Mv.: - A drogosokkal foglalkozó szakemberek tudják, hogy nem elég egyszeri és azonnali segítséget adni a kábítószerbeteg fiataloknak. Kell egy hely, ahová mindennap bemehetnek, mert szükségük van rá. Ilyen Pécset a Gyöngyház Egyesület intézete, ám lehet, hogy már nem sokáig kopogtathatnak be ide a
leszokni vágyó drogosok terápiára vagy a heroinisták egy új tűért. Az intézményt működtető egyesület ugyanis képtelen a működéséhez szükséges pénzt előtremteni jóllehet ennek az ellátásnak a biztosítása kötelező önkormányzati feladat lenne, mégsem kívánnak segíteni a segítőkön.
Gyárfás Anikó összeállításában elsőként Köves Ferencet a Gyöngyház Egyesület elnökét kérdezte az okokról és következményekről.

R.: - Megszünhet a szenvedélybetegek nappali ellátása heteken belül, mivel 6 millió forint tartozást halmozott fel az elmúlt két év alatt a Gyöngyház Egyesület. Hogyan halmozódhatott föl ekkora összeg?

Köves Ferenc: - Adó és tb tartozásunk van. Két olyan év volt, ahol pályázhattunk ilyen jellegű költségekre, azokon nem nyertünk. A költségvetése ennek a nappal intézménynek körülbelül hét és fél, nyolcmillió forint. Jelenleg a finanszírozás, az két részből tevődik össze. Állami normatíva, ami
nappali ellátások esetében meglehetősen alacsony, ez a 2000-es évben kétmillió forintnál valamennyivel több volt. Ehhez jön még a másik forrás, 2000 évtől van ellátási szerződésünk a Pécs város önkormányzatával, körülbelül kaptunk 2 millió 600 ezer forintot a két évben. Ez nem egy nagy összeg. Ha
most a szenvedélybetegek nappali ellátóhelye, amit 99 második felétől üzemeltetünk hivatalosan, kötelező önkormányzati feladat. Ami így az önkormányzat hozzáállásában egy érdekes színfolt, hogy egy ilyen személyes beszélgetésen azt az információt adták, hogy amíg nem rendeződnek a dolgaink, addig
szüneteltetik az ellátási szerződést. Ez azt jelenti, hogy a segítségnyújtásnak azt a módját választották, hogy azt a pénzt sem adják oda, ami jár.

R.: - Ha ez az intézmény megszünik, akkor ezeknek az embereknek van hova menniük? Tehát van egy olyan hely, ami fölvállalja ezeket a feladatokat?

K.F.: - Gyakorlatilag nincs. Tehát Pécsett egyébként viszonylag jól ki van épülve a szociális ellátórendszer, de a hajléktalan intézményben nem nagyon szeretik őket, oda maximum a népkonyhára járnak.

R.: - Többen vannak, akik hajléktalanok.

K.F.: - Igen, igen jó pár hajléktalan van.

R.: - Hogyan segítenek ezeknek a fiataloknak?

K.F.: - Mi abban segítünk, hogy ezek az emberek megkapják azt az ellátási formát, amire jelen állapotukban igényük és szükségük van. Ha nekik arra van igényük, hogy fürödhessenek, akkor fürödhetnek, ha nekik terápiára van igényük, akkor abban próbálunk segíteni, illetve, hogyha ő rehabilitációs
otthonba szeretne menni, akkor pedig abban. Tehát minden évben van több olyan gondozottunk, aki rehabilitációs otthonba kerül. Húsz fős az intézmény, évente olyan öt és tizenöt között van az ujonnan bejelentkezők száma.

R.: - Pályázatot próbáltak benyújtani?

K.F.: - Nyújtottunk be pályázatot, de mivel köztartozásunk van, ezért ehhez a pénzhez csak akkor juthatunk hozzá, hogyha kifizetjük. Tehát ez egy ilyen ördögi kör innentől kezdve, merthogy most megjelenik a köztartozás, így úgymond a számlánkon erősen minuszban és innentől kezdve gyakorlatilag azon
pályázatokat, amit mondjuk nyertünk most 2001 végén az Ifjúsági és Sportminisztériumtól, ezekhez nem jutunk hozzá addig, amíg ez nincs rendezve. Ettől viszont tényleg az összes program veszélybe kerül. Veszélybe kerülhet az utcai munkás szolgálat, a tűcsere program is veszélybe kerülhet, intravénás
droghasználóknál a hepatitis fertőzöttek aránya, az 60 százalék fölött van úgy általában. És hát a tűcsere program az egyik olyan lehetőség, amivel gátat lehet szabni így ezeknek a fertőzéseknek, illetve a terjedésének.

R.: - Jöhet az adóhatóság bármikor és lakatot tehet az ajtóra?

K.F.: - Igen. Gyakorlatilag igen.

R.: - Frandaló János a Pécsi Közgyűlés egészségügyi bizottságának elnöke. Miért nem segítenek a tartozás rendezésében?

F.J.: - Nem megy, hogy az önkormányzat kifizesse az adósságot. Sajnos a költségvetésben nem találtunk 6 millió forintot, hiszen hét » civil « szervezettel van ellátási szerződésünk, erre a hét » civil « szervezetre van egy keret, amiből gazdálkodnia kell a bizottságnak, illetve az önkormányzatnak.

R.: - Amíg az egyesület nem rendezi az adósságát, addig nem kapnak több pénzt. Ez így van?

F.J.: - Mi nem az egyesületet támogatjuk, hanem a feladatot finanszírozzuk. Na most hogyha mi a feladat finanszírozásra adunk most mondok egy számot, másfélmillió forintot, rámegy az egyesületnek a számlájára és akinek tartozik, ez most az APEH az meg fogja és lenyúlja. Tehát leemeli a számláról.

R.: - Önnek az nem okoz fejfájást, ha egy törvénysértést követ el az önkormányzat, hogyha megszűnik a nappali ellátás?

F.J.: - Az, hogy törvénysért, ez nem, mert hiszen ezt az országban nagyon sok nagyváros megteszi és különösebb baja nincs belőle.

R.: - Csákiné Király Lívia a Nemzeti Család és Szociálpolitikai Intézet főtanácsosa. Hány önkormányzat tartja be azt a törvényt, hogy a szenvedélybetegeknek nappali ellátást biztosít?

Csné.K.L.: - Erre pontos választ nem tudok adni, azt tudom pontosan, hogy jelenleg ma Magyarországon a Nemzeti Családi Szociálpolitikai Intézet 2002-es adatai szerint tizenhárom szenvedélybeteg nappali ellátó intézmény van az ország különböző pontjain. Az önkormányzatoknak olyan ellátási
kötelezettsége van, hogy ahol 20 ezer főt meghaladja az állandó lakosok száma, ott kötelező szenvedélybeteg nappali tipusú ellátást létrehozni a településen. A minisztériumnak és a szociális ágazatnak nincs módja és semmilyen lehetősége arra, hogy az önkormányzatok ellátási kötelezettségére
bármilyen nyomást gyakoroljon, hiszen az önkormányzatok autonom szervezete.

Mv.: - Tehát törvény ide, vagy oda ma Magyarországon a körülbelül 94 kötelezhető nagyváros közül csak 13 működtet nappali intézetet a szenvedélybetegeknek. És mint hallottuk, ezek száma minden következmény nélkül tovább csökkenhet.