„A kultúra: csempészáru' -- hangzott el a vásárhelyi Süti és Kávéban megrendezett képárverésen. Mégpedig, mint az aukció jelzi, értékes csempészáru! A kalapács alá került művek eladásából származó bevétel gazdátlan kutyák lakhelyhez jutását segíti.

A képeket maguk a művészek ajánlották föl az árverést megrendező Konrad Lorenz Természet- és Állatvédő Egyesületnek. Az aukciót Dömötör János művészettörténész, nyugalmazott múzeumigazgató vezette; tőle idéztük „a kultúra: csempészáru' kifejezést. -- Hölgyeim és uraim, kísérletnek vagyunk tanúi, a kísérlet tárgya: hogyan fér meg kultúra és vendéglátás? -- mondja az egybegyűlt érdeklődőknek, miután Bodrogi Jolán, az egyesület aktivistája fölhívta a jelenlévők figyelmét: képvásárlásaikkal gazdátlanná lett kutyák sorsának rendeződését segítik elő. Dömötör Júlia egyesületi elnöktől már korábban megtudtuk: 250 ezer forintot kellene az egyesületnek összegyűjtenie még ez évben ahhoz, hogy a tulajdonába kerüljön az ideiglenes állatbefogad helyként szolgáló tanya, mely jelenleg harmincöt kutya otthona.

Halk zene szól, zsong a közönség; Dömötör János -- féltréfásan-félkomolyan -- ismerteti az egybegyűltekkel az aukció kellékeit. „Szükséges hozzá egy kalapács, anélkül nem árverés az árverés, ez itt megvan -- mondja, és fölemeli a kalapácsot --, és kell hozzá egy kikiáltó, ez leszek én.' Föleleveníti régi, szentendrei emlékét, ahol étteremben nyitott meg kiállítást, s miután végzett, odajött hozzá a pincérnő és megkérdezte a művészettörténésztől: vőfélységet tetszene vállalni?...

„Bányai Béla, a kép címe Õszelő. Kikiáltási ára tizenötezer forint. Tizenötezer először, másodszor, magasabb ajánlat... van, nincs? Tizenötezer harmadszor!' -- Lecsap a kalapáccsal a művészettörténész az asztalra, azaz nem is az asztalra, hanem a ráhelyezett, speciális, kikiáltási parafalemezkére. A hölgy -- utóbb megtudjuk: Musa Judit --, akié lett a festmény, boldogan nézegeti a tulajdonába került alkotást. Folytatódik az árverés. Csikós András Vásárhelyi eső című festményének ötvenezer forint a kikiáltási ára, fölhangzik az „először, másodszor, senki többet, harmadszor!', kalapács lecsap, s vevőre talált a kép. Aprócska festményt mutat föl Dömötör Júlia, az állatvédő egyesület elnöke, Szabó Lukács Kopáncsi tanya című művét. „Van ajánlat? Van! Először, másodszor, harmadszor! Tíz! Öné a kép!' -- Telik az idő, fogynak a képek, „ezzel árverésünk pillanatnyilag véget ért' -- jelenti be végül Dömötör János. „A vásárolt művek nyújtsanak naponta megújuló esztétikai élményt, s értékük emelkedjék az évek során minél magasabbra!'

„Mikor beléptem ide és megláttam ezeket a színeket, úgy éreztem, hozzám tudnának ezek a képek tartozni' -- mondja lapunknak Musa Judit, a már említett Bányai-kép megvásárlója. Hozzáteszi: az árverés megrendezésének ötletét kitűnőnek tartja. „Aki ide eljön, megismerkedik a művekkel és segít az állatvédő egyesületnek is.' Ez mellesleg -- tehetjük hozzá -- válasz arra a Dömötör János-i kérdésre is, amely így szólt: hogyan fér meg kultúra és vendéglátás? Kitűnően!

2002-12-18