, amikor valaki a saját életén túl a társadalmat, a közösségének a viszonyait szeretné alakítani. Simon Gellért, a Bátor Tábor önkénteskoordinátora úgy fogalmazott, hogy az önkéntesség az adásról szól: önmagunkat, az időnket adni valami olyan dologba, ami számunkra nagyon személyes vagy kedves, és aktív szerepet vállalni érte. Sokan sokkal többet kapnak vissza, mint amit adtak: szemléletformálást, identitást, rengeteg tanulságot, közösséget. Gerő Márton nem pusztán kutatóként, hanem szakszervezeti vezetőként is megosztotta tapasztalatait. A szakirodalom szerint minden olyan tevékenység, amiért nem kapunk anyagi ellenszolgáltatást, vagy konkrét juttatást, önkéntes tevékenységnek tekinthető.

Mi szerepel Gerő Mártonék kutatásában?

Az elérhető adatok alapján néztek utána annak, hogy 6 közép-európai ország elmúlt 10 évében milyen trendek rajzolódnak ki. Az adatok forrásai a nemzetközi munkaszervezet, International Labour Organization gyűjtötte, a European Value Study, az Európai Értékkutatás által gyűjtött adatok, valamint egyéni és szervezeti adatok a formális és informális önkéntességről voltak.

Gerő Márton elmondta: az összbenyomás az, hogy a régióban csökken az önkéntesség. Alapvetően sem nagyon magas: Magyarországon 10% körül van azoknak az aránya, akik önkénteskednek, azaz formális szervezetekhez kötődnek, ennél kissé magasabb azoknak az aránya, akik informálisan önkénteskednek.

Régiós kivételek: Szlovéniában nagyon szervezett a civil társadalom, itt a formális önkéntesség is 30% körül van. Csehország is kiemelkedő: míg Magyarországon 0,1-0,2 önkéntes jut egy civil szervezetre egy évben, addig Csehországban ez 2-3-4-5 ember is lehet.

A magyarországi önkéntesség két fő jellegzetessége emelhető ki:

1. Sokszor hiányönkéntességről beszélünk: elégedetlenség, nyűg szüli a tevékenységet, nincs benne feltöltődés, pl. ki kell festeni az iskolában a falat.
2. Vannak krízishelyzetek, amikben meglepően jól teljesít a magyar társadalom, például 2022-ben az orosz-ukrán háború kitörésekor vagy 2015-ben a menekülthullám kapcsán. 2022-ben rettentő sokan mozdultak meg, sokan adtak pénzt. A magyar társadalom felnőtt népességének 8%-a valamilyen módon tényleges munkával segített 2015-ben vagy ‘22-ben, pl. a Keleti pályaudvarra ment segíteni – ez nagyon nagy arány a kutató szerint. Ezek az élmények kapcsolatokat teremtenek, szemléletet formálnak, bevonzanak embereket. A Covid-helyzet szintén megmozgatta a segíteni vágyókat.

Mi a helyzet a Bátor Tábornál?

A Bátor Tábor a maga évi 800-900 önkéntesével a civil szervezetek felső rétegébe tartozik, kiemelkedő az önkéntesei száma. Simon Gellért a Covidban látott egy törést, de azóta a tendenciák változatlanok, átlagosan 3,5 évet van velük egy-egy önkéntes. Az elköteleződésben lát változást, nagyobb a fluktuáció, többen mondják le a többnapos önkénteskedést. Nehezebb toborozni is, óriási információs zajt kell átütni. Gyorsan változik a kommunikációs világ, és azok az eszközök, amik korábban működtek, például e-mailezés, sokkal kevésbé működik, el kell menni a videós tartalmak irányába, az üzeneteknek innovatívabbnak kell lenni. Saját önkénteskutatásuk alapján a lemorzsolódásnak két fő oka van: az időhiány és az élethelyzet változása.

Gellérték már januártól elkezdik betervezni a nyári önkéntességet, hiszen, ahogy a Greenpeace-esek szokták mondani, nem “fridzsideraktivistákra” van szükség. Nem úgy működik, hogy amikor kell az aktivista, akkor előkapjuk, egyébként ott van a fagyasztóban, és nem foglalkozunk vele. A Bátor Táborban ennek kivédésére több fajta önkéntességet is lehet vállalni, délutáni kórházlátogatást vagy akár expresszőnkéntességet, amikor alkalmilag lehet eljönni segíteni háttértevékenységben, irodai előkészületben.

Hogy látja a Közéleti Iskolája?

Fernengel Ági szerint sokkal profibbá vált nagyon sok civil szervezet vagy aktivista csoport abban, hogy hogyan toborozza, képzi, ápolja az aktivistáit, vagy önkénteseit. Ehhez a NIOK is sokat hozzátesz, azzal, ahogyan a társadalmi bázisépítést támogatja. Ági nagy változást lát abban, hogy a nagy bázisú mozgalmi szerveződések a tanárok mozgalmának letörésével nagyon megtorpantak – ez sokaknak elvette a kedvét az országos szerveződéstől. Egyre többen közösségi alternatívákat építettek úgy, hogy közben nem a közéleti változásért dolgoztak, hanem inkább kevesebb kockázatot vállaltak. Fernengel Ági szerint a kevésbé tehetős, szegényebb emberek szerveződése láthatóan visszaszorult. Kérdés, ezek a mozgalmak szabadabb légkörben újra tudnak-e szerveződni?

Ági elmondta, hogy az aktivizmusnak szocializációs hullámai vannak: sokan egy-egy nagyobb tüntetés kapcsán kerülnek be. Ekkor megtapasztalják, hogy van hatása és értelme annak, hogy felemelik a szavukat, és egyre többen lesznek motiváltak.

Melyek az önkéntesség motivációi?

Gerő Márton fejtegetése szerint kettős motivációja lehet az önkénteseknek: vagy valamilyen klasszikus, tradicionális, a jótékonysághoz kapcsolódó motivációja, amikor valaki segíteni akar, mert magasabb társadalmi státuszú, vagy pedig tanulni akar valamit, így az önkéntesség mögött az önfejlesztés vágya is állhat. A kutató rámutatott: az önkéntesség kutatása nehezített pálya, hiszen a válaszadók mást és mást érthetnek alatta, nem csupán ingyenes munkát. Az, aki ingyenesen működteti a saját szervezetét, általában nem gondol önkéntesként magára. Egy 2024-es kisebb kutatás szerint a civil szervezetek 20%-ának se önkéntese, se alkalmazottja nincsen – ami nyilvánvaló ellentmondás.

Az önkéntesség kortalan: a Bátor Tábornál 20-tól 78 éves korig terjed önkénteseik életkora. A fiatalabbak számára a tapasztalatszerzés a fő motiváció, a harmincasok már visszaadni szeretnének a megszerzett szaktudásukból. Sokan érkeznek érintettként, ezáltal érzelmi tanulást, belső identitásépítést is jelenthet az önkéntesség.

Fernengel Ági az önkéntes kezdeményezések tenniakarását emelte ki, amellyel pozitív változást szeretnének elérni a környezetükben, legyen szó ételmentésről vagy feminista várostervezésről. A Közélet Iskolája stratégiai gondolkodásban, célkitűzésekben segíti őket. Az aktivizmus, a helyi civil érdekképviselet legtöbbször önkéntes alapon működik, ilyenkor az ügy melletti elkötelezettség a legfőbb motiváció. A másik a közösség – a közösség olyan megtartó erő, ami nagyon sok ember életéből hiányzik. Az önkéntes szerveződésekben az emberek megtapasztalják azt, hogy a csoport sokkal több, mint az egyének összessége.

Simon Gellért aláhúzta, hogy kihívás sok önkéntesnek megadni azt a személyre szabott figyelmet, amit igényelnek, miközben iszonyatosan fontos, hiszen általa az elkötelezettséget támogatjuk. Gellért szerint nem létezik 100%-os altruizmus, mindenki szeretne valamit kapni az önkéntességtől, fejlődni, változni, és ha ezt megkapja, akkor tartható fent hosszú távon a motivációja.

Önkéntesség-e a szívesség?

A rokonoknak, szomszédoknak, barátoknak való segítés nem biztos, hogy önkéntességnek számít Gerő Márton szerint, ez egy másik szerveződési forma. Szintén Gerő Márton mutatott rá az önkéntesség trükkös oldalára: sokszor a középosztálybeliek, vagy azok, akik segíteni akarnak, elképzelik, hogyan kell segíteni, miközben azok, akiknek segíteni szeretnének, egészen mást gondolnak arról, hogy mit szeretnének kapni. Így tulajdonképpen a segítés helyett az egyenlőtlenségek konzerválása történik.

Mik az önkéntesség gátjai?

Simon Gellért kiemelte, hogy az önkénteseknek sok munkát kell abba fektetniük, hogy megtalálják a nekik való szervezetet, nincs egységes információs felület, amiről tájékozódhatunk. Gerő Márton a kutatói oldalról is megerősítette ezt, illetve sokan egyszerűen mentálisan nem tudnak erre több kapacitást fordítani. Gerő Márton szerint tévhit, hogy az önkéntesség kapacitáshiányban jó megoldás lesz: a nagy, erőforrásokkal rendelkező szervezetek tudják önkénteseiket fenntarthatóan menedzselni.

A kutató rámutatott, hogy az elmúlt tíz évben a magyar civil szervezetek között az egyenlőtlenség nagyon megnőtt – kevés nagy civil szervezet, és nagyon sok kicsi szervezet van, akik nem tudnak klasszikus értelemben vett önkéntest alkalmazni.

Mik a várakozások a kormányváltás kapcsán?

Minden résztvevő reményét fejezte ki, hogy többen csatlakoznak a szervezetekhez, hogy a civilek szabadabban tudnak működni, és több erőforrásuk jut - a vésztervek készítése helyett - az önkéntesek toborzására és gondozására.

Fernengel Ági hangsúlyozta, hogy a Közélet Iskolájában nagyon sokat kell dolgozniuk azért, hogy a változás maradandó legyen, és az emberek a közéletet hosszú távon is a magukénak érezzék, az apátia levetése ne csupán pillanatnyi legyen.

Simon Gellért szerint most van egy össztársadalmi sikerélmény, hogy valami nagy dolgot értünk el közösen. Az önkéntességet nem lehet rosszul csinálni, csak nem csinálni.

Gerő Mártonék úgy látják, hogy az is biztató: az elmúlt időszakban olyan csoportok kezdtek el szerveződni, akik nem feltétlenül diplomások, nem feltétlenül a felsőközéposztályhoz tartoznak, és olyan városokban, falvakban kezdtek el tevékenyek lenni, ahol korábban nem volt semmilyen típusú szerveződés.

A beszélgetéshez kapcsolódó háttéranyagként ajánljuk a fő kutatást, Gerő Márton publikációit, valamint a résztvevők szervezeteinek munkáját: a Közélet Iskoláját és a Bátor Tábort.