Mv.: - Nemcsak az emberek lehetnek kiszolgáltatott helyzetben hanem az elhagyott gazdátlan állatok például a menhelyi kutyák is. Tudomásom szerint ilyen az országban még nem volt mint amiről most hírt adunk. Az állatmenhelyek lakói az ország legtöbb részében rosszul tartott szerencsétlen megtűrt állatok, még jó, hogy ha van pénz az ellátásukra. A menhelyi kutyák gazdátlanok. Hogy ha beszélni tudnának bizonyára ők is rendkívüli élményként mesélnének arról a kanizsai táborról ahol egy héten át 16 gyerek barátkozott 16 kutyával és nemcsak összebarátkoztak, de össze is tartoztak egy héten keresztül. Gazdi és kutya rengeteget tanult egymástól. Voltak persze a gyerekeknek elméleti előadások is, de a legfontosabb mégiscsak az volt, hogy minden gyereknek lehetett egy saját kutyája. Tegyük hozzá mind, mind egy-egy kivert kutya a Nagykanizsai Állatvédőegyesület által működtetett menhely lakója volt.
- Kiss Blanka.
R.: - Honnan érkeztél Blanka?
Kiss Blanka: - Nagyvelémből, Dunaújváros mellöl.
R.: - Egy mackószerű kutyát választottál magadnak. Milyen kutya?
Kiss Blanka: - Leonbergi.
R.: - Mit tudsz te erről a kutyáról, vagy csak a szépsége miatt választottad?
Kiss Blanka: - Hát nem sokmindent tudok. Szépsége miatt, meg én szeretem a nagy kutyákat.
R.: - Bírsz vele, mert hát én úgy érzem, hogy nagyon-nagyon izmos ebről van szó.
Kiss Blanka: - Birok vele, mert már be van tanítva. Nekem is van öt kutyám, úgyhogy könnyű vele most már.
R.: - Milyen kutyáid vannak odahaza.
Kiss Blanka: - Berni pásztor.
R.: - Hogy hogy neked nem volt az elég, hogy odahaza is vannak kutyák, eljöttél még ide is egy ilyen táborba ahol mást se lehet csinálni mint kutyázni, kutyázni.
Kiss Blanka: - Állatorvos szeretnék lenni és itt lesznek ilyen állatorvosi előadások. Arra vagyok kiváncsi.
R.: - Hány éves vagy, hogy már ennyire tudod, hogy mi szeretnél lenni?
Kiss Blanka: - 15.
R.: - Volt valami ami miatt úgy gondoltad, hogy ez neked nagyon tetszik?
Kiss Blanka: - Voltam egyszer nyaralni és ott állatorvos volt a szomszéd és ott segítettem neki. Kutyákat beoltani, meg ilyenek.
R.: - Az egész tábor alatt egyébként ő lesz a te társad, ez a kutyus?
Kiss Blanka: - Igen.
R.: - És mi az amit szeretnél vele elérni. Jó barátságba akarsz vele kerülni?
Kiss Blanka: - Igen. Szeretnék közel kerülni hozzá.
R.: - Arra nem gondoltál, hogy aztán öt nap múlva mi lesz amikor majd el kell menni?
Kiss Blanka: - De, biztos szomorú leszek mert nagyon megszeretem csak hát anyáék úgy engedtek el, hogy nem vihetek haza kutyát, pedig lehet, hogy hazavinném szivesen.
R.: - Anyuék akkor ezek szerint valami ilyesmire számítottak?
Kiss Blanka: - Igen, mert tudják, hogy ilyen vagyok.
Maros Sándorné vagyok az Élettér Állat- és Természetvédő Egyesület titkára.
R.: - Ez egy igazán izgalmas próbálkozás amelynek mondhatom, hogy a kellős közepén vagyunk. Kutyák, gyerekek, mindenütt.
Maros Sándorné: - Évek óta terveztük már hogy ha lehetőségünk nyílik rá akkor egy ifjusági állatvédő tábort szervezünk. A körülmények most jöttek úgy össze, hogy a szakaszossági előírásoknak megfelelően működtetni tudunk egy tábort és hét év után első alkalommal meghírdettük az országos ifjú állatvédők táborát ami nagy örömünkre népsezrű lett. Az ország minden részéből, az Alföldről, a Dél-Dunántúlról, Budapestről és nagyon sok helyről jelentkeztek gyerekek. Két turnusra szerveztük meg ezt a ifjusági tábort, ebbe az első turnusba 16 gyerekünk van akik szemmel láthatólag nagyon jól érzik itt magukat és úgy gondolom, hogy ha belőlük 16-ukból és az elkövetkező turnusban és hogy ha meg tudjuk ezt ismételni a következő években, ha jó állatvédővé tudnak válni akkor a mi munkánk már sikeres.
R.: - Hadd kérdezzek rá, én nem hallottam róla, de ez nem jelenti azt, hogy ilyen nincs is, az országban másutt van-e ilyen, hogy egy állatmenhely köré szerveződik tulajdonképpen egy ilyen állatvédelmi tábor?
Maros Sándorné: - Nem tudok róla, hogy lenne. Arról sem, hogy nincs, de a jelentkező gyereket szüleitől hallottam, hogy ők már régóta vártak egy ilyenre és eddig még sehol nem találkoztak bele.
- Bodor Csilla.
R.: - Csilla, honnan érkeztél?
Bodor Csilla: - Velencéről. Szeretem az állatokat. Különösen a kutyákat.
R.: - Odahaza is van talán kutya?
Bodor Csilla: - Igen. Német juhász. Jessynek hívják.
R.: - Hogy-hogy most ilyen picike kutyát választottál?
Bodor Csilla: - Hasonlít a kutyámra.
R.: - No és sikerült már összeismerkedni barátkozni?
Bodor Csilla: - Igen. Ő szuka, kicsit ijedős mondjuk, de egész végig vele voltam, simogattam.
R.: - És akkor Ő végig a te barátod lesz itt.
Bodor Csilla: - Igen. Én nem cserélem le.
Maros Sándorné: - Többek között vannak itt kislányok akik már azt mondogatják, ha ők nagyok lesznek akkor ők állatmenhelyet fognak működtetni.
- Giczy Melinda.
R.: - Melinda, Budapestről jöttél ebbe a nagykanizsai állatvédő táborba. Miért döntöttél így, hogy ilyen messzire elutazol, csak a kutyák kedvéért?
Giczy Melinda: - Igen és nagykoromban én is szeretnék egy menhelyet csinálni.
R.: - Ezt már el is döntötted még azelőtt, hogy ideértél volna?
Giczy Melinda: - Igen. Én nagyon szeretem a kutyákat és nem szeretem, hogy ha kóborolnak, mert akkor megdöglenek és az nekem nem jó.
R.: - Odahaza sok ilyen kutyát láttál aki az utcát járta és éhes volt, öreg volt?
Giczy Melinda: - Igen, sok van nagyon.
R.: - Ha jól tudom a táborban van egy ló is. Ő érdekel-e téged?
Giczy Melinda: - Hát a lovakat is nagyon szeretem, de macskát és kutyát lehet csak elvinni. A lovat meg kecskét azt nem lehet meg van két teknős is.
R.: - A teknőssel sétálni nem is az igazi - gondolom. Mindenféle fajtájú kutya van, ez így szemmel látható, gyerekeknél pedig azt vettem észre, hogy az egészen aprócska kisfiútól nagy kamasz lányokig is vannak ebbe a táborba.
Maros Sándorné: - A korosztály úgy tevődik össze, hogy a legfiatalabb táborlakónk 9 éves, a legidősebb Ő 15 éves. az eközti korosztály pedig 12-13 éves. Ez a jellemzőbb.
R.: - Tibike, a nevedet megmondod nekem.
- Juhász Tibor.
R.: - Honnan érkeztél, hol laksz?
Juhász Tibor: - Cegléd mellől.
R.: - És te vagy a legfiatalabb 9 éves? Miért gondoltad úgy, hogy neked jó lesz eljönni ebbe a táborba?
Juhász Tibor: - Igen. Mert szeretem az állatokat.
R.: - Odahaza van állatod?
Juhász Tibor: - Igen. Két kígyó, gabonasikló. Észak-amerikai.
R.: - Hát azt honnan szerezted?
Juhász Tibor: - Szolnokon vettük egy állatboltba. A bátyámnak a születésnapjára.
R.: - És másmilyen állatod milyen van?
Juhász Tibor: - Tacskó, palota pincsi.
R.: - Na és most már választottál magadnak egy úgy nézem testhezálló ez a kutyus, térdedig ér. Megbarátkoztatok már?
Juhász Tibor: - Igen. Megbarátkoztunk.
R.: - Hogyan, hogyan kezdted a barátkozást vele?
Juhász Tibor: - A tanárnéni adott egy jó tanácsot és úgy.
R.: - És mi volt ez a jó tanács?
Juhász Tibor: - Hogy meg kell simogatni és aztán velem jön.