Nem kis izgalommal a szívemben lépem át a Megálló Csoport Alapítvány Szigony utcai házának ajtaját, miután egész úton azon töprengtem, vajon milyen közösséggel találkozom egy szenvedélybetegekkel foglalkozó, drogfüggő fiatalok kezdeményezéséből alakult szervezetnél.
Megérkezve a Megálló Házba rögtön megérint a helyszín pozitív szelleme, egy otthonos, színes környezet, ahol tétovázó tekintetemre reagálva pillanatokon belül megszólítanak. Úgy érzem, itt minden megérkezőt hasonló figyelem övez. Rövid időn belül már fesztelenül beszélgetek Olaszy Csabával, az alapítvány vezetőjével, akinek szerénysége és a cél iránti elhivatottsága nagy hatást gyakorol rám.


Az idei évben a NIOK alapítvány kuratóriuma a Megálló Csoport Alapítványnak ítélte az „Év Civil Szervezete díjat”. A díjat ezúttal egy olyan szervezet kapta, amely társadalmunk egyik legégetőbb problémájára, a szenvedélybetegségre, drogfüggőségre kíván reagálni. Az érintetteknek gyógyult szenvedélybetegek közreműködésével próbál segítséget nyújtani.


Első kérdésem arra irányul, hogy az alapítvány vezetője szerint minek köszönhető ez az elismerés és mi az a szemléletmód, amitől ez a szervezet kiemelkedik más, szenvedélybetegekkel foglalkozó civil kezdeményezéstől. Olaszy Csaba megítélése szerint még mindig a hitelesség az, ami őket egyedivé teszi. Az alapítók maguk is drogfüggő fiatalok voltak, akik saját bőrükön tapasztalták meg a leszokással és a helyes útra történő visszatéréssel járó küzdelmet, így képesek átérezni sorstársaik helyzetét, valamint felismerni azok igényeit. A Megálló nem formális szervezetként indult, egyfajta önsegítő csoport volt, és a Belvárosi Tanoda munkacsoportjaként tevékenykedett. Az intézményesülés iránti igény csak később fogalmazódott meg, és elsősorban finanszírozási szempontok vezettek ennek irányába. A vezető úgy véli, hogy szerencsére az alapítás után sem vesztették el „lényeglátásukat”, és mindvégig megmaradt az a szemlélet, hogy a szervezet számára a legfontosabb érték az ember. „Mindenki számára – az érintett közreműködésével - olyan terápiás programot dolgozunk ki, ami a lehető legjobban igazodik egyéniségéhez, személyiségéhez, élethelyzetéhez, pillanatnyi lehetőségeihez, készségeihez és képességeihez. Alapvető küldetésünk a közösség támogató erejének felhasználása ez egyén bármilyen pozitív változásra irányuló törekvésének erősítésében.” (idézet a szervezet honlapjáról)



Vajon milyen finanszírozási forrásokra támaszkodhat egy szenvedélybetegekkel foglalkozó szervezet? Mivel már rendelkeznek működési engedéllyel többek közt Szenvedélybetegek Nappali Ellátására, Szenvedélybetegek Közösség Ellátása, valamint Alacsonyküszöbű szolgáltatás nyújtására, így állami normatívában részesülnek. Emellett nagyrészt pályázati forrásokra támaszkodnak, amely pályázatok koordinálást egy személyben végzi Olaszy Csaba. Vállalati adományozás keretein belül kevés bevételre számíthatnak, bár az idén szervezetük a Magyar Telekom civil díjcsomagjának kedvezményezettje lett. Egyéb magántámogatás eseti jelleggel érkezik csak, a lakosság adójának egyszázalékos felajánlására pedig 2005 óta jogosultak. Ezen bevételi forrásra irányuló kampányra eddig nem szenteltek különösebb figyelmet, viszont nem zárják ki, hogy a jövőben erre is nagyobb hangsúlyt fektetnek.


Amikor lakossági adományokról beszélünk, szinte rögtön felmerül a kérdés, hogy egy szenvedélybetegekkel foglalkozó szervezet milyen eséllyel indul a magánszemélyek felajánlásaiért. Mindenki számára ismert tény, hogy a szenvedélybetegek az egyik legkevésbé elfogadott társadalmi csoport, így bizony sokszor falakba ütközhetünk, amikor magánszemélyektől várunk támogatást. A Megálló Csoport azzal is kiemelkedik a civil szervezetek közül, hogy nyitottsága révén megpróbálja enyhíteni a deviancia és a kábítószerkérdést övező misztikus társadalmi rettegést és előítéletet, így ezáltal növeli a kevésbé érintett emberek érzékenységét és fogékonyságát.


Olaszy Csaba a NIOK szeptember 25-ei díjátadóján beszédében elmondta: „Nagyon sokat jelent számunkra a díj, ezt általában nagy szervezetek szokták kapni, és mi nem tekintjük magunkat annak. Mi csupán megpróbálunk legjobb tudásunknak szerint működni, kinyitjuk az ajtót minden nap és fogadjuk az embereket. Mindemellett nagyon büszkék vagyunk a díjra.”


Meggyőződésem, hogy a Megálló Csoport Alapítvány működésével és programjaival olyan példát mutat mind a társadalom, mind pedig a civil szervezetek felé, amire minden szerénység nélkül méltán büszke lehet. Ezúton kívánunk nekik további sikereket és több olyan embert, aki képes megállni egy pillanatra, hogy megpróbálja megérteni és elfogadni a gyógyulni vágyó vagy már teljesen egészséges szenvedélybetegek helyzetét.


Szabó Ildikó