A Bátor Táborba érkezőknek nem az a dilemmájuk, hogy nyelvi vagy kézműves táborban töltsék el nyarukat – hanem hogy vajon van-e olyan hely, ahol őket is fogadják. Hatvanban évente több száz súlyos beteg kisgyermek és kamasz tölthet el egy hetet felhőtlenül: nekik a Bátor Tábor előtt lehetőségük sem lett volna arra, hogy drótkötélpályán egyensúlyozva, csónakban evezve vagy lovagolva győzzék le saját korlátaikat.

Cukorbetegség, hemofília, rák és gyermekkori krónikus ízületi gyulladás helyett ezen a helyen a legfontosabb az, hogy jól érezzék magukat. Akárcsak a Hole in the Wall szövetségbe tartozó többi táborban - világszerte 32 országban –, úgy itt is szakszerű, ám szinte láthatatlan orvosi felügyelet mellett, hasonló korú és problémákkal küzdő fiatalok társaságában töltenek el programokkal teli napokat. Biztonságban, szabadon, vidáman, ahogyan azt Hatvanban láttam. Magukról azt mondják: náluk mindig süt a nap. A kamasz onkológiai turnust meglátogatva nekünk szemerkélő esőben volt részünk, de mégis melengetett valami belülről.

A Bátor Tábor alapterülete négy hektár és tartozik hozzá két kisebb erdő is: egyikben a Rejtekerdő fantázianevű foglalkozást tartják, a másikban íjászat és magaskötél-pálya van. Egy tó és egy kis lovarda is „tartozék”: a táborozóknak nem kell és nem is lehet kimenniük a területről, így a biztonságos. A gyerekek egy tavaly átadott szállásrészen laknak: minden, kerekes székkel is elérhető házban 10 gyermek és 4 önkéntes – vagyis cimbora - lakik. Ezeket tavaly adták át, kitűnő állapotban vannak, akárcsak a műfüves focipálya, az ebédlő, a vidám színekben pompázó orvosi ház vagy az idén debütált magaskötélpálya.

Hatvani mindennapok
A táborlakók élete beköltözéskor orvosi vizsgálatokkal indul, majd csoportokba osztják őket: így járnak programról programra. Zsolttal és Mónikával, két rutinos – azaz már harmadszorra táborozó – „bátorkodóval” a magaskötélpályánál találkoztunk.

- Harmadszor vagyok itt, de azt kívánom, bárcsak még csak előszörre vagy másodszorra lennék itt, mert akkor visszajöhetnék - mondta Mónika, aki már egy írországi tábort is megjárt. Több korábbi táborozóval tartja a kapcsolatot, barátokat szerzett, akárcsak Zsolt, aki annak is nagyon örül, hogy néhány cimborával már korábbi turnusokban is találkozott.

- Családias a hangulat, akármit meg lehet tenni. Vidámak vagyunk – hallottuk, aztán Zsolt néhány perc múlva már gumikötélen ringatózott a cimborák tenyerébe csapva.

Arrébb terápiás lovak és íjászat várják a táborozókat: a 17 éves Balázs sorára várva azt mondta itt el nekünk, a szerénységet tartja a legtöbbre társaiban.
- Mindenki értékeli azt, amije van és érvényesül is itt. A táborról korábban is gondoltam, hogy figyelnek majd itt rám, ráadásul minden tiszta és szép, sehol egy firka. És mindenkit megdícsérnek.

Balázs szerint ugyanakkor ez lehangoló is – őt betegségére emlékezteti a sok dícséret… Pedig néhány jel utal csak a Bátor Táborban arra, hogy ezek a gyerekek másként élik mindennapjaikat, mint az átlag. A lányok némelyikének fején divatos kendő, de nem divatőrületből. Az elvesztett hajtincsek látványát nem mindenki takargatja, a látogató szemérmesen próbál nem erre figyelni, de nem tudja, mikor cselekszik jobban: ha lesüti szemét, vagy ha nem. Hiába jut minden torokszorító pillanatra száz nevetéssel teli, a terápiás lóhoz két oldalról odasegített kis táborlakó szívszorító látvány. És mégis, boldogság is. Hiszen ő is itt lehet.
Cimborákon múlik minden
A Bátor Tábor hazánkban önkéntesek munkájának köszönhetően működik: egy turnusban hetven gyerek fordul meg itt, és mindegyikükre jut egy úgynevezett cimbora is. Õket komoly interjúfolyamat során választják ki, majd alapvetően kétféle feladatot látnak el: egy részük a gyerekekkel lakik, kíséri őket a programokra, más részük pedig a programokat tartja - íjászkodik, lovagol, evez, színjátszó-, kézműves foglalkozást vezet vagy a magaskötélpályán vigyáz rájuk. Minden programterületnek szakértői vannak, akik táboroztak már és képzettek is sportban vagy másban, ők készítik fel az önkénteseket. Idén már kommunikációs tréninget is tartottak a cimboráknak, a vészhelyzetekre pedig pontosan kidolgozott protokoll van, erre különleges hangsúlyt fektetnek a felkészítéseken.
Ahhoz, hogy valaki cimbora lehessen, előképzettség nem kell: ez egyetlen nélkülözhetetlen feltétel a huszadik életév betöltése. Jól jön a tapasztalat gyerekekkel és a jó a kommunikációs készség is, de életkor vagy foglalkozás nem lehet akadály. Sokan vannak azok, akik visszajárnak önkénteskedni a táborba.
A felszereltség kórházszintű
A gyermekek biztonságáról a nap folyamán mindvégig vigyázó szemek gondoskodnak – lehetőleg észrevétlenül. Ónozó Bea orvost arról kérdeztük, mire kell odafigyelniük.

A tábor orvosi teamje állandó, vagy az adott betegségcsoportoknak megfelelően változó?
- Az adott betegségtípus ellátásában tapasztalattal rendelkező orvosok, nővérek vannak mindig jelen. Az a cél, hogy mindkét, az adott turnusban dolgozó orvosnak legyen tapasztalata az adott területen, a vezető orvosnak pedig szakvizsgája is.

Mekkora az orvosi csapat?
- Az onkológiai turnusnak két orvos és három nővér tagja van. az ízületi betegeknél ez gyógytornászokkal bővül, a cukorbeteg turnusban pedig dietetikusokkal.

Az eltérő betegségcsoportok esetében mire kell az orvosoknak speciálisan felkészülniük?
- Az általános gyerekbetegségek ugyanúgy előfordulhatnak, mint egy sima táborban. A mostani turnusban a gyerekek lehetnek vérzékenyek, és a fertőzésekre is sokkal érzékenyebbek, mivel egy részük jelenleg is immunrendszerre ható kezelést kap. A ízületi betegségben szenvedőknél szintén jellemző a fertőzésre érzékenység, a diabéteszes turnusban pedig az inzulinadás és a diéta szerepe nagy.

Milyen feladataik vannak napi rutinban?
- Reggelinél gyógyszerosztás van, majd ezután érkeznek a gyerekek a tervezett beavatkozásokra: vércukormérésre, vérzékenység megelőzését szolgáló faktor beadására, kötéscserére, speciális gyógyszerek bevételére. Nap közben ügyeletet tartunk, ebédnél gyógyszerosztás és ismét tervezett beavatkozások jönnek, este vacsoránál újra gyógyszerosztás, az esti közös programon pedig mindig részt veszünk mindannyian, kivéve, ha beteg fekszik benn. Lefektetés idején még vizitelünk, egyenként végigkérdezzük a gyerekeket, hogy vannak, hogyan telt a napjuk. Éjjeli ügyeletre egy nővér marad, egy orvos pedig mindig elérhető éjjel is.

Milyen a rendelő felszereltsége?
- Magas színvonalú, kórházi gyermekosztálynak megfelelő az ellátottság. Van hordágyunk, életmentő beavatkozásokhoz szükséges sürgősségi táskánk is, laborral nem rendelkezünk, de a hatvani kórházzal van szerződésünk az ilyen vizsgálatok elvégzésére.

Czech Linda táborvezető
Hogy kerülnek a gyerekek a táborba?
- Egészségügyi központokon keresztül. Három betegségcsoporttal foglalkozunk: az onkológiával, a diabéteszes és az ízületi gyulladásos betegségben szenvedő gyerekekkel. Mindegyik betegségcsoportnak van több központja is az országban, ahol felhívják a gyerekek figyelmét a táborra. Hozzánk csak orvoson keresztül lehet bekerülni, mert így a biztonságos.

Van egészségi minimálkövetelmény a táborlakók esetében?
- Szerencsére egész súlyos állapotban levő gyerekek is jöhetnek, olyan szintű az orvosi ellátás. De ha valaki csak feküdni tudna, neki nem is lenne jó, ha jönne. Aki fáradékony vagy immunhiányos állapota miatt máshova nem mehetne táborozni, mi várjuk.

Mennyive felszereltebb ez a tábor egy átlagosnál?
- Van egy orvosi épületünk mindenféle segédeszközünk, - mint például kerekes szék -, de inkább hozzáértés és odafigyelés kell ide, mint speciális eszközök.

Vannak visszatérő táborozóik is?
- Igen: egy gyerek háromszor jöhet, és aki egyszer volt itt, az szereti is ezt kihasználni.

A túljelentkezés hányszoros?
- Attól függ, melyik betegségcsoportról van szó. Az onkológiánál elég nagy a lemondási arány a betegség jellegéből fakadóan, ott 30-40 fős várólistánk van, de ez beleolvad a rendszerbe. A diabétesznél mindig marad várólista.

A betegség mennyire téma a gyerekek közt a táborban?
- Rajtuk múlik, hogy beszélgetnek-e róla, az önkéntes nem is hozhat szóba ilyen témát. Egyéni, hogy melyik gyerek mennyire és kivel akarja ezt megosztani. Ha kérdezni vagy beszélgetni szeretne, megteheti: a cimboráknak titoktartásai kötelezettsége van. A gyerekeknek ez sokkal kevésbé tabutéma, mint egy felnőttnek, de nem ez a központi téma, nem erről szól a tábor.

Lelkileg megterhelő az önkéntesek számára az állandó készenléti állapot?
- Általános válasz erre nincs. Nekem ez az ötödik nyaram, és nagyon jó érzés látni, hogy a gyerekek itt vannak. Van, hogy kicsit nehezebb, de azt is mélyen éli meg az ember, ha örül nekik. Aki idejön, az elején mindig fél, de aztán olyan dolgokon megy át érzelmileg, ami mindenkit csak épít. 

Forrás: www.nonprofit.hu