2022. november 16-án beszélgettem Molnár Arankával, a Közösségfejlesztők Egyesületének szakemberével, oktatójával a közösségfejlesztés lehetőségeiről a felnőttképzés területén. Egy rövid bevezető után arra kértem Arankát, hogy röviden meséljen a továbbképzések tapasztalatairól, milyennek látja most a közösségfejlesztési képzések helyzetét a hazai felnőttoktatásban.

Válaszát bizonytalanul kezdte, kiemelte, hogy ez év márciusáig ő volt a KÖFE felnőttképzési szakmai vezetője, majd hozzátette, hogy most nagyon érdekes dolgokat tapasztal ezen a területen. A közösségfejlesztő képzéseket két nagy csoportra lehet bontani. Egyrészt vannak a projektekben, pályázatokban megvalósuló kötelező jellegű képzések, másrészt pedig a választható, önkéntes alapú továbbképzések. Aranka úgy látja, hogy egészen éles a választóvonal e két képzési lehetőség között. Utóbbi esetében arról beszélhetünk, hogy olyan emberek érkeznek a képzésre, akik általában már rendelkeznek valamilyen közösségfejlesztési tapasztalattal, és ezt a tudást szeretnék tovább mélyíteni. Ez nem azt jelenti, hogy a projektekben kötelezően előírt képzéseken ne találkozhatnánk őszinte érdeklődőkkel a közös cselekvés, illetve a közösségfejlesztés módszere iránt, de érzékelhető, hogy mégiscsak kevesebben vannak, mint az önkéntes jellegű képzéseken.

Általánosságban kijelenthető – folytatja Aranka –, hogy a felnőttképzés nincs jó helyzetben ma Magyarországon. A törvény állandó változásával, a keretek kiszámíthatatlanságával bizonytalanná válik a továbbképzések helyzete. Néha egyfajta „büntetőeljárásként” élik meg a szervezetek, szakemberek egy-egy felnőttképzési tanfolyam megszervezését és megtartását. Minden felnőttképzéssel foglalkozó szervezetnek engedéllyel kell rendelkeznie ezen a területen az állami és európai uniós források felhasználásához. Ez önmagában még érthető is, ugyanakkor a törvény erőteljesen a szankcionálásra helyezi a hangsúlyt a támogató környezet megteremtése helyett. Ez sokszor félelmet és bizonytalanságot kelt az ezen a területen dolgozó szervezetek és szakemberek körében. A szakmai tartalom fontossága eltörpül az adminisztratív terhek mellett.

Milyen formában lehet ma Magyarországon közösségfejlesztést tanulni. Milyen keretek között valósulnak meg ezek a képzések?

Felnőttképzésben a Közösségfejlesztők Egyesületénél lehet közösségfejlesztést tanulni, többféle képzésünk kapott engedélyt, ezek a honlapon megtalálhatóak. Ez azonban már csak 2022 végéig érvényes. 2023 januárjától már a 2020-as felnőttképzési törvény szerint szükséges megszerveznünk a képzéseket, jelenleg is folyamatban van az új képzések engedélyeztetési eljárása. A KÖFE-ben olyan szakemberek vannak, akik oktatnak máshol is, elméleti és gyakorlati tudással is rendelkeznek. A képzési programok engedélyei elég tág keretet adnak ahhoz, hogy minden képzésünket a megrendelő és a jelenlévők igényeire tudjuk szabni. A képzéseknek mindig vannak olyan elemei, amelyek egy-egy alkalommal nagyobb hangsúlyt kapnak, míg mások kevésbé kerülnek előtérbe. Ez a rugalmasság elvitathatatlan érdeme a KÖFE által szervezett közösségfejlesztő képzéseknek. Emellett engedélyeztettük a 120 órás közösségfejlesztő képzést, amelynek szakmai programját más nagy szervezetek is átvették, de arról, hogy ott kik és mit tanítanak nincs információm.

Itt adódik a kérdés, hogy mi lesz jövőre, hogyan tovább…

A KÖFE terve az, hogy továbbra is engedéllyel rendelkező felnőttképző intézmény maradjon az egyesület, a 120 órás szakmai képzés az első, amit engedélyeztetni szeretnénk. Utána pedig mind a 8 képzésünk esetében megvizsgáljuk azok relevanciáját, szükség szerint frissítjük a curriculumokat, és új képzéseket is tervezünk indítani ezen a területen. A KÖFE mindenféleképpen marad a felnőttképzés piacán. Fontosnak tartjuk, hogy továbbra is támogatni tudjuk a már korábban megkezdett közösségfejlesztési folyamatokat formális képzésekkel is.

Milyennek érzékeled a szakma megítélését a felnőttképzési területen. Milyen visszajelzéseket kaptok a képzésekkel kapcsolatban?

Miután Magyarországon az embereknek nincsen arra pénzük, hogy saját maguk megfizessék ezeket a képzéseket, így elég nehéz azt megítélni, hogy mi lenne, ha valóban a piacon szerveznénk a képzéseinket. Amikor kedvezményesen hirdetjük a kurzusokat, akkor megtelnek a képzések, de egyébként a közösségi munkát végző emberek általában ezt nem tudják megfizetni. Másrészt a megtartott képzéseken általában megdöbbennek az emberek a képzők által alkalmazott módszereken: a közös munka mindig elgondolkodtató dolog. Az oktatók először mindig igyekeznek a meglévő tudásra építeni, azokat strukturálni és ezekhez hozzárakni a szakmai tudást. Ha megnézzük az elégedettségi méréseket, akkor mindig nagyon magas pontokat adnak a résztvevők a képzésekre, a csoportátlagok egy 1-től 10-ig tartó skálán mindig 9 pont körül szoktak alakulni. Így tehát mondhatjuk, hogy a képzésekkel való elégedettség nagyon magas.

Az utóbbi időben nagyon sok helyen, sokat lehet hallani közösségfejlesztésről, és ennek van egy nem túl pozitív hozadéka is. Számtalan esetben tapasztaljuk azt, hogy azok az emberek, akik például egy projektben közösségfejlesztőként dolgoznak egészen mást értenek a közösségfejlesztés alatt, mint mi. A résztvevők általában meg szoktak döbbeni azon, hogy bár akár hosszabb ideje is ezen a területen dolgoznak, mégsem azt valósítják meg a terepen, amivel a képzésen találkoznak.

Hogy tudjátok kezelni ezeket a helyzeteket, mi a kifutása egy ilyen szituációnak?

Ez a résztvevők választása, a képzők nem térnek el a curriculumtól. Az alapelveken soha nem változtatunk a képzések során, ezek adottak. Az, hogy ebből a résztvevő mit visz haza, és hogyan tudja beépíteni a saját munkájába, már csak rajta múlik. Számtalan példa van arra, hogy a képzésen tanultakat minden résztvevő fel tudja használni valamilyen formában a saját tevékenységében. A nagy projektek irányítói közül is sokan gondolják úgy, hogy a közösségfejlesztés kimerül programok szervezésében. Amikor a képzésen szóba kerül például a részvétel vagy a bevonás fogalma, akkor jön a megdöbbenés, hogy ezt így is lehetne csinálni. Tehát még mindig ott tartunk, hogy ez a közösségi működésben való gondolkodás még mindig nagyon távol áll tőlünk. Nincsen meg az a szocializációs tér, ahol megtanulhatjuk ezt a lokalitásunkkal kapcsolatban. Ezek a képzések pontosan erre irányítják rá a résztvevők figyelmét, ezzel erősítve a közös cselekvés fontosságát.

Hogyan lehetne hatékonyabban tanítani a közösségfejlesztést, milyen irányban lehetne fejleszteni a képzéseket?

Ami nagyon fontos, hogy vannak olyan módszerek, amiket hirtelen nagyon felkapnak, mint például most a szociális hackhaton. De ha kimarad belőle a közösségi szemlélet, akkor nem sokat ér. Nagyon fontos ezekben a képzésekben a szemléletformálás, megmutatni azokat az értékeket, amelyek a közösségi alapú működésben vannak. Nyilván folyamatosan változik a világunk, válságok következnek, és elkerülhetetlen, hogy ezekbe a képzésekbe bekerüljenek ezek a kérdések. Nem mehetnek el a képzések amellett, hogy az emberek általában zárkózottak és nehezen mozgósíthatóak, ezekkel a problémákkal szembe kell nézni a közös tanulási folyamat során. A képzők mindig számba veszik azokat az eszközöket, módszereket, amiket be lehet vetni azokon a településeken is, ahol nehezebben megszólíthatóak az emberek. Fontos, hogy a képzések naprakészek legyenek és a képzők tájékozódjanak a résztvevők hátterével, képességeivel, előzetes tudásával kapcsolatban. Így válik hasznosíthatóvá egy-egy közösségfejlesztő képzés.

Milyen arányban alkalmaztok elméleti és gyakorlati elemeket a képzések során?

Ezeket már az engedélyeztetési eljárás közben meghatározzuk, a képzések nagy része gyakorlatorientált feldolgozással zajlik. Hangsúlyozom, hogy a tanár által közölt előadás csak egy nagyon kis része a képzéseknek. Az előbb említett hackhaton módszere kicsiben és lerövidítve részét képezi a curriculumnak. Kiválóan használható például a jövőműhely vagy a world café módszere, el is játszunk szituációkat, amelyeket utána elemzünk az elmélet segítségével. Nagyon sokféle, sokszínű módszertannal dolgozunk, már a képzések során törekszünk arra, hogy a résztvevők együtt, csoportosan oldjanak meg feladatokat. A módszerek és eszközök megválasztása mindig az oktató szabadsága, mindenki azokat alkalmazza, amelyek hozzá közel állnak.

Milyen a képzések és a valóság viszonya?

Csak valóságközeli megközelítéseket adunk. Mindig abból a helyzetből indulunk ki a képzések során, ahonnan érkeztek a résztvevők. Nyilván egy 24 órás képzéssel el lehet indítani gondolatokat, de ez nem alkalmas arra, hogy a résztvevők mélységében megismerjék és elsajátítsák a közösségfejlesztés módszertani fogásait. Így tehát az ilyen képzések, műhelyek után érkeznek még megkeresések a folytatással kapcsolatban. Sokszor megesik, hogy egy-egy ilyen alkalom után – ahol a helyi problémák kerülnek a fókuszba – még többször is együtt dolgoznak a képzők a résztvevőkkel.

Kérlek, röviden összegezd azokat a változásokat, amelyeket pályafutásod során a felnőttképzés területén tapasztaltál!

Érdekes, hogy azok a rácsodálkozások, hogy mi is a közösségfejlesztés, a részvétel, a bevonás… ezek nem múltak el. Ezek itt maradtak az emberekben. Sokszor azt tapasztaljuk a képzések során, hogy a résztvevőknek ez az első közösségi élménye, csoportos tevékenysége. Ami másabb lett, hogy régebben kevesebben foglalkoztak közösségfejlesztési képzésekkel a piacon, és éppen ezért sokkal egyértelműbb volt, hogy mit hívunk közösségfejlesztésnek, mi is ez. Aki képzésre jött az általában a KÖFE-hez érkezett meg, most viszont van olyan jelentkező, aki előtte máshol már találkozott ezzel a szakmával, és sokszor mást gondol róla, mint amivel az egyesületben találkozik. A képzőknek figyelmet kell arra is fordítani, hogy ezeket az eltéréseket hogyan tudják feloldani, miként magyarázzák el a résztvevők számára az általuk képviselt közösségfejlesztés lényegét.

Nagyon szépen köszönöm az interjút, további jó munkát kívánok!

 

Interjúalany:

Molnár Aranka Közösségfejlesztő. Vezetett több települési és térségi közösségfejlesztési folyamatot. Fő területe a közösségi tanulás, a közösségi munka szegénységben élő közösségekkel. A Közösségfejlesztők Egyesületének választmányi tagja, az Egyesület új kísérleti programjainak meghatározó szereplője.

Szerző:

Dudok Dávid az ELTE Szociológia Doktori Iskola doktorandusza, kutatási területe a közművelődési intézmények társadalmiasított működésmódja. Folyamatban lévő kutatása során tanulmányozza a téma hazai és nemzetközi szakirodalmát, valamint szakértői interjúkat készít a közművelődési intézményrendszer képviselővel és közösségfejlesztőkkel. A Parola szerkesztőbizottságának tagja, jelenleg aktív oktató az ELTE Közösségi és civil tanulmányok mesterképzésén.

 

A cikk a Parola közösségfejlesztő folyóiratban jelent meg, amelyet változtatás nélkül közöltünk.

Lapszám: 2022/4

Forrás: kofe.hu/parola