Népszabadság • Misetics Bálint • 2008. január 25.
A Népszabadság több cikkben is foglalkozott az V. kerületi önkormányzat képviselő-testületének azzal a - Rogán Antal által kezdeményezett - előterjesztésével, mely a hajléktalan emberek szegregálását célozta.
Az egyik szerint (Rendteremtés a BKV-járatokon, 2007. december 29.) "az V. kerületi önkormányzatot a Belváros rendjét érintő rendeletének egyes részei miatt támadta egy civil szervezet [itt Az Utca Embere önkéntes hálózatról van szó - M. B.], mondván, hogy az hajléktalanellenes. Rogán Antal polgármester szerint viszont azt, amit megkövetel a kerület a lakóitól, nem nézheti el senkinek". A cikkből úgy tűnhet, hogy az említett rendelkezés a mi rosszindulatú értelmezésünknek esett áldozatul, noha a polgármester volt az, aki már korábban egyértelművé tette az előterjesztés általunk kifogásolt rendelkezéseinek valódi célját: "Rogán Antal közölte: megteremtik a jogi alapját a koldusok és a hajléktalanok kiszorításának" - olvasható az InfoRádió honlapján.
Rogán Antal a Belváros rossznak vélt bűnügyi statisztikáit összemosta a hajléktalanság jelenlétével, és azokat a fedél nélkül élő emberek elüldözésével akarta javítani: szerinte a "bűncselekmények számának csökkentéséhez fontos, hogy jövőre felszámolják a hajléktalanszigeteket" - olvashattuk a Népszabadság online cikkében (Rogán Antal magyarázza kerülete bizonyítványát, 2007. november 5.). A bűnügyi statisztikák és a hajléktalanság jelenléte közötti oksági összefüggést egyetlen tudományos kutatás sem igazolja, de Rogán Antalnak bűnbakra volt szüksége, a hajléktalan emberek pedig kéznél voltak. Az Utca Embere önkéntes hálózat csak azután kezdett el foglalkozni az üggyel, miután egyértelművé vált a politikus kirekesztő szándéka.
Schwartzenberger István A vakondot hajigálják című cikke (2007. december 29.) is foglalkozott Rogán Antal kirekesztő kezdeményezésével és az ellene szerveződő állampolgári tiltakozással. Teljesen igaza van abban, hogy számon kéri a karácsonyi ételosztásokon tetszelgő politikusokon az érdemi intézkedéseket és az ellátórendszer problémáit. Igaza van abban is, hogy szkeptikus a BKV "bekeményítésével" kapcsolatban. Viszont szimpátiával ír az V. kerület polgármesteréről, "aki ugyanis rendet akar a főváros, az ország kirakatában", és "nem engedi, hogy bárki rontsa a városképet". A szerző elmulasztott elhatárolódni attól a kirekesztő diskurzustól, amelyben a hajléktalan nem mint ember, hanem mint esztétikai probléma jelenik meg, amelyben az, hogy embertársaink közül több ezren arra kényszerülnek, hogy az utcán éljenek, nem azért baj, mert ez mérhetetlen szenvedést okoz nekik, hanem azért, mert ez bántja a jobb módúak szemét, árt a városképnek.
Ez ellen az embertelen szemlélet ellen tiltakozott Szabó Máté ombudsman, amikor - a hajléktalan embere elűzése céljából padokra szerelt karfákkal kapcsolatban - azt nyilatkozta, hogy megengedhetetlen városképi problémaként kezelni a hajléktalanok kérdését. "A hajléktalanok életlehetőségeinek további nehezítése komoly alkotmányos aggályokat vet fel" - mondja az ombudsman, aki a jelenlegi társadalompolitika - szintén alkotmányos jogokat sértő - hiányosságaira is felhívta a figyelmet.. (Lopes Elvira: Városképi utcaseprés, 2007. december 24.).
A városkép iránt érzett aggodalom hatására születő kirekesztő intézkedések egyébként többnyire arra is alkalmatlanok, hogy javítsanak a városképen, míg a probléma érdemi társadalompolitikai kezelése a hajléktalanság csökkentése mellett a városképpel kapcsolatos problémákat is eredményesebben orvosolná - ha nem is azonnal.
Schwartzenberger István cikkében farizeusként jelennek meg a kirekesztő kezdeményezés ellen tiltakozók, mintha azt gondolnák, hogy a "legjobb megoldás az utcán hagyni békén az otthontalanokat, hogy háborítatlanul fagyhassanak a flaszterhez". Igaztalan és felháborító vád ez azok ellen, akik részben maguk is éltek hajléktalanként, részben szociális munkásként dolgoznak a hajléktalan emberek megsegítésén, legnagyobb részben pedig - Az Utca Embere csoport önkénteseiként - évek óta küzdenek a hajléktalanság érdemi kezeléséért, a megelőzésért, a lakhatáshoz való jogért, kiterjedt szociális bérlakáshálózat létrehozásáért, valamint a rászorulók méltányos elhelyezés nélküli kilakoltatásának tilalmáért. Mi ezekben a társadalompolitikai intézkedésekben látjuk a megoldás lehetőségét.
Hogy Rogán Antal másképp látja, egy nemrégiben történt eset is elárulja. Késő este nyolc rendőr és közterület-felügyelő űzött el két hajléktalan férfit az V. kerületi Hold utcából. Személyes tulajdonuk egy részét - mint hulladékot - elszállították. Az incidensről - ami egyébként nem kirívó eset: a hajléktalanok gyakran szenvednek el ehhez hasonló zaklatást - a kerületben dolgozó utcai szociális munkások számoltak be nekünk, mi pedig ismertettük azt Rogán Antallal és a kerületi képviselő-testület azon képviselőivel, akik megjelentek a tiltakozásunk kapcsán kialakult egyeztetésen. A polgármester ekkor azt mondta: tudott az intézkedésről, és semmi kivetnivalót nem lát benne.
Egy olyan társadalomban, amelyben több tízezer embernek nincs lehetősége arra, hogy a lakhatását biztosítsa, elkerülhetetlenül lesznek olyanok, akik arra kényszerülnek, hogy nem lakhatásra szolgáló tereken, például a Belváros közterületein "lakjanak". A mai ellátórendszer nem képes mindenkinek megfelelő ellátást nyújtani. Ilyen körülmények között a "hajléktalanszigetek felszámolása" csak a hajléktalanoknak a fentiekhez hasonló zaklatásához és a fedél nélkül élők más kerületekbe való átüldözéséhez vezethet. Schwartzenberger István cikkében beszél egy emberről, aki a szomszéd kertjébe dobálta át a vakondokat. Érdekes, hogy erről - és a farizeusokról - nem Rogán Antal jut az eszébe.
"Fellépünk a koldulás és a hajléktalanok ellen" - olvasható Rogán Antal személyes honlapján. Képzeljük el, hogy a főváros egyik polgármestere, a legnagyobb ellenzéki párt egyik fontos politikusa nem a hajléktalanokkal, hanem valamely más kisebbséggel kapcsolatban tenne közzé hasonló kijelentést. "Fellépünk a cigányok ellen." "Fellépünk a melegek ellen." "Fellépünk a mozgáskorlátozottak ellen." Botrány lenne - teljes joggal. A hajléktalan emberek számára a többségi társadalom ma még azt a kevéske szimbolikus védelmet sem biztosítja, amit más hazai kisebbségek már többnyire megkapnak: róluk már nem lehet akárhogyan beszélni - a hajléktalan emberekről még lehet.
Tiltakozásunk egyébként eredménnyel járt: Rogán Antal módosító indítványokat terjesztett a képviselő-testület elé, az előterjesztés szövegéből kikerült a koldulás - alkotmányosan aggályos - általános tiltása, helyébe a zaklató módon való koldulás tiltása került (amúgy feleslegesen, hiszen arról a 218/1999. sz. kormányrendelet már rendelkezik). Enyhült az újságárulásra vonatkozó szabályozás is - ami számos hajléktalan ember munkalehetőségének megmentését jelentheti. Mindez jelentős előrelépés. Örömmel fogadjuk azt is, hogy Rogán Antal bejelentette: jövőre 17 millió forinttal többet költenek hajléktalanellátásra. Ebből a pénzből talán arra is telik majd, hogy - egy V. kerületi nappali melegedő létrehozásával - megszüntessék a kerület mulasztásos törvénysértését a hajléktalan emberek nappali ellátásával kapcsolatban.
Reméljük, hogy a rendelet szövegével együtt megváltozott Rogán Antal szegregáló, kirekesztő szándéka és szemlélete is.
A szerző Az Utca Embere önkéntes hálózat tagja