Alapvető cél és háttér információ
A bűnözés Magyarországon a rendszerváltozás óta robbanásszerűen növekedett (összes ismertté vált bűncselekmény 1989-ben: 224.943; 2001-ben: 465.694; 2005-ben: 436.522, 2009-ben: 394.0341), ugyanakkor az utóbbi tíz évben egy egyensúlyi szint látszik kialakulni. A látenciában maradt bűncselekmények száma a bűncselekmények jellege szerint eltérő. Nem kell például nagymértékű látenciával számolni a súlyos, erőszakos bűncselekmények esetén, ezzel szemben azonban – különösen a nem biztosított – vagyontárgyak ellen irányuló cselekményeket az állampolgárok sokszor nem jelentik be a hatóságoknak, így ezek a bűnügyi statisztikába sem kerülhetnek be.
Az ezredfordulót követő bűnözési helyzetet elemző, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM) Statisztikai és Elemző Osztálya által 2010-ben készített tanulmány alapján ismertté vált bűncselekmények többsége a lakosság vagyon- és személyi biztonságát közvetlenül sérti, az élet minőséget kedvezőtlenül befolyásolja (vagyon elleni bűncselekmények száma 2007-ben: 276.193; személyt közvetlenül támadó bűncselekmény 2007-ben: 18.717). A regisztrált bűncselekmények legnagyobb hányadát még mindig a vagyon elleni bűncselekmények jelentik (2006-ban: 61,1%; 2009-ben: 64%), amelyekhez „hozzá adódnak” a vagyon elleni ún. kriminális szabálysértések, amelyek éves átlaga 5-10.000 esetet jelent. Utóbbi esetekben hiányoznak a sértetteknek a
büntetőjog biztosította garanciák és védelmek.
A természetes személy sértettek száma jelentősen csökkenő tendenciájú, évi 200.000 körül alakul. Azonban a 2010. évben az előző év adataihoz viszonyítva ismét emelkedett az áldozatok száma. A bűnügyi statisztika szerint leggyakrabban a felnőttkorú népesség válik bűncselekmények áldozatává, míg a – közvélekedéssel ellentétben – az idősebb korosztály az átlagosnál jóval kevesebb valószínűséggel lesz bűncselekmény sértettje, azonban az idős korosztály bűnözéstől való félelme, szorongása igen erős. Jellemző, hogy a fiatalabb népesség az átlagosnál gyakrabban követ el erőszakos bűncselekményeket, itt az elkövetői és sértetti szerepek gyakran átjárhatóak.
A társadalmi kohézió erősítése érdekében erősíteni szükséges nagy- és kisközösségek, az intézmények és az állampolgárok önvédelmi képességét, bűnözéssel szembeni védettségét.
Az állami Áldozatsegítő Szolgálat 2006. január 1-jétől működik, amelynek feladata a bűncselekmények áldozatainak gyors és szakszerű segítése. A bűncselekmények áldozatainak segítésével a kormányhivatalok igazságügyi szolgálatai és a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Igazságügyi Szolgálata (KIMISZ), mint az áldozatok segítésére kijelölt szervek foglalkoznak, ezen kívül a megyei rendőr-főkapitányságok áldozatvédelmi referensei, valamint néhány nem állami szervezet is közvetlen segítséget nyújt az áldozatoknak.
Az általános bűnügyi adatok és az Áldozatsegítő Szolgálat 2006 és 2009 közötti éves ügyforgalmi adatainak összevetéséből megállapítható, hogy a szolgálat évről évre nagyobb arányban érte el a Magyarországon bűncselekmény áldozatává vált személyeket. A szolgálat a 2006-os országos átlagot nézve, az ismert természetes személy sértettek 4 %- ának nyújtott valamilyen formában segítséget, 2007-ben ez az arány 5 % volt, 2008-ra pedig 5,7 %-ra nőtt. Az országon belüli lebontást nézve igen nagy eltérések tapasztalhatóak, azonban az elmondható, hogy az ügyek száma 2006-hoz képest 2009-re kb. háromszorosára nőtt.
forrás, bővebben: NFÜ