Megszámolja és kikérdezi a hajléktalanokat a Menhely Alapítvány. A felmérésből megtudják, hányan is élnek az utcákon, és milyen segítségre vágynak leginkább. Az általunk megkérdezett hajléktalanok mindannyian azt mondták: hajléktalanszállók helyett lakáshoz-jutási támogatásra van szükségük.
A segítő szándék nem elég, tudni kell azt is, mire van szüksége a rászorulónak. A Menhely Alapítvány szokásos évi szociológiai vizsgálata egy lehetőség arra, hogy felmérjék: a szállók kötöttségétől ódzkodó hajléktalanok, milyen segítséggel tudnának talpra állni.
'Én Demszkytől kértem, adjon nekem egy pincét. Én hajlandó vagyok fizetni ebből a kis fedél nélküli újságból, hajlandó vagyok fizetni villanyszámlát, mindent, azt mondta, ezt meg kell pályázni, ugyan már kérem, egy hajléktalan hogy tud pályázni?' - nyilatkozta az egyik hajléktalan.
A nehéz sorsúak között is akadnak szerencsésebbek. Kőbánya sűrűjében több család telepedett le.
'Õk, akik leginkább autonóm módon tudnak élni, a legönállóbbak. Lényegében nekik csak lakásproblémájuk van, ami azt jelenti, hogy egy megfelelő lakástámogatási rendszerben ők azonnal önálló emberré tehetők' - véli Gurály Zoltán, a Menhely Alapítvány munkatársa.
Tudják ezt ők is. Talán épp ezért álmodnak igazi családi fészekről, olyan házról, ahol van konyha és fürdő és nem egy szeméttelep a szomszédjuk.
'Ha az önkormányzat tudna nekem annyit nyújtani, hogy én itt Budapesttől 40-50-60 kilométerre tudjak venni egy kunyhót, amiről tudom, hogy a sajátom, nem bántana senki sem, azt mondanám: hálás vagyok nekik' - mondta egy másik hajléktalan.
A hajléktalanügyi miniszteri biztos is azt mondta: a szociológia felmérés megerősítheti őket abban, hogy a hajléktalanszállók létesítése mellett egy másfajta otthontalanokat segítő programra is szükség van. A hajléktalanfalu kísérlet, de talán az a jövő útja.