Széles társadalmi összefogásra van szükség, hogy a vakok is önálló életet élhessenek

Debrecen (HBN - Ü. Sz.) - A társadalom - úgy tűnik - megértéssel tekint nem látó társaink helyzetére. A jó szándék azonban nem mindig elegendő. Nap mint nap meg kell küzdeniük olyan nehézségekkel, amelyek a látóknak csak akkor válnak fontossá, amikor hasonló szituációba kerülnek.

Ezek az akadályok nem hárulnak el maguktól. Társadalmi összefogásra van szükség, hogy a vakok és gyengénlátók önálló életet élhessenek - ez jelentené az igazi esélyegyenlőséget. Addig azonban még sok a teendő.

Integrált képzés

Az oktatás terén tapasztalhatók pozitív változások - fejtette ki Nagy Sándor, a Vakok és Gyengénlátók Hajdú-Bihar Megyei Szövetségének titkára, valamint Andrasicz Sándor és Kupor István, a szövetség tagjai. Budapesten működik a vakok általános iskolája, Debrecenben pedig integrált tanítás folyik a Dr. Kettesy Aladár Általános Iskolában és Diákotthonban. Az integrált képzés azt jelenti, hogy a vakok a látókkal tanulnak együtt. A gimnáziumi és felsőfokú oktatás is ilyen körülmények között zajlik. A gimnáziumi tananyag egyébként hangkazettán hozzáférhető, a szakképzés terén azonban vannak hiányosságok.

Az elhelyezkedés korántsem egyszerű feladat, a frissen végzettek gyakorta nem találnak munkát. Tudásukat nehezen tudják kamatoztatni, sok munkahely pedig megszűnik. A foglalkoztatók többnyire még idegenkednek vakok alkalmazásától. Sokan például el sem tudják képzelni, hogy egy vak képes kezelni a számítógépet.

A gyerekeket köteles az állam taníttatni, de a felnőttkorban megvakult emberek képzése nincs megoldva. Pedig fel kell őket készíteni az önálló életvitelre, el kell sajátítaniuk a Braille-írást. Országos szinten a rehabilitációt képzett szakemberek látják el, ebbe a programba azonban nagyon kevés rászoruló jut be. Megyei szinten viszont csak a sorstársak segítségére számíthatnak. A fiatalok többnyire a szüleikre hagyatkoznak, sok idős pedig ki sem mozdul otthonából. Akik nem jutnak be rehabilitációs programba, azok általában kimaradnak a társadalmi vérkeringésből, bezárkóznak.

Közlekedési nehézségek

A város átalakítása az utóbbi években megnehezítette a nemlátók számára a közlekedést. A felújított Kossuth téren például nem biztonságos egyedül közlekedni, mert nincsenek meg az ehhez szükséges tájékozódási pontok. A mind gyakrabban alkalmazott kanyarodósávok szintén nem könnyítik meg a vakok életét. Megszokták, hogy kereszteződésben egyenesen vagy derékszögben kell menni, ellenben ott, ahol kanyarodósávok vannak, meg kell találniuk a megfelelő szöget. Ha valaki nem jár nap mint nap ugyanazon az útvonalon, könnyen eltévesztheti az irányt.

A süllyesztett járdaszegély a kerekes székkel vagy akár a babakocsival közlekedőknek áldás, ellenben a vakoknak veszélyes, hiszen nem érzékelik a szintkülönbséget, és előfordul, hogy emiatt az úttestre tévednek. Az utóbbi időben már úgy alakítják ki ezeket, hogy lejtsenek, ez mutatja a járda kezdetét. Más városokban nem egy esetben világos csík jelzi az aluljárók vagy közintézmények lépcsőit, amelyet a gyengénlátók is képesek észrevenni, és segít, hogy ne essenek el a váratlanul felbukkanó lépcsőkön. Debrecenben is jó lenne hasonló sávokat felfesteni - mondják.

Időnként a jó szándék is balesetveszélyes. Előfordul, hogy az úttest közepén váró vak embert a belső sávban közlekedő autós elengedi, ellenben a külsőben egy másik elszáguld. De olyan eset is előfordult már, hogy a sofőr megállt, kiszállt a kocsijából, és átkísérte a fehér bottal várakozót.

Helyi közösségek

A segédeszközök többsége csak Budapesten kapható: ez országos gond. Ráadásul az eszközök egy részének beszerzését nem támogatja az egészségpénztár, így a megfelelő tárgyak beszerzése olykor anyagi okok miatt hiúsul meg. A vakoknak a számítógép jelentené a világot, de a speciális szoftverek is méregdrágák. Nagy Sándor fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a debreceni Thomas Mann utcai könyvtárban számítógép és hangos könyv segíti a nemlátókat.

A Vakok és Gyengénlátók Hajdú-Bihar Megyei Szövetsége 2310 tagot számlál - a tagság önkéntes -, a megyében mintegy 3600 vak ember van. Körzeti csoportok is alakultak, például Hosszúpályiban, Hajdúszoboszlón, Hajdúdorogon, Egyeken. Az a tapasztalat, hogy a kis helyi közösségekben a kapcsolatteremtés könnyebben megy, az emberek jobban ismerik egymást. A hivatalok, cégek általában segítőkészen reagálnak a szövetség kezdeményezéseire, de előfordul, hogy csak utólag kérik az érintettek véleményét, akik szerint az elvégzett munka mégsem megfelelő. Segítőkészségből azonban a fiatalok is jól vizsgáztak: nyár elején jelentkeztek a szövetségnél az Ady Endre Gimnázium diákjai, akik segítenek, amiben tudnak: felolvasnak, részt vesznek a rendezvények megszervezésében, vagy elkísérnek valakit úti céljáig.