Mv: - Miért kellett Rédei Alexandrának a FÓkuszban szerepelnie ahhoz, hogy munkát kapjon? A kérdés természetesen költői és nincs is, aki válaszoljon rá, de talán jogos, mert a fiatal lány se okosabb, se alkalmasabb nem lett az elmúlt két hétben. Állásajánlatot mégis sokkal többet kapott, mint előtte. Azaz, hogy egészen pontos legyek, az egyetemen végig színötös tanuló jogászlány korábban sehol sem kellett, most pedig nem győzött választani. Nem sokkal adás előtt hívott bennünket egy szegedi asszony, akinek lánya Alexandrához hasonlóan vakon végezte az egyetemet. Õ sem kapott munkát, mint ahogy tudomásuk szerint még két frissen végzett vak jogász jár hasonló cipőben.

R. - Ebben az irodában ez a szék egyelőre üresen áll. Még ezt a számítógépet sem használja senki, de már nem sokáig, hiszen a napokban találtak egy különleges és tehetséges munkaerőt ide a VÁm- és Pénzügyőrség irodájába.

Dr. Arnold Mihály (parancsnok, Vám- és Pénzügyőrség): - Én ahogy megismertem egy magabiztos, egy kicsit cserfes és hát szorgalmas munkavállalónak hiszem, mint munkáltató. Remélem, hogy nem fogok csalatkozni ebben.

R. - Rédei Alexandrát két hete mutattuk be a FÓkuszban. Koraszülöttként jött a világra, mindig is tudta, hogy egyszer meg fog vakulni. 14 éves korában ez be is következett. Nem egészen egy hónapja színötössel vette át a diplomájár, de az öröme nem lehett felhőtlen. Szeretett volna munkát vállalni, de bárhova is adta be az önéletrajzát, kiváló eredményei ellenére szinte sehova sem hívták be meghallgatásra, mihelyt kiderült, hogy Alexandra vak.

Rédei Alexandra: - Megkerestem egy jogvédő egyesületet, akik feladtak egy hirdetést, hogy jogászt keresnek, mikor mondtam, hogy nem látok, a hölgy mondta, hogy akkor nem is aktuális, hiszen bíróságra kell járni, ügyfelekkel kell tárgyalni. Mikor megkérdeztem, hogy a jogvédő egyesület mivel foglalkozik, mondták, hogy különböző diszkriminációval szembeni fellépés a specialitásuk.

R. - Aztán nagyot változott a világ. Miután bemutattuk a 25 éves lányt, több magánvállalkozás és ügyvédi iroda is jelentkezett, hogy ki így, vagy úgy, de foglalkoztatná az igen okos ifjú hölgyet. Alexandra nem sokáig válogatott, hiszen az ajánlatok között talált egy számára testre szabott munkát, aminek nagyon megörült. Egy meghallgatáson már túl is van az ifjú jogász.

R. A.: - Az eddigi benyomásaim azok nagyon pozitívak voltak és hát remélem, hogy sikeres lesz, szerintem most már ez rajtam fog múlni, hogy hogyan tudok teljesíteni.

Mv: - Most éppen új munkaadójához, a VÁm- és Pénzügyőrség országos parancsnokához készül egy újabb beszélgetéshez. Arnold Mihály is látta a Fókuszban Szandit, akkor döntötte el, hogy szeretné megismerni a lányt.

A. M. - Ez a megkülönböztetett figyelem ez nem a vakságnak és nem a fogyatékosságnak szól, ez annak szól, hogy egy évfolyamelső, egy tehetséges és szorgalmas emberről van szó.

R. - Jogi diplomája, nyelvtudása és az európai jog ismerete a parancsnok szerint pont megfelel ehhez a munkához. Szandra már döntött is. Szeretne itt dolgozni. Nagy kihívásnak tartja a feladatot, de van még valami, ami a legfontosabb számára.

R. A.: - Hogy nem azért vesznek fel, mert én nem látok és valamiféle kegyből, hanem a tudásomat értékeli és ezt én fontosnak tartom, hogy nem kegyelemből vagyok itt, ahol vagyok és semmiféle kivételes bánásmódot nem is szeretnék.

R. - A következő feladat az orvosi papírok beszerzése. Van néhány kötelező vizsgálat, amit el kell végezni. Nem maradt más hátra, mint megismerni leendő irodáját és kollegáit. Élete első munkahelye ráadásul pont jó helyen van, tömegközlekedéssel csak egyszer kell átszállnia. Édesanyja és a VÁm- és Pénzügyőrség szóvivője most még mindenhova elkíséri, de a későbbiekben mindenhol egyedül kell tájékozódnia. Edittel, a leendő kollaganővel máris összebarátkoztak. Õ mutatja meg, hogy mi hol található.

R. A.: - Igazán szerintem egy szobát, vagy bármilyen helyet barátságossá az emberek tesznek, úgyhogy én gondolom, hogy a fogadtatásból ítélve ez egy barátságos szobának mondható.

R. - Ahogy a lány fogalmaz, itt még minden sötét és idegen neki, de kollegái hamarosan mindent világossá és érthetővé tesznek számára. Szandrában pedig egyáltalán nincsenek kétségek. Csak lelkesedés és bizonyítási vágy, hogy vaksága ellenére tud olyan jól dolgozni, mint akárki más. De csak akkor, ha lehetőséget kap és bíznak benne.