NSZ • 2002. július 30. • Szerző: Józsa Zoltán
Az 1987-ben átadott ózdi Általános Művelődési Központ épületében működő Szabó Lőrinc Általános és Szakiskola intézményegység-vezetője, Kovács Ottó érdeklődésünkre elmondta: az ózdi térség szociális és etnikai összetétele arra késztette a tantestületet, hogy 1993-ban elkezdjék a halmozottan hátrányos helyzetű fiatalok szakoktatását.
– A cél, hogy megfelelő szakmai felkészültségű ápolók kerüljenek a házi ápolásba és az ápolási kórházak hálózatába. Szakiskolánk indulásakor a Munkaügyi Minisztérium PHARE-irodája több mint 6 millió forint összegű taneszközt bocsátott a rendelkezésünkre. 1996-ban az intézményünk első körben került be a Soros Alapítvány önfejlesztő iskolái közé.
Az intézményben szakköri formában lehetőséget adnak a diákok alkotó személyiségének kibontakoztatására, a tehetséges gyermekek képességfejlesztésére.
– A pedagógusok továbbképzésére minden tanévben három szakmai napot szervezünk. Tíz esztendeje minden tanév végén a térségi általános iskolák tanulóinak – a harmadiktól a nyolcadik évfolyamig – tantárgyi, tanulmányi versenyeket rendezünk, ami esetenként több mint nyolcezer tanulót érint.
Az oktatási szakember fontosnak tartja a lakóhelyismeret tanítását is, amit a kutató munkájuk eredményeként megjelent honismereti olvasókönyv külön is segít.
– Ózdon egyébként az általános iskolai korosztály 35 százaléka roma származású, s a kisebbséghez tartozó tanulók 70-80 százaléka végzi el 14 éves korára a 8. osztályt, ezért megpróbáljuk azokat a lehetőségeket megadni, amelyek szociális okokból, életükből kimaradtak, viszont az eredményes tanuláshoz, majd továbbtanuláshoz nélkülözhetetlenek. Nagy hangsúlyt helyezünk az idegen nyelvi és számítógépes foglalkozásokra, így gyerekeink felvehetik a versenyt a jobb helyzetű társaikkal. Ezt a célt szolgálja az a project, amelynek megvalósításához az intézmény 16 millió forintot nyert; az Oktatási, a Szociális és Családügyi Minisztérium, valamint az Európai Unió közösen biztosítja az összeget. A program 2001. szeptember elsejétől jelenünkig, azaz 2002. július 31-ig tartott.
Az Érted, értünk, együtt! elnevezésű program fő törekvése az volt, hogy az iskola és a szülő kapcsolatán javítson. A munka 5 általános iskolára terjedt ki az ózdi Nevelési Tanácsadó bevonásával, illetve a Jóléti Szolgálat a Munkanélküliekért Alapítvány tanodájában. A fő programelem, hogy az iskola közelítsen a családokhoz, s ezt két módszerrel próbálják elérni.
– A közös tanulás megszervezése az egyik, amikor a hagyományos korrepetálási módszerek alkalmazása mellett a pedagógus a tanulókon kívül bevonja a szülőket is. Ennek a programelemnek van egy másik része: klubokat működtetünk a négy decentrumban, ahol varrótanfolyamot szervezünk, illetve az adott település civil társadalmát visszük közelebb az iskolához.
Az intézményegység-vezető elmondta: gondot jelent, hogy az első osztályosok kisebb-nagyobb logopédiai, pszichikai problémával küzdenek, aminek a javítására a Nevelési Tanácsadó kezdeményezésével bevonnak olyan óvónőket, alsós pedagógusokat, akik segíteni tudnak, s jobban felismerik ezeket a problémákat. Mindezt a Szabó Lőrinc Általános és Szakiskola koordinálja.
Sarkalatos kérdés, hogy 2000-től elindult a minőségfejlesztési program. Mérik, értékelik a tanulók teljesítményét. A rendszeres mérés lehetővé teszi, hogy a lemaradókat időben felzárkóztassák. Az iskola néhány felkészített tanára vállalta, hogy kollégáik felmérését folyamatosan számítógépre viszi. Így feldolgozható, figyelemmel kísérhető, irányítható egy személy, egy tanulócsoport fejlődése.
– Ezt a projektet segíti a Jóléti Szolgálat a Munkanélküliekért Alapítvány tanodája, mert 95 százalékban ózdi gyerekekkel tudnak foglalkozni. Itt önkéntes alapon lehetőségük nyílik az 5–8. évfolyamra járó gyerekeknek arra, hogy a 14–16 óráig üzemelő tanodába bemehessenek, s ne az utcán töltsék szabad idejüket. Könyvtár és számítástechnikai háttér biztosítja az idő értelmes eltöltését. A partnerközpontú működésben a tanuló és a szülő igénye elsődlegessé válik az intézményben.