Mostanság kevesen vannak, akik maradéktalanul elégedettek sorsukkal. Jól kipróbált recept: azok érezik igazán boldognak magukat, akik képesek boldoggá tenni mások életét. Túlságosan nagy szavak ezek? Ezt kérdezhetnénk a konferencia előadói nevében is. Talán valóban azok. Az önkéntes karitatív szolgálatot végzőknek mindez nem is mindig jut eszükbe, hisz legyen szó segélycsomagok begyűjtéséről és elosztásáról, betegek, idősek gondozásáról, utcagyerekekkel való foglalkozásról, leányanyák, nagycsaládosok megsegítéséről, kórházak gyermekosztályain hagyott gyermekekkel való foglalkozásokról, a roma közösségek felemelését célzó programokról, mindig csak az aprólékos, hosszan tartó munka hozza meg a kívánt eredményt.
A fentiekben nagyjából felsoroltuk azokat a témákat, amelyeket a találkozó során a magyarországi és a kárpátaljai résztvevők érintettek. Mint látjuk, igen sok témáról van szó, így nehéz lenne néhány mondatban összefoglalnunk, hogy miben rejlik a karitatív munka sikeressége. Ám abban minden előadó megegyezett, hogy a hitről, az áldozatkészségről csak úgy tudunk tanúságot tenni, ha ott vagyunk a helyszínen. Úgy is fogalmazhatnánk: a krisztusi szeretet általunk van jelen a világban.
Az élet annyira bonyolult és összetett, hogy bármilyen akciót indítunk is el, látványos sikerre aligha számíthatunk. Társaival együtt így gondolta ezt Palojtai Márta, Az élet védelme egész Kárpátaljára kiterjedő program kidolgozója. A projekt kezdeményezőinek meggyőződése, hogy az élet a fogantatástól kezdődik. A témában tartott előadásoknak, a megyeszerte kirakott óriásplakátoknak köszönhetően vidékünkön számottevően, csökkent az abortuszok száma. Ez felelős szexuális magatartásról tanúskodik. Mindamellett sokoldalú segítségre van szükségük azoknak a nőknek, akik túljutottak ezen a súlyos lelki megrázkódtatással járó beavatkozáson.
Cseresznye Albert református lelkipásztor előadásában arról a sokrétű diakóniai munkáról számolt be, amelyet immár kér évtizede a Kárpátaljai Református Egyház végez. A lelkész szólt a közelebbi és távolabbi célokról is (leányanya valamint gyermekrehabilitációs központ létrehozása). A Máltai Lovagrend kárpátaljai tevékenysége ugyancsak sokrétű, hangsúlyozta előadásában Makuk János, a Máltai Szeretetszolgálat Beregszászi Járási Szervezetének a vezetője. Maga az élet kényszerítette ki, hogy az árvizek során otthonukat vesztett családok megsegítésével, gyógyászati segédeszközök kihelyezésével, ECDL-tanfolyam, valamint az utóbbi időben szociális felzárkóztató programok szervezésével egyaránt foglalkozzunk, mondta el a konferencia beregszászi szervezője. Igen sok érdekes és hasznos dolgot tanulhattunk meg Schumickyné dr. Könyves-Tóth Ildikónak a Roma integráció első lépései című előadásából. A romaközösségekben a folyamatos jelenlétünk, személyes példamutatásunk az egyik legfontosabb dolog, hangsúlyozta az előadó, s az, hogy közreműködésünkkel mind több sikerélményhez jusson az általunk felkarolt roma család. A motiváció hiánya – nincs kinek beszámolni róla, hogy az olvasás, számolás terén milyen sikereket ért el – gyakran kedvét szegi a roma gyerekeknek. Ugyancsak tanulságos volt az az előadás, melyben Rigóné Kiss Éva az önkéntesség megújítása és megtartásának kérdéséről számolt be. Semsely Ilona, a Kassán működő máltaiak tevékenységét mutatta be. Fehér Ferenc a Caritas tevékenysége Kárpátalján címmel tartott beszámolót, Bakó Zsuzsanna a Sámuel Alapítvány munkáját, annak eredményeit elemezte. Tóth József (Magyarország) pedig példákkal bizonyította be, hogy a vállalkozás és az önkéntesség egymással igenis összeegyeztethető.
Kovács Elemér
forrás: karpatinfo.net