Kényszerűségből „lakoltatja ki” egyik kurátorát a Gyűrűfű Alapítvány
A Gyűrűfű Alapítvány 1991 óta bejegyzett szervezet, amely ökológiai megfontolásokat előtérbe helyező kisléptékű emberi, társadalmi modell kialakítását tűzte ki céljául. Az egykoron kihalt, s az alapítvány sikeres munkálkodásának köszönhetően újra benépesülő falu lakói között néhány hónapja ellentétek keletkeztek, amelyek két táborra osztják a települést. Az egyik fél azzal vádolja az alapítványt, hogy saját kurátorát lakoltatja ki.
Saját kurátorát lakoltatja ki a Gyűrűfű Alapítvány, állítja Kilián Imre kutatómérnök. Az alapítvány újdonsült kurátora, Rácz Anett ugyanis a megválasztása után pár hónappal az alapítvány két képviselőjétől származó, kiköltözésre felszólító levelet vehetett át. A huszonéves, biológus végzettségű asszonynak férjével együtt november 15-ig kell elhagynia a gyűrűfűi közösségi házat, ahol a reménybeli gyűrűfűiek a házépítés éveit vészelhetik át. A kilakoltatás legfőbb indoka Kilián szerint, hogy bár az építkezés 1992-ben kezdődött meg, az épületnek mindmáig nincs használatbavételi engedélye. Ennek ellenére a házat az alapítványhoz tartozó különböző betelepülők 1994 óta folyamatosan lakják, a hatóságok pedig a rendszeres felszólításon túl eddig szemet hunytak a rendellenesség felett.
Mindezt a háttérben az alapítvány és a falu között feszülő, és egyre mélyülő ellentét mozgathatja, érvel Kilián Imre. Az alapítvány közösségépítő és demokratikus célkitűzéseinek megfelelően ugyanis a faluépítés első évtizedében a falugyűlés döntött minden lényeges kérdésben, így az új telepesek beköltözéséről is. Ezt a közmegállapodást azonban az alapítvány 2002 februárjában egyoldalúan felrúgta. A fiatal pár ősszel a Szigetvári Bíróságon keresetet nyújtott be a Gyűrűfű Alapítvány ellen, amelyben többek között házuk építkezésének késedelme miatt felmerült káruk megfizetését kérik.
- Tekintettel arra, hogy a közösségi épület befejezetlen, az építési hatóság és az ÁNTSZ rendszeres felszólításokat küld a problémák megoldása érdekében, hiszen nincs benn WC, az épülethez tartozó ásott kút vize pedig hol megfelel, hol pedig nem az előírásoknak -, mondja Szalóky Zsuzsa, az alapítvány elnöke. Az alapítvány, és személy szerint ő sem vállalhatja tovább a felelősséget az áldatlan állapotokért, ezért a bentlakóknak november 15-ig adtak haladékot a kiköltözésre.
- A házaspárnak Pécsett saját lakásuk, Gyűrűfűn pedig bejelentett lakcímük van - érvel az elnök -, tehát nem a szabad ég alá tesszük ki őket. Nem kilakoltatásról van egyébként sem szó, hiszen jogsértően laknak a közösségi házban, s nincs szó erőszak alkalmazásáról sem. Rajtuk kívül is lakik ott még valaki, aki viszont tudomásul vette, hogy mennie kell.
Szalóky Zsuzsa véleménye szerint, bár Kilián Imre a falu lakói nevében emelt szót, a lakók megosztottak a kérdésben, nagyjából a fele nem ért egyet a kiköltöztetéssel. Jelenleg körülbelül tíz család él a településen.
Az egyik alapító, Borsos Béla, az alapítvány ügyvezető igazgatója elmondása szerint 1998-ban már egyszer sor került kilakoltatásra, amikor fertőzéses megbetegedés történt, az ÁNTSZ szerint az ivóvíztől.
- Utána több műszaki problémát megoldottunk, de az épület végleges befejezésére nincs pénz, a lakókat kénytelenek vagyunk tehát kiköltöztetni. Az alapítvány új vezetése még 2001-ben megkísérelte ugyan az anyagi alapok előteremtését, ezt azonban éppen a Kilián Imre által vezetett és sebtében létrehozott egyesület akadályozta meg, rágalmazástól sem visszariadva. A korábban rendszeresen összehívott falugyűlés informális megállapodás eredményeképpen működött, magyarázza Borsos, de a döntéseket akkor is a kuratóriumnak kellett meghoznia, és felvállalni azokért a felelősséget. Az a rendszer azonban nem mutatkozott működőképesnek, az alapítvány tehát bár egyoldalúan „rúgta fel” a közmegállapodást, azzal a formális jogot nem, legfeljebb a szokásjogot sértette meg. Voltaképpen ezzel lépéssel tértek át arra az útra, amelyet egy alapítványnak követnie kell.
- Kilián Imre, aki korábban a kuratórium elnöke is volt, egy ideje szét szeretné robbantani az alapítványt - mondja Borsos Béla -, de úgy tűnik, ez nem sikerülhet neki, bár a falu lakóinak megosztásában kétségtelenül ért el eredményeket.
Az elmúlt hétvégén került sor az ötfős kuratórium ülésére, ahol szavaztak a kiköltöztetésről.
- Én, mint érintett, nem szavazhattam - meséli Rácz Anett -, így három egy arányban szavazták meg azt, hogy nem kötnek velünk telekbérleti szerződést, vagyis nem lakhatom azon a településen, amelyiken kurátorként tevékenykedem. Lassan tíz éve áll az épület, mindig is laktak benne, de pont mostantól nem vállalja fel a kuratórium a felelősséget, ezért gondolom úgy, hogy egyértelműen ellenünk irányuló akcióról van szó. A kuratórium ülésén megszavaztak egy olyan SZMSZ-t is, amelynek értelmében az ott lakók nem szólhatnak bele saját sorsukba. S a napokban tudtam meg az építésügyi hatóság képviselőjétől, hogy ők az utóbbi időkben nem szólították fel az alapítványt, továbbá semmilyen akadályt nem gördítenének a végleges használatbavételi engedély elé.
Cseri László
Múlt és jelen
A külvilágtól út híján elzárt Gyűrűfű lakói a hatvanas-hetvenes években hagyták el a települést, mely 1974-ben lakatlanná vált. A kilencvenes évek elején a környezeti értékek megóvására szerveződött a Gyűrűfű Alapítvány, amelynek tagjai elhatározták, hogy ökofalut építenek. Jelenleg tíz család körülbelül negyven tagja él az Ibafa külterületének számító ökofaluban.
Az alapítványnak 174 hektár földje van, s ha bárki Gyűrűfűn szeretne házat építeni, akkor az alapítványtól kap ehhez bérbe egyhektárnyi területet, ha az illető rendelkezik az építkezéshez megfelelő anyagi háttérrel, illetve képes gondoskodni önmaga és családja megélhetéséről.
A megépült portáknak saját vízellátó rendszerük van, fával fűtenek, a vízmelegítéshez napkollektorokat is használnak, az áramellátás és a telefon-összeköttetés pedig kifogástalanul működik. A faluban két kecskefarm és egy sajtüzem is található.