Alapvető cél és háttér információ
Természeti környezetünk védelme a polgárok gondolkodásmódján, hozzáállásán is múlik. Az egyének és közösségek milyen értékeket követnek és közvetítenek. Hiszünk a jó példák erejében, ezért az Új Széchenyi Terv célja pozitív példák elterjesztése.
A konstrukció célja a fenntartható életmód és az ehhez kapcsolódó viselkedésminták elterjesztése információs eszközök (szemléletformálás, tájékoztatás, képzés stb.) segítségével. Így cél a fogyasztók környezettudatosságának, környezetkultúrájának és környezet-etikájának fejlesztése, főleg a mindennapi élet területén (táplálkozás, háztartás, munkahely, közlekedés és szabadidő), a fenntarthatóbb választási lehetőségekről szóló információs kampányokkal, közösségi együttműködések megvalósításával. A pályázat konkrét célja a kompetens és felelős fogyasztói magatartás
elterjedésének segítése, a fenntartható életmód értékeinek és eszközeinek széleskörű elterjesztése, a környezeti tanácsadók módszertani kultúrájának korszerűsítése, és a fenntarthatóság nem formális tanulási helyzeteinek ösztönzése. A tájékoztatás, képzés kiemelt eszközei az – elsősorban aktív elérést eredményező – infokommunikációs tájékoztatási formák (közösségi oldalak, multimédiás tartalmak alkalmazása, stb.), melyek előnye a költséghatékonyság és nagy tömegek egyidejű elérése. A civil szféra, az oktatási szektor, a tudományos szféra együttműködésének eredményeként a legszélesebb körben kell tudatosítani a fenntarthatóság értékrendjét, ismertté tenni a fenntartható alternatívákat, használatuk módját, és megismertetni a fogyasztás
környezeti hatásait.
Nem célja a konstrukciónak a fenntarthatóság környezeti dimenzióját csak közvetve segítő, illetve azt elhanyagoló kampányok támogatása. Így egyértelműen természetvédelmi, tájképvédelmi, turisztikai, egészséges táplálkozási, egészséges élelmiszer, mozgáskultúra népszerűsítési, biotermesztési, kutatás-fejlesztési vagy műemlékvédelmi célú kampány, és közösségfejlesztés nem támogatható (ezekhez más források állnak rendelkezésre).
A konstrukciót megalapozza az EU és Magyarország környezetvédelmi politikája, valamint az EU és Magyarország Fenntartható Fejlődés Stratégiája, és az ennek részeként elkészült Fenntartható Termelési és Fogyasztási Akciótervek is, valamint a hazai irányadó dokumentumok. Az EU Akciótervei ötféle cselekvési területet fognak át: 1: innováció fejlesztése, 2: jobb termékek és piacuk, 3: jobb (ökohatékonyabb) termelés, 4: viselkedésváltozás a környezettudatos (bölcs, válogatós, ökointelligens) fogyasztásért, 5: külpiaci aktivitás az előzőek érdekében. A viselkedésváltozás cselekvési
területen négy cél érdekében hétféle eszközt tervez az EU működtetni. A négy cél a környezeti költségek beépítése a termékek árába, a termékek környezeti tulajdonságainak megismertetése a fogyasztók körében, a piacok ösztönzése több és jobb termék forgalmazására, és a termékek környezeti szempontból megfelelőbb használata. Az eszközök között a kereskedők „környezeti teljesítmény” megállapodásai és elköteleződése, a környezeti költségek beépítésével működő piaci eszközök (pl. adók, forráshasználati díjak) kiterjedtebb használata, a forgalmi adó környezeti szempontot beépítő felülvizsgálata, az EU környezetvédelmi termékminősítő rendszerének fejlesztése és integrálása többféle politikába, fellépés a téves, félrevezető környezeti termékjelzések
és reklámtevékenység, a zöld beszerzés, valamint a fogyasztók tájékoztatási, oktatási és képzési kampányai szerepelnek.
A magyar lisszaboni akcióterv a fenntartható fogyasztást a környezetfejlesztés fő céljaként határozza meg, míg a fenntartható termelés fejlesztése a versenyképességi célok egyike. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégia három prioritásának mindegyike jelentős tanulási, tájékoztatási feladatokat fogalmaz meg az életmód- és szemléletváltás érdekében. Az egyik prioritás önálló célként is kitűzi a fenntartható fogyasztási szokások uralkodóvá válását, míg a társadalmi funkciókat összefogó prioritás többek között az egészséges életmód kialakítását és az élő, működő emberi közösségek megőrzését, fejlesztését tűzi ki célul, mint a társadalom fennmaradását megalapozó folyamatokat. Szükséges a kisközösségek fejlesztése, valamint a tanulási, együttműködési, részvételi, döntéshozói és alkalmazkodási képességek fejlesztésén keresztül a közösségi lét megélésének segítése. A természeti környezet megőrzésének sikere is attól függ, hogy a lakosság mennyiben ismeri fel és fogadja el elsődlegesként az élő környezet létfontosságú funkcióinak védelmét, mennyiben hajlandó és képes olyan életmódot és fogyasztási szokásokat választani, amelyek nem vezetnek a létfenntartó környezeti folyamatok tönkretételéhez. Termelésünk és fogyasztásunk természeti erőforrás-igényét, anyagi fogyasztás igényét csökkentenünk kell a fenntartható fejlődési stratégia szerint.
A lakosság általában nem rendelkezik sem elegendő információval életmódjának (közlekedési módok, táplálkozás, lakás, szabadidő) környezeti hatásairól, sem megfelelően erős döntéshozatali, joggyakorlási képességekkel (felismert környezeti érdekeik védelmében). Az uralkodó fogyasztói szokások általában ellentétesek a fenntarthatóság elveivel. Felmérések szerint a lakosság fele ugyan tisztában van azzal, hogy a fogyasztásnak vannak kedvezőtlen környezeti hatásai, azonban háromnegyedük úgy véli, a problémát pusztán technikai fejlődéssel kell áthidalni. Az emberek nem
akarnak életmódjukon változtatni, holott általánosságban, globálisan belátják a jelenlegi életmódminták fenntarthatatlanságát. Az üzleti, helyi, régiós, országos politikai döntéshozók a lakosság érdektelenségére hivatkozva szintén könnyen hoznak a fenntarthatósággal akár ellentétes döntéseket is. Vannak azonban kedvező jelenségek is. Elsősorban vidéken, illetve a fogyasztással arányos díjat fizetők körében megőrződtek tradicionális - részben fenntarthatónak mondható - fogyasztói szokások (például alacsony vízfogyasztás, takarékos energiafelhasználás, újrahasznosítási megoldások jelenléte).
Alkalmaznak hagyományos ismereteket az extenzív gazdálkodás, a paraszti élet és néhány kismesterség területén. Viszonylag magas fokú az élelmiszer iránti igényesség, beleértve a helyi termékek, valamint a kevésbé kemizált termékek elvi preferenciáját. A biztató folyamatok egyike, hogy az élelmiszerfogyasztásban, illetve a szabadidős fogyasztásban a tájjellegű, illetve a magas minőségű termékek és a biotermékek iránti kereslet növekszik.
Azoknak a fenntartható fogyasztási mintáknak kell elterjednie, amelyek kisebb anyag- és energiaigénnyel – több közösségi szolgáltatással, szellemi termékkel – elégítik ki a szükségleteket, illetve a hulladékkeletkezés megelőzését neveléssel, minták elterjesztésével, értékváltással segítik. A kulturális javak iránti magasabb kereslet csökkentheti a dologi jólét hajszolását a lakosság körében, ami egyúttal a környezet terhelésének csökkentését is jelenti. A megfelelő tájékoztatás jelentős segítséget nyújthat azáltal, hogy informálja a termelőket és fogyasztókat az általuk vásárolt termékek és szolgáltatások hatásairól, és lehetővé teszi számukra a helyes döntések meghozatalát. A fogyasztási szokások megfelelő alakítása szempontjából az elektronikus média éri el a legnagyobb közönséget, míg a személyes kommunikáció a legnagyobb hatást – mindkettő csak akkor, ha valóban elérhető, megélhető életmódokat mutatnak be.
Az Új Széchenyi Terv egyik kiemelt kitörési pontja a Zöldgazdaság fejlesztése. Ezen program integrált része a szemléletformáló és tudatosító tevékenységek támogatása, melynek célja, hogy a lakosság szélesebb körben megismerhesse az energiatakarékossági, energiahatékonysági, megújuló és alternatív energiahasznosítási megoldásokat, lehetőségeket és a klímaváltozás következményeihez való alkalmazkodás módozatait. A civil társadalom, az oktatási intézmények és az önkormányzatok számára forrást kell biztosítani ahhoz, hogy tájékoztatni tudják az érdekgazdákat, a lakosságot, az önkormányzatok döntéshozóit, a gazdaság szereplőit és a fiatal nemzedéket a zöld megoldásokról.
Emellett fontos bemutatni a szektorban megvalósuló beruházások eredményességi mutatóit, amelyek megfelelő alapot és bátorítást adnak a továbblépéshez. A cél olyan szemléletformáló tevékenységek fejlesztése, amelyek nem elvontan közelítik meg a klímaváltozás okozta következményeket, hanem a lakosság számára hasznos, a gyakorlatban alkalmazható ismereteket közvetít, melynek következtében ismertebbé válnak a zöld technológiák és kézzel foghatóbbak, átláthatóbbak lesznek a lakosságot érintő gazdasági racionalitások. Fontos megmutatni, hogy van olyan alternatíva, amelynek mentén – anélkül, hogy lényegi dolgokról lemondanánk életvitelünkben – csökkenthetjük kiadásainkat és hozzájárulhatunk egy fenntartható világhoz.
A KEOP stratégiája az, hogy az életminőség javulását rövid, és hosszú távon is elősegíti a környezetvédelem erősítése. A környezetvédelem erősítésébe beletartozik a környezeti infrastruktúra fenntarthatósági szempontokat figyelembe vevő fejlesztése, a természeti erőforrások hatékonyabb és takarékos használata. Az infrastruktúrák és erőforrások hatékony és takarékos használata a fenntartható fejlődés szempontjainak jobb megismerését és természetesebb alkalmazását igénylik mindenkitől. Ehhez környezeti szemléletformálásra van szükség, egyrészt azért, mert a régi EU tagországokra jellemző fogyasztási minták és piaci magatartások gyors átvételével a környezettudatos termelési és fogyasztási szokások elterjedése nem tartott lépést. Másrészt a környezetérdekű piac fejlődését az ökohatékonyságra törekvő technológiai fejlesztések ritkasága mellett leginkább a lakosság viszonylag alacsony, illetve csak 1-2 részterületre koncentráló környezettudatossága akadályozza. A fenntartható termelési és fogyasztási célok elérését és az eszközök fejlesztését nemcsak a KEOP, hanem – a piac termelői oldalának nyújtott támogatások révén - a GOP (pl. környezetközpontú technológiaváltást segítő konstrukciója) is segíti.
forrás, bővebben: NFÜ