Hogyan profitálhat egy civil szervezet a sajtóval való kapcsolatából? Mit kell szem előtt tartania a civileknek, ha megjelennek az újságban vagy a tévében? Mennyire van hatása arra, ami a sajtóban róla megjelenik? Köteles-e egyáltalán megmutatni az újságíró az anyagot, mielőtt nyilvánosságra hozza azt? Sok hasonló kérdés merülhet még fel egy civil szervezetnél, mikor szerepelnek valamilyen médiumban vagy nagyobb nyilvánosságot szeretnének az ügyüknek. Ez egy hosszú tanulási folyamat, de szerencsére a fiatal szervezetek már tanulhatnak a tapasztaltabbaktól.
Legújabb podcast adásunkban Benkő Fruzsina az InDaHouse Hungary Egyesülettől, Szénási Szilvia az UCCU Alapítványtól jött el hozzánk és osztotta meg saját élményeit és az évek során szerzett tapasztalatait. A sajtó oldaláról Bíró Bori csatlakozott hozzánk a Klubrádiótól és adott hasznos tippeket a sajtómegjelenéshez. A beszélgetést pedig Gerencsér Balázs a NIOK Alapítvány igazgatója vezette.
Ha nincs most időd meghallgatnia podcast-et, de szívesen olvasnál hasznos tippeket a témában jó helyen jársz, amennyiben a teljes beszélgetés is érdekel a linket megtalálod a cikk végén.
Benkő Fruzsi és Szénási Szilvi is azzal kezdték, hogy eddig inkább a sajtó találja meg őket, és nem fordítva. Az InDaHouse első médiamegjelenése éppen a NIOK segítségével történt, amikor megszervezték az első közösségi gyűjtésüket 2014-ben, melynek során még a RTL Híradójába is bekerültek.
Az UCCU első médiamegjelenése pedig az Unicredit Bank Lépj velünk programjához kapcsolódik, melynek keretében elindították társadalmi vállalkozásukat: a “Gyere velünk a nyolckerbe!” roma városi sétákat. A projekt keretében egy ideig profi marketinges stáb állt az UCCU mögött, akik a társadalmi program indítására sajtó sétát szerveztek, így az egyesület hirtelen kapott nagy nyilvánosságot.
Akár a szervezet maga keresi a médianyilvánosságot, akár a sajtó talál rájuk, érdemes néhány dologra felkészülni. Bevett szokás, hogy az írásban rögzített interjút az újságíró visszaküldi még publikálás előtt ellenőrzés céljából. Más műfajokban ez nem ilyen egyértelmű, de ezekben az esetekben is nyugodtan el lehet kérni a kész szöveget. Minden embernek más stílusa van beszéd közben és írásban. Az élő beszédet nem lehet egy az egyben átülteni írott formába. Az viszont egyéni preferencia kérdése, hogy mennyi szóbeli jellegzetességet hagy meg az újsáígró a kész interjúban. Így ezzel kapcsolatban is kérhet változtatást a szervezet képviselője. Ezen kívül előfordulhat, hogy az üzenetüket nem úgy látják viszont, ahogy szeretékkel volna, vagy rossz kontextusban használták a mondataikat, erre is ajánlott odafigyelni és kérni a helyesbítést, ha szükség van rá.
Szénási Szilvi szerint érzékeny témáknál különösen fontos odafigyelni a kommunikációra, így a roma emberekkel kapcsolatban is nagy jelentősége van annak, hogy az hogyan jut el a többségi társadalomhoz. Úgy érzi, roma származású szakemberként és vezetőként egy roma szervezetnél nagy felelőssége van ezen a téren. Ezért is nagyon odafigyel arra, hogy mi jelenik meg a szervezetről és az milyen kontextusban. Igyekszik tudatosan befolyásolni a róluk kialakuló képet. A szervezeteknek ebben a folyamatban a kuratórium is segítségére lehet. Ránki Júlia az UCCU kuratóriumának elnöke például újságírói tapasztalatával támogatta az egyesületet és Szilvi munkáját ezen a területen. Ha a szervezeten belül és a kuratóriumban sincs olyan ember, aki közelről ismeri ezt a szakmát, érdemes az önkéntesek körében keresni valakit, aki szakmai tanácsot adhat.
Az InDaHouse Egyesületnek különösen a saját oldalokra vagy sajtóba bekerülő képekre kell különösen odafigyelniük, ugyanis gyerekekkel dolgoznak és róluk is kommunikálnak. Mára minden szülővel adatvédelmi megállapodásuk van, amiben megegyeznek, hogy a gyermek fényképe kikerülhet-e valahova vagy sem. Erről naprakész listájuk van, ami alapján a későbbiekben válogatják a képeket. Esetükben, amikor egy sajtóorgánum fényképet szeretne a megjelenő cikkhez, a saját Facebook oldalukat szokták ajánlani, ott ugyanis már biztosan csak olyan képek szerepelnek, amelyekhez hozzájárulásuk vanFőként vidéki szervezetek esetében, ahova kevesebb eséllyel jut el fotós kolléga is az újságíróval, hasznos lehet ez a módszer. A kész fotók természetesen más esetben is praktikusak a sajtóval való együttműködés során. Nem árt, ha a kéznél van egy jó minőségű portré fotó a tagokról, akár a szervezet logójával ellátott pólóban, ugyanis egy rohanós nap közepén adott interjú közben senkitől nem várható el, hogy vállalja, hogy kamera elé áll.
A tévés megjelenések esetében szem előtt kell tartani, hogy itt általában nincs lehetőség a felvétel átnézésére adásba kerülés előtt. Bár a megjelenő anyagra nem lehetünk hatással, arról mindenképp tájékozódni kell, hogy milyen jellegű műsorba kerül majd be. Nagy különbségek vannak egy híradó vagy egy reggeli beszélgetős műsor között. Előbbiben valószínűleg egy fél perces bejátszás kerül be a szervezetről, míg utóbbinál akár 5-6 perc is lehet. Ez alapján is mérlegelni kell, hogy a szervezet elfogadja-e a felkérést, illetve, hogy milyen témákra helyezik a hangsúlyt.
...
Amennyiben kíváncsi vagy a cikk folytatására, azt ide kattintva tudod végigolvasni a Hive Mind oldalán, vagy hallgasd meg a podcastot itt!
A podcast a Hive Mind támogatásával jött létre. A Hive Mind közösség célja a médiatudatosság fejlesztése: segít, hogyan ismerd fel a félretájékoztatást, hogyan szólítsd meg kritikus ügyekben is pozitívan az embereket, és hogyan legyél biztonságban a digitális világban. A Hive Mind közösség további magyar nyelvű podcastjait ezen a csatornán, angol nyelvű podcastjait pedig a Hive Mind csatornáján hallgathatod meg.
Kapcsolódó linkek
Az UCCU Alapítvány weboldala
Az UCCU városi sétái
Az InDaHouse Hungary weboldala