A remények szerint ezek gazdasági együttműködéseket, esetleg befektetőket is jelenthetnek, de a szakemberek szerint dőreség azt hinni, hogy varázsütésre születnek horvát munkahelyek a dél-zalai térségben. Az viszont tény, hogy újra egyre több horvát rendszámú autóval találkozhatunk az utakon, a hipermarketek és az üzletek parkolóiban.
– Nyilván, azt nem lehet várni, hogy a július elsejei csatlakozás után most, augusztus végén már sorra születnek horvát befektetések a térségben – bocsátotta előre Cserti Csilla, a nagykanizsai Inkubátorház és Innovációs Központ vezetője. A szakember komoly szerepet vállalt egy pályázati konstrukció keretében a horvát-magyar üzleti kapcsolatok bővülésében. – Az export-import vámok eltörlése, a munkaerő szabad áramlása, mind-mind lehetőségek, melyekre egy vállalkozás vagy épít, vagy nem.
– Másrészt vannak földrajzi adottságok is, melyeket ugyancsak ki lehet használni – folytatta Cserti Csilla, az inkubátorház vezetője. – Nagykanizsa 30-40 kilométeres vonzáskörzete például eleddig csak a határig terjedt, s inkább volt fél kör, most viszont ehhez hozzáadódott még Muraköz megye is, ami Horvátország legfejlettebb része, s így már egy egész körről beszélhetünk. Az máris érzékelhető, hogy kereskedelmi szempontból valóban vonzóak vagyunk a horvátoknak – mint ahogy erre már volt példa, szinte az egész város a horvát bevásárló turizmusból élt hosszú éveken át hazánk uniós tagságáig –, a vásárcsarnokban például mind gyakrabban hallani horvát szót, s egyre több vásárló jön ismét busszal. Valami tehát elindult, amire nem csak lehet, hanem igenis, kell alapozni.
Cserti Csilla hozzátette: ha pedig a horvát és magyar vállalkozások közti kapcsolatot nézzük, mint minden gazdasági együttműködésnek, ennek is a bizalom az alapja. Ennek kialakítása érdekében pedig sokat tettek az elmúlt években a kamarák, a vállalkozásfejlesztési alapítvány és az inkubátorház határ menti, horvát-magyar projektjeivel.
Az inkubátorház üzleti kapcsolatépítő programja révén sikerült például az MJ Kanizsa Consulting Kft. vezetőinek horvát partnert találniuk ottani cégalapításukhoz.
– Így született meg Kaproncán egy horvát-magyar vegyes tulajdonú tanácsadó vállalkozás – avatott be Juhász Imre tulajdonos. – A cég projektmenedzsment-szolgáltatással, pályázatírással, projekt-előkészítő tanulmányok készítésével és közbeszerzési szakértői tevékenységgel foglalkozik. Hogy nehéz-e manapság céget alapítani Horvátországban? Nem mondanám, útlevél kell hozzá, illetve a cégbejegyzéshez nem szükséges ügyvéd, mint itthon, elegendő a közjegyző. Tapasztalataim szerint egyébként a legnagyobb problémát a kommunikációs gondok okozzák. Ott ugyanis a többség második nyelvként az angolt beszéli, itthon viszont még mindig a német van túlsúlyban. Így aztán nem könnyű szót érteni…
A nagykanizsai Czeglédi Mária, Zonka csak természetes alapanyagok felhasználásával cukrászati termékeket, házias süteményeket készít vállalkozásában. Mint elmondta, tervei közt szerepel, hogy 3-4 éven belül sütödét hozzon létre Horvátországban – és számára még a nyelv sem akadály, hiszen a Mura mentéről, Molnáriból származik.
– Mivel vannak horvát gyökereim, s éveken át a Dél-Zalai Áruház ruházati osztályának vezetője voltam, ahol a horvát bevásárlóturizmus idején sikerült jó kapcsolatokat kialakítanom, arra gondoltam, hogy ezekre építve kint, Horvátországban is nyitok egy sütödét – mondta. – Elsősorban a tengerpart közelében gondolkodom, de a határ innenső oldal is szóba jöhet. Korábban ugyanis volt már példa arra, hogy bizony, a horvátok még a határon is átjöttek a süteményeimért.
Halmi Béla, Letenye polgármestere szintén úgy véli, a határ mente önkormányzatai, oktatási intézményei és civil szervezetei által kialakított, immár évek óta jól prosperáló kulturális együttműködések kiváló alapot nyújtanak ahhoz, hogy a kétoldalú kapcsolatok még magasabb, azaz gazdasági szintre lépjenek.
– A letenyei munkaügyi kirendeltség például most hirdetett meg 100 varrómunkás állást Varasdra – mondta el a polgármester. – Információim szerint a dolgozókat légkondicionált autóbuszokkal hozzák-viszik majd, s elég jó fizetést is ígérnek. Azt gondolom, ez nagy előrelépés, az első olyan gyümölcse Horvátország uniós taggá válásának, melyből már komolyabban, anyagilag profitálhatnak a térségben élők is.
Halmi Béla azt is elmondta: üzleti kapcsolatok persze, már eddig is léteztek, főleg a mezőgazdaságban, ugyanis a termelők szemesterményeit (kalászos gabonákat, kukoricát) gyakran éppen horvát felvásárlók vették meg.
– Arról is vannak információim, hogy Budapesten nagy pékséget akarnak nyitni horvát befektetők – tette hozzá. – Itt, a térségben pedig azt érzékelem, hogy a kishatáron át egyre több horvát jön ide, illetve Nagykanizsára vásárolni. Nagy „bumm” persze, nincs, de az irány úgy érzem jó, lassan, fokozatosan szép dolog kerekedhet ki ebből.
És mit gondolnak minderről a horvátok?
– Túl kevés idő telt el még a csatlakozásunk óta, így az egyelőre nem mondható, hogy kiszélesedtek volna a kapcsolataink, de annyi bizonyos, hogy könnyebbé vált a találkozás és a kommunikáció a partnereinkkel – vélekedett Josip Grivec, Donji Vidovec polgármestere, akivel a tótszentmártoni bor- és tambura fesztiválon váltottunk szót Konczér Katalin, a Zala Megyei Közművelődési Intézmény igazgatója segítségével.
– Az az együttműködés, amit elkezdtünk a kultúra és a sport területén a térségben, egyre inkább halad a gazdasági kiteljesedés felé. A Mura-menti önkormányzatokkal közös munka legnagyobb eredményének azt tartjuk, hogy sikerült megteremtenünk egy közös gazdasági övezet létrehozásának feltételeit. A tervünk az, hogy ebbe az övezetbe pár éven belül magyar és horvát vállalkozások települjenek be: horvátok a magyar, magyarok pedig a horvát oldalra. Itt „kipróbáljuk” magunkat, megismerjük egymást, aztán lehet tovább gondolkodni.
forrás: zaol.hu