- Mv.: Az egyik publicista azt írta a napokban, hogy az állatvédelmi törvény szigorítása, amelyre az Igazságügyi MInisztérium egyébként készül, annak a jele, hogy Európa néha ellátogat Magyarországra. Ez nem rossz hír, főleg azelőtt, mielőtt visszaadnánk a vizitet. Hogy csinálják tehát máshol. Sárközi Júlia jelentkezik Rómából, Róka Zsuzsa Brüsszelből, Bedő Iván pedig Berlinből.

- R.: Nyár elején a Szicíliától Délre eső Lampidusa szigetén a strandolók arra figyeltek fel, hogy két fiatalember egy tengeri óriásteknőst kötözött a motorcsónakja mögé és azzal szórakozott, hogy teljes sebességre kapcsolva a hullámok tetején dobálta az állatot. A tréfa nem tartott sokáig, mert amint a motorcsónak a part közelében lelassított, a strandolók üldözőbe vették a két férfit, akit csak a rendőrség mentett meg a lincseléstől. A teknőc szerencsére nem sérült meg súlyosan és pár óra babusgatás után visszatért a tengerbe, miközben az egész part integetve búcsúzott tőle, bocsánatot kérve az embveri erőszakért. Az állatkínzás sajnos Olaszországban sem ismeretlen. Az elmúlt időkben úgy megugrott az esetek száma, hogy a római parlament most júliusban új törvényt tűzött vitára és a képviselőház már meg is szavazta. Az állatkínzás büntetését három hónaptól egy évig terjedő börtönre emelték. Ez a múlthoz képest szigorítást jelent, hiszen eltörölték a börtönt korábban helyettesítő pénzbirságot. Az állatok elhagyását lehet egyedül pénzzel jóvátenni - fogalmazzunk így, ha kutyánkat a vakációban az országút mentén hagyjuk, a büntetés ezer és tízezer euró közötti lehet. Visszaesőknél azonban egy év börtönt ír elő az olasz törvényjavaslat és három évre a rács mögé kerülhet az, aki kutya és más állatviadalokat rendez. A statisztikák azt mutatják, hogy fokozatosan nő a bántalmazott állatok száma, mert Olaszországban elsősorban az eldobott macskák és kutyák tábora szélesedik. 2003 első hat hónapjában százhetvenezer állatot hagytak el, 65 ezret csak most, a vakáció kezdetén júniusban és ez 10 %-kal több, mint tavaly. Az esetek számbeli növekedése mellett azonban a közvélemény érzékenysége is erősödött a probléma iránt. Ha tűző napon leparkolt gépkocsiban kutyát látunk, törjünk be az ablakon és azonnal értesítsük a rendőrséget - szól az olasz állatvédők tévés reklámja és ma már a gazdiknak valóban vigyázniuk kell. Ha ütlegelik, kínozzák az állatot, az emberek már nem fordítják el a fejüket szótlanul. Mernek szólni és az állat védelmében lépni. Olaszországban több mint tízmillió a családban élő macskák és kutyák száma, további kétmillió él kóbor életet. Az olasz autósztráda vállalat nyári akciója, hogy az útmenti megállóhelyeken ingyenes kutyamegőrzőket nyitottak, amíg a tulajdonosk benzint vesznek vagy ebédelnek, a négylábúak itt várnak rájuk. Így próbálják megértetni, hogy a kedvencet a vakációra is magunkkal lehet vinni. A hatóságok is példát igyekeznek mutatni. A római rendőrkapitányság egy felszabadított harci kutyát fogadott örökbe és az eddig csak erőszakot ismert Márta kutya most a környék kedvence. Itáliában felesleges az állatvédelem civil oldalát hangsúlyozni, mert ebben az országban mindenki macskás vagy kutyás. Róma minden terén macskasarok van, ahol a spagetti-maradékot teszik le a cicáknak és nem tanácsos, hogy valaki bántsa a macskákat, vagy esetleg méreggel próbálkozzon, ahogy volt rá példa, mert aközfelháborodás úgyis utoléri. Az utolsó római macskamérgező személyét a kerület nyomozta ki. Az olasz állatvédő lobbik befolyása a legmagasabb szintig elér és nem egyesületekről, hanem puszta állatszeretőkről van szó. Az olasz fővárosban a legelegánsabb nyári jótékonysági parti Vokonszki hercegnő parkjában a római macskáknak gyüjt pénzt. A vendégek között politikusok, diplomaták és a kerületi macskavédők képviselői. Egész Európában a franciák tartják a legtöbb háziállatot. Nem is háziállatnak hívják ma már őket, hanem társállatoknak, rámutatva, hogy tartós életközösségről, személyes viszonyról van szó. A sokat utazó franciák gyakori beszédtémája különösen a vakácikról visszatérve, micsoda barbár népek is vannak, lám , ezrével tengődnek gazdátlanul kutyák-macskák Európa déli államaiban, Görögországban, Törökországban, Spanyolországban, Portugáliában. Ám azok a soha, senkihez sem tartozott állatok mégis talán kevésbé kiszolgáltatottak, mint azok, amelyeket így a nagy nyári kirajzás idején tömegesen hagynak magukra, dobnak el gazdáik, hajítanak ki egy lakásból, kocsiból öröknek érzett, egyedül tanult életformából. Erre figyelmeztetnek bennünket a minden nyáron feltűnő óriásplakátok a párizsi metróban a Brigitte Bardot alapítvány jóvoltából. Nem kapmányszerűen, hanem szívós rendszerességgel ugyanakkor a francia napilapok is ellátnak minket az emberi és az állati világ találkozásának, együttélésének gyakran drámai híreivel. A Liberation például nem hagyományos bűnügyi rovatot tart, hanem inkább a társadalom általános anomáliáit taglalja azokon az eseteken keresztül, amelyek ezeket az általános anomáliákat példázzák. Nagyon gyakran tünnek fel állatok ezekben a felkavaró tantörténetekben. A Liberation láthatóan egytelen oszthatatlan társadalomnak tekinti az emberit és az állatit és úgy tűnik, a legtöbb francia véleményformáló osztja ezt a nézetet. A francia jogban, legalábbis a modernben az állatok 1976-ban váltak jogalannyá. Ma két esztendei börtönbüntetésre és negyvenezer euró bírságra ítélhetik azt, aki kegyetlenül bánik egy állattal, beleértve, hogy elhagyja. A rossz vagy kegyetlen bánásmód miatt a rendőrségen vagy a prefektúrán vagy az állatvédelemért hivatalosan és meglehetősen bizarr módon felelős párizsi agrárminisztériumban kell bejelentést tenni. Ezek a hatóságoik indíthatnak büntető eljáráste és magánvádas pert is lehet kezdeni állatok rovására elkövetett bűnök miatt. Hogy mik ezek a bűnök, hogy mi minősül ilyeneknek, azt nem határoizzák meg a francia jogi szövegek. Így egyedül a bíró illetékes értelmezni és minősíteni az állatokkal szembeni elbánást. A precedensekből építkező francia ítélkezési gyakorlat általában azt veszi figyelembe, ha az állatnak fájdalmat okoztak vagy/ és ha perverz szándék mutatható ki a vele való bánásmódban. Az effajta állatokhoz kapcsolódó büntető szándékú eljárások száma ugrásszerűen nő Franciaországban.

- R.: Jó évük volt a németországi állatoknak. Az állatvédelem bekerült az alkotmányba. Míg korábban az alkotmány csak általában írta elő az élővilág védelmét, tavaly óta az egyes állatok, mondhatjuk úgy is, az individuumok védelme is az alaptörvény része. Ezt a változást is alkotmánybírósági ítélet előzte meg, amely kimondta, hogy az állampolgárok szabadsága korlátozható annak elérésére, hogy az állatok ne szenvedjenek többet, mint amennyi ésszerű okokból feltétlenül szükséges. Ebből természetesen az következik, hogy a mezőgazdasági állattartásban, de akár a cirkuszokban is jobb bánásmódra számíthatnak az állatok és a német állat korlátozni igyekszik az állatkísérletek is, például úgy, hogy szorgalmazza, hogy akinek a tudományban vagy a kozmetikai iparban szüksége van rá, az széles körben hozzáférhető adatbankokból és ne korábbi állatkísérletek fölösleges megismétlésével szerezze meg az ismereteit. Nyilván megkönnyebbült sóhaj volt hallható az istállókban és az ólakban akkor is, amikor idén júniusban az Európai Unió mezőgazdasági reformjának részeként módosították a termelőknek járó támogatásokat . Ha a nemes szándékok megvalósulnak, akkor nem annyira azokat a termelőket fogják támogatni, akik minél több állatot tartanak minél gazdaságosabban, hanem azoknak jut a pénz, akik természetes körülmények között nevelik a marhákat, disznókat és tyúkokat. Ez persze csaK terv és a megvalósítása még eltarthat egy darabig. Miközben a kormány és az alkotmánybíróság láthatólag intenzíven foglalkozik az állatok jogaival, az állatvédők sem tétlenkednek. A berlini utcákon egy időben óriásplakátok voltak láthatóak ennivaló kis malacokkal, de az apróbetűs szöveg nem a malacpecsenyét népszerűsítette, hanem azzal sokkolta a járókelőket, hogy az állatkísérletek szörnyű szenvedéseket okoznak a jobb sorsra érdemes élőlényeknek. Nem lenne teljes a kép, ha nem említenénk meg röviden azokat az eseteket, amelyekben nem annyira az állatok, mint inkább az emberek szorulnáNak védelemre. Immár három éve, hogy az utóbbi idők legnagyobb megdöbbenést keltő kutyatámadása nyomán hozzáláttak a kutyatartás enyhe szigorításához. MiutáN egy kutya megölt egy hatéves iskolás fiút Hamburgban, a városállamban napokon belül lényegében betiltották a veszélyes kutyákat. A harci kutyák tartását csak nagyon indokolt esetben engedélyezték és a szabály olyan szigorú, hogy a feltételeket gyakorlatilag lehetetlen teljesíteni. Bajorországban már évekkel korábban hasonló tilalmat vezettek be, állítólag nem is eredménytelenül, de ez rendőrségi ügy és mint ilyen, tartományonként eltérően szabályozzák. A dolog nem is egyszerű.- Amikor Berlinben az akkori nekibuzdulás hatására meg akarták védeni az embereket a veszélyes harci kutyáktól, az történt, hogy jóval több harci kutya kezdett kószálni az utcákon. A sajátos ellentmondás oka az volt, hogy a veszélyes kutyák gazdái elkezdték szélnek ereszteni a jószágokat, ha már úgysem tarthatják meg őket. Az állatmenhelyek megteltek, a rendőrség nem tudott mit kezdeni a befogott kóbor harci kutyákkal. Közben a rendőrök és a kerületi önkormányzatok arról vitatkoztak, kinek kell elvállalnia a nem éppen veszélytelen feladatot, a kutyarendelet ellenőrzését. Azóta nem nagyon történt újabb kutyatámadás és keveset hallani a veszélyes kutyákról. Mindensetre a hamburgi kisiskolás tragikus halála után a parlament is foglalkozott a veszélyes kutyákkal és a vitában Otto Schilli belügyminiszter akkor azt mondta, hogy az embervédelem fontosabb az állatvédelemnél.