A konferencia lényegében a vállalati önkéntességből fakadó közösségépítés előnyeit taglalta. Lehel László, az Ökumenikus Segélyszervezet vezetője a közösségépítésről elmondta, az „sok esetben csodákra is képes”. Konkrét előnyeit már Lévai Anikó, az Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagykövete ecsetelte. Az önkéntesség mellett személyes példán keresztül érvelt. Legutóbbi erdélyi útján szembesült azzal, hogy egy helyi egyesület „kalákában” újítja fel a térség fürdőit. Az egyesületi tagok biztosítják a munkaerőt, a helyi lakosok elszállásolják és ellátják őket, míg a vállalkozók finanszírozzák a költségeket. Ezzel Lévai Anikó szerint megvalósul az „élet teljessége”. Ugyanígy valósulhat meg egy vállalat társadalmi felelősségvállalása. Bár a múlt öröksége miatt az önkéntesség ma még visszásan hangozhat, de a nyugati típusú önkéntesség előnyeit megismerve változhat az emberek véleménye. Pont ezért kiemelten óvatosan kell bánni a kérdéssel. Határozott előny viszont az, hogy az önkéntes munka közösséget épít, amivel sikeresen lehet védekezni a magány és pesszimizmus ellen. Azonban amíg nincs megfelelően koordinálva ez a tevékenység, pláne kommunikálva az önkéntesség összes előnye, addig lehetetlen változást elérni. Igaz, a Médiatörvény előnyének számít az, hogy a jószolgálati munkáról szóló beszámolók immáron nem minősülnek reklámnak.
Chris Jarvis, a Realized Worth tanácsadó cég tulajdonosa és vezető tanácsadója kifejtette, náluk mit is jelent az önkéntes munka: az önkéntesek feladatait egy cég alkalmazottjai végzik, meghatározott keretben, ahol a jótékony munkáért, amit a társadalomért tesznek, nem kapnak bérezést. Olyan önkéntes modellt alkalmaz, mely az önkéntességet kiemeli a passzív feladat megoldó tevékenységi körből és személyiségformáló élménnyé változtatja azt. Orvosolja a túlbonyolítottságból eredő hátrányokat, növeli a részvételi arányt, és fokozza az önkéntesek elégedettségét. A végső konklúzió az volt, hogy ezáltal megszeretik az emberek a munkahelyüket.
Radácsi László, a HBLF Partnerség és Önkéntesség munkacsoportjának vezetője Hétmérföldes babacipő címmel tartott előadást. Az általa vezetett csoport 2010-ben alakult meg, ami nem meglepő, hiszen az önkéntesség csak most kezd kibontakozni Magyarországon. Azonban már most látható, hogy az önkéntesség olyan, mint egy szakma: ki kell tanulni. Az előzményekről szólva kifejtette, 1919. április 12-én Moszkvában, a Kazanyi Pályaudvaron javítottak meg önként mozdonyokat munkások. Ez az első regisztrált önkéntes munkavállalás, melyre azonban a politika rátelepült. Ezzel egy képmutató, hazugságra épülő „társadalmi munkának” nevezett intézményt honosítottak és utáltattak meg az emberekkel a múlt rendszerben. Felmérések szerint ez a mai napig kihat ránk: a magyarokat bizalmatlanság és individualizmus terén csak a nigériaiak előzik meg. Nagy hátrányt jelent az is, hogy gyenge a civil szféra és alacsony szintű a szektorközi együttműködés. Pozitívum viszont az, hogy magánszemélyként a magyarok nagyon aktív önkéntesek, amire példa az árvizek és egyéb katasztrófák során tanúsított áldozatvállalásuk. A kisközösségi szolidaritás is megvan, ami egyébként a modern kapitalista vállalatok számára is előny lehet. Az új stratégia ugyanis az, hogy a munkaszervezés folyamatát a társas kapcsolatokra építik rá. Az alkalmazottak jólétét célzó vállalatvezetési módszer és filozófia is egyre inkább teret kap. A felelős működés (angol rövidítéssel CSR), több előnnyel is kecsegteti a vállalatokat. Többek közt üzleti – forintosítható – előnye van. A probléma az, hogy ismerjük a módszereket, de nem alkalmazzuk, illetve a visszacsatolás nem működik az üzletfelek és még a kollégák között sem. Magyarországon egyfajta kettősség érvényesül: egyszerre van jelen a legfejlettebb gyakorlat és az érdektelenség, középút pedig nem létezik. A jó példát több okból kezdik átvenni a magyar cégek. Részint nemzetközi utasításra a külföldi cégek hazai leányvállalatainál, de önként is előfordul, ha egy magyar cég haladó szellemiségű és előrelátó stratégiával rendelkezik. 2011. lehet a hajtóerő, mivel idén számos konferencia, értekezlet fog foglalkozni a témával. Ez öngerjesztő folyamattá válhat, de a lelkesedés nem lesz elég. Ehhez szakmai tudás is kell, másfelől kötelezővé sem lehet tenni, hiszen az a múltat idézné. Összegezve arra a következtetésre jutott, hogy ha a lelkesedés meg is van, az akkor sem elég, mert a szemléletmód nem elég érett az önkéntesség színvonalas kivitelezéséhez.
Fontos lesz azokra a lehetséges vitapontokra is válaszokat találni, melyek a következő témák körül csoportosulnak: szükséges-e a sajtó bevonása az önkéntesség népszerűsítéséhez, kihez tartozzon szervezetileg az önkéntes munkacsoport, a forintosított előnyöket számszerűsítsék-e vagy sem?
F. Tóth András, az Önkéntes Központ Alapítvány ügyvezető igazgatója a közvetítők fontosságára hívta fel a figyelmet. A cég a motivált, kisebb költséggel járó, jól összeszokott csapatán kívül anyagilag is jobban járhat az önkéntesség által. Akadályokat a személyi és erőforrás hiányok okozhatják, amennyiben az önkéntességet félvállról veszik. A jogi feltételeket tisztázni kell, ahogy a múltbeli társadalmi munkától is határozottan el kell határolódni. Az önkéntesség alábecsülése, illetve a társadalmi kapcsolatok hiánya még inkább megnehezíthetik a munkát.
A társaságok esetén abban az esetben lehet sikeres az önkéntes munka, ha a vezetők támogatják, sőt felelőst is neveznek ki a cég részéről a program élére. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a vállalat célja ne az öntömjénezés legyen, mert ezzel zsákutcába kerülhetnek. A programok sikeressége azon is múlik, hogy mennyire nyitottak a társadalmi ügyekre. Tehát árvíz esetén ne feltétlen játszóteret újítsanak fel, mert ezzel nem érik el a kívánt hatást. Az adáson legyen a fő hangsúly, és ne a várható profitemelkedés legyen a fő szempont. Mindezt megfelelően is kell kommunikálni és mindehhez elegendő forrást kell biztosítani. A legfontosabb azonban a cél egyértelmű kijelölése kell legyen.
A közvetítők kapcsán is vannak feltételek, melynek meg kell felelni. Legyen lehetőség szerint minél tapasztaltabb és ismerje az érintett feleket. A hazai viszonyok mellett az önkéntességet szabályozó jogszabályokban is jártasnak kell lennie. Persze a nemzetközi gyakorlat ismerete is elengedhetetlen. Ha megfelelő kapcsolati hálóval rendelkezik és képes stratégiai látásmódra akkor a siker biztosra vehető.
Gáncs Kristóf, az Ökumenikus Segélyszervezet vállalati kapcsolatok vezetőjeként nyilatkozott. Ők a nemzetközi példákból okulva készültek fel a hazai helyzet változásaira. Kezdetben felmérték az igényeket, majd azokra szakmai válaszokat adtak, így végül megszületett a CSR részlegük. Ennek feladata a stratégiai együttműködés a cégekkel és a lehetséges partnerekkel. A legfontosabb szempontnak azt tartja, hogy a CSR részleg tudja, ki mit vár el, hogy mindhárom fél jól járjon. Egyrészt a cég, másfelől az önkéntes munkásai és persze a kedvezményezett fél. Ezért a célkitűzésnek értelmesnek és hasznosnak kell lennie, mert ez építi és dinamizálja a csapatot. Akkor jelent élményt a csapatnak a segítségnyújtás, ha valódi segítséget képesek adni. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, a kommunikáció fontosságát hangsúlyozta az előadó: ehhez mindkét oldalon szükséges egy egy felelős aki az esemény előtt, közben és után is informálja a résztvevőket.
Takács István