Elkészültek a MeH-ben az NCA és a kormányzati stratégia legújabb tervezete, amely pár napon belül kormányülés elé kerül. Előbbiben elég jelentős újítás van az eddigiekhez képest a civilek delegálására.
Részlet a Stratégiából:
Bevezető
A demokratikus koalíció, a nemzeti közép kormánya magáénak vallja a civil társadalom ideáját, miközben nem akarja azt kisajátítani. A kormány nem uralkodni, hanem szolgálni akar, amit csak a polgárokkal együtt, a civil társadalmat alkotó szervezetekkel partnerségben tehet. A civil társadalom az egyik alap, melyre a kormány tevékenysége épül.
A kormány elkötelezettsége a civil társadalom eszménye mellett egyszerre elvi és gyakorlati. A kormány eltökélt szándéka, hogy a nemzetet az európai társadalomfejlődés útján tartsa, mely történetileg az állampolgári szabadság, a civil egyesülések, az önszerveződés kiteljesedésének útja. A magyar nemzet büszke lehet arra, hogy a reformkor liberális gondolkodói, s később a modern magyar társadalomtudomány legnagyobbjai mindig is ezt az utat hirdették.
Magyarország civil társadalma
A civil társadalom kialakulása jelentős történeti előzményekre tekint vissza Magyarországon. A rendszerváltás a civil társadalom újjászületését és megerősödését hozta magával. A civil társadalom szerveződéseinek életritmusa nem követheti a választási ciklusokat. A civil társadalom jelentősége éppen onnan való, hogy működése független a mindenkori kormánytól. A demokratikus koalíció, a nemzeti közép kormánya minden erővel azon lesz, hogy szélesítse és erősítse a civil társadalmat, mely a valóban demokratikus társadalomszerveződés szilárd alapja.
Nincs demokrácia, nincs nemzeti összefogás társadalmi párbeszéd, működő érdekképviseleti rendszer és erős civil társadalom nélkül. A jövő Magyarországa akkor kínálhat lakóinak biztonságot és jólétet, ha az állampolgárok számíthatnak érdekeik és törekvéseik szervezett képviseletére, ha a közélet együttműködésre és szolidaritásra épül. A képviseleti demokrácia intézményrendszere mellett a kormányzat fontosnak tartja a közvetlen demokrácia érvényesülését, amelynek folyamatosan létező megtestesítői a civil szervezetek. A civil szektor olyan emberi értékek megtestesítője, mint a függetlenség, az egyéni kezdeményezés, a pluralizmus és a szolidaritás.
A civil szervezetek működését olyan kormánypolitika szolgálja, amelyik nélkülözhetetlennek tartja a kormányzati és helyi hatalom feletti civil ellenőrzést, az állami-önkormányzati, a piaci és civil szervezetek közötti munkamegosztást és együttműködést. Tiszteletben tartja a szervezetek függetlenségét, bővíti forrásaikat, támogatásukat nem rendeli alá pártpolitikai szempontoknak. Felismeri, hogy az állami funkciók gyakorlásának hatékonyságát javítja a közfeladatok ellátásának – egészben vagy részeiben történő – társadalmasítása, az állami szervek és intézmények együttműködése a civil szektorral.
A rendszerváltás óta eltelt idő szükségképpen kevés volt ahhoz, hogy a civil társadalom fejlődésével elégedettek lehessünk. A Kormány ezért arra törekszik, hogy az elért eredmények megőrzése, a civil társadalom már kiépült szerkezeteinek megtartása és megerősítése mellett tovább épüljön a polgári demokrácia eszményét megtestesítő társadalom. A Kormánytól természetesen távol áll a közvetlen beavatkozás, a paternalisztikus gyámkodás, ezért azt várja, hogy az állampolgárok teremtsék meg és fejlesszék tovább a polgárok társadalmát, önmagukért és társaikért. Magyarország csak így lehet mindenkié.
A Kormány – alkotmányos kötelezettségeinek megfelelően – felelősséget érez a határon túli magyar civil társadalomért és támogatja azt. Elősegíti az anyaországi és a határon túli magyar civil szektor együttműködését, a kapcsolatok fejlődését. A határon túli magyar civil szektor erősödése a magyarság szülőföldön való megmaradásának, nemzeti identitásának egyik alapfeltétele.
I. A magyarországi civil szektor jellemzői Hazánkban mára elfogadott paradigmává vált az, hogy a piacgazdaságra és a demokráciára épülő társadalmakban törvényszerűen jön létre a három szektor: a piaci, az állami (önkormányzati) és a civil szektor.
Kialakulóban van a három szektor közötti munkamegosztás és együttműködés, ugyanakkor a folyamatban egyidejűleg jelen van az eredmények mellett az esetlegesség, a szabályozatlanság (vagy éppen az erős túlszabályozottság) és a bizonytalanság is.
Tapasztalható fogalmi tisztázatlanság: a civil társadalom szélesebb, mint a formalizált civil szervezetek összessége, hiszen magában foglalja az informális közösségeket és egyéni kezdeményezéseket is. A nemzetközi szakirodalom pontosan definiálja azokat az ismérveket, amelyek a civil szervezeteket jellemzik: intézményesültség, belső szervezeti struktúra, kormánytól való függetlenség, saját képviselet, önkormányzatiság, profitfelosztás tilalma, önkéntesség. A direkt politikai és vallási tevékenységre létrehozott szervezeteket nem tekintik a klasszikus civil szervezetek közé tartozóknak. Ezen ismérveket a hazai szakirodalom is megerősíti.
Magyarországon ma a hatályos jogszabályok szerint mintegy 60 ezer, a fenti ismérveknek többnyire megfelelő különböző típusú nonprofit szervezetet tartanak nyilván a bíróságok, és közülük a KSH mintegy 47 ezret tekint működőnek. A félszázezres nagyságrend jelzi, hogy a rendszerváltás óta eltelt időszakban elsősorban a mennyiségi fejlődés volt a jellemző, amely mindenekelőtt a 90-es évek első felében volt robbanásszerű.
A nagyszámú civil közösség egyre inkább keretet biztosít a társadalmi önszerveződésnek, megjelentek az autonómia, az önkéntesség, az öntevékenység, az adományozás klasszikus jegyei, polgárok tízezreinek nyújtva színteret egyéniségük kiteljesedéséhez.
Megkezdődött a közszolgáltatások többszektorúvá válása, mindenekelőtt az oktatás, a kultúra, az egészségügyi és szociális ellátás területén nyújtanak alternatívát vagy többletlehetőségeket a civil szervezetek. A civilek kreativitása, empátiaképessége kitapinthatóvá vált a társadalmi lét perifériájára szorultakkal való foglalkozásban. Egy évtized alatt kifejlődött a magyar civil szektor, amely rendkívül tagolt és sokszínű. Megtalálhatóak:
· az öntevékeny;
· a szolgáltató, adománygyűjtő és adományosztó;
· az érdekképviseleti szervezetek;
illetve ezek szövetségei és ernyőszervezetei.
Az előzőekben bemutatott pozitív tendenciákkal együtt is a szektor több feszültséggel küzd:
- Lezajlott egy erős differenciálódás. Számbeli többségben vannak a klasszikus szervezetek (magánalapítványok, egyesületek, társadalmi szervezetek), amelyek túlnyomó többsége gazdaságilag gyenge és törékeny. A szektor 5,4 %-át kitevő közalapítványok, köztestületek és közhasznú társaságok ugyanakkor az összbevétel 40 %-ával rendelkeztek 2000-ben, illetve fővárosi székhelyű szervezetek kapták a bevételek 63 %-át. Kialakult egy szűk professzionalizálódott, zömmel költségvetési forrásokból gazdálkodó, az államhoz, illetve az önkormányzatokhoz erősen kötődő szervezeti kör.
- A 2001-2002. évi költségvetési törvény 47 rovatban közel 150 milliárd forint, a civil szervezetek által elérhető forrást nevesít minden rendező elv és átláthatóság nélkül. A nyilvánosság korlátozottsága miatt a civil szervezetek nagy része nem is tud ezen források elérhetőségéről, nincs tájékoztatás ezek felhasználásáról.
- Összességében a szektor bevételén belül a költségvetési források aránya 2000-ben 28,4 % volt (2002-ben valószínűleg eléri a 30 %-ot), és ez a korábbi évekhez képest ugyan emelkedő, de még mindig elmarad az európai uniós országoktól (40-60 %). A magyar civil szektor az állam és az önkormányzatok által alulfinanszírozott, illetve a költségvetési források eloszlása egyenetlen.
- A rendszerváltás óta eltelt években – eltérő intenzitással - a civil szektorban is érvényesült az “állami dominancia” elve, amely felerősítette a megosztottságot, a szolidaritás hiányát és a paternalisztikus várakozásokat. A politikai függőség érzete az elmúlt négy évben különösen kitapinthatóvá vált.
- A szervezetek státus-szabályainak kialakítása óta megérett az idő a gazdálkodási jogszabályok differenciálására. Ma majdnem ugyanazon nyilvántartási, adatszolgáltatási, bevallási kötelezettségek vonatkoznak a százezer és a százmillió forintos bevétellel gazdálkodó szervezetre.
- A szektor megosztott, az együttműködés helyett inkább a rivalizálás dominál. Nem alakult ki az egységes képviseleti modell, néhány ernyőszervezet működik, némely pedig igyekszik önmagát a civil társadalom egyedüli, legitim képviselőjeként feltüntetni.
A szektor objektív fejlődése, a felhalmozódott tapasztalatok, a társadalomban lévő demokratizálódási igény és a közjó akarása, valamint a politikai környezet változása lehetőséget teremtenek arra, hogy a következő évek a magyarországi civil szervezetek minőségi változásának időszaka legyenek. Ehhez egyik szükséges feltétel a tudatos kormányzati civil stratégia, amely egyidejűleg toleráns és önkorlátozó is.
II. A kormányzat civil stratégiájának ALAPELVEI A kormányzati civil stratégia alapelvének kulcsmondata a kormányprogram II. fejezetének az állam feladataival foglalkozó “A” bekezdés 4. pontjának címe: ”Autonóm civil társadalmat partnernek tekintő állam”. Ebből fakadóan a kormány:
- felismeri és elismeri a civil szervezetek jelentőségét a társadalmi demokratizmus kiteljesedésében, a polgári szabadságjogok és a személyiség megvalósításában;
- tiszteletben tartja a civil szerveződések függetlenségét, természetesnek tartja és igényli a civil társadalom kontrollját;
- meg kívánja szüntetni a civil szerveződések politikai függőségét;
- úgy tekint a civil szervezetekre, mint az Európai Unióhoz történő csatlakozás során a kultúrák, a polgárok, az egyéni sorsok csatlakozásának fontos színterére;
- nélkülözhetetlennek tartja a civil szervezetek tevékenységét az önkéntesség, az öntevékenység, az önsegélyezés és a társadalmi szolidaritás országformáló erejében, a mindennapok sokszínűségének megteremtésében;
- a társadalmi párbeszéd és érdekegyeztetés szerves részének tekinti a civil szervezeteket és azok által legitimált képviselőket;
- a civil szervezetek működési és érdekérvényesítési pozícióinak elősegítése érdekében támogatni kívánja a civil szervezetek regionális koordinációjának létrejöttét.
- a nyitott jogalkotás szellemében biztosítja a civil szervezetek részvételének lehetőségét a jogszabályok előkészítésében, véleményezésében;
- biztosítja a civil szervezetek működésének jogszabályi feltételrendszerét;
- közreműködik a civil szervezetek tevékenységéhez és működéséhez elengedhetetlen pénzügyi források megteremtésében;
- épít a civil szervezetekre a közszolgáltatások teljesítésében, a szektorsemlegesség elve alapján kész az egészségügy, az oktatás, a szociális ellátás, a kultúra, a környezet- és természetvédelem stb. területén a minél szélesebb munkamegosztásra;
- a tudás alapú társadalom és az informatikai társadalom kiépítésének szerves résztvevőjeként számít a civil szervezetekre;
- megteremti a jogszabályi feltételeit a civil szervezetek bekapcsolódásának a területfejlesztés és a regionalitás folyamataiba;
- épít a civil szervezetek tevékenységére az érdekvédelem különböző területeinek ellátásában (pl. fogyasztó-, környezet- és természetvédelem, emberi, kisebbségi, betegjogok stb.);
- elősegíti a hazai civil szervezetek európai, nemzetközi civil hálózatokhoz történő csatlakozását, a “civil diplomácia” kibontakozását;
- kész az egyenrangú partneri kapcsolatokra a szektor által delegált, választott legitim képviselőkkel;
- elősegíti a civil szektort értékelő koherens közpolitikai szemlélet kialakulását, megerősödését;
- elvárja a közigazgatás valamennyi szervezetétől a felsorolt elvekkel történő azonosulást, és szemléletével, intézkedéseivel követendő példát mutat az önkormányzatoknak.
- elvárja a minisztériumoktól és országos hatáskörű szervektől, hogy a Kormány civil stratégiája szellemében határozzák meg saját feladataikat e téren, és azokat a partner civil szervezetekkel egyeztetve alakítsák ki saját ágazati civil stratégiájukat.
A Stratégia teljes szövege a mellékletben olvasható
A legfrissebb NCA szövegtervezete 