Mv.: - Hamis igazoló leveleket mutogató, ál-adománygyűjtők bukkantak fel a főváros forgalmas aluljáróiban. És a 'Magyar Bohócok a Betegekért Alapítvány' nevében pénzt gyűjtenek. A pénz persze sohasem érkezik meg sem az alapítványhoz, sem az általa támogatott Heim Pál Gyermekkórházhoz. A bohócdoktorok egyébként sohasem gyűjtenek utcán.
Wéber Juliannával a 'Magyar Bohócok a Betegekért Alapítvány' kuratóriumi elnökével Torda Júlia beszélt.
R.: - A 'Magyar Bohócok a Betegekért Alapítvány' az úgynevezett nevetésterápia segítségével próbál támaszt nyújtani és a súlyosan beteg, krónikusan beteg gyermekeknek a gyógyulását elősegíteni. Az alapítvány adományokat is gyűjt, de csak hivatalosan cégek megkeresésével és sohasem az utcán, az aluljárókban. Ennek ellenére egyre gyakrabban lehet találkozni álgyűjtőkkel, akik a 'Magyar Bohócok a Betegekért Alapítvány' nevében, tehát röviden a bohócdoktorok nevében gyűjtenek.
Wéber Julianna: - Koradélután Budapest egyik forgalmas aluljárójában arra lettem figyelmes, hogy két fiatalember megállítja a járókelőket és pénzt gyűjtenek. Az általuk megnevezett célok között szerepelt az is, hogy a Heim Pál Kórházban dolgozó bohócdoktorok számára gyűjtenek. Kaptam egy szórólapot, melyen egy egyesületnek a neve és a címe is szerepelt és elmondták, hogy ők ezt az egyesület megbízásából végzik és kapcsolatban állnak a bohócdoktorokkal a Heim Pál Kórházban. Hát ez még inkább felkeltette a figyelmemet, mint az alapítvány kuratóriumi elnöke, én nem tudtam erről és nem is létezik ilyen kapcsolat. Mi nem kértünk fel semmilyen egyesületet arra, hogy Budapest bármilyen forgalmas helyén gyűjtsenek az alapítvány, illetve a bohócdoktorok működése számára.
R.: - Nem lehet azt mondani, hogy ez egy egyedi eset volt.
W.J.: - Sajnos nem egyedi eset, már korábban egy héttel előtte a Western Citynek az aluljáróban, aztán következő napokban a Batthyány téri aluljáróban is megjelentek ezek a gyűjtők és változatlanul a doktorok nemes céljaira gyűjtöttek. A bevásárlóközpontokban is tapasztaltuk, hogy kifestve bohócdoktoroknak mondva magukat ál-bohócdoktorok gyűjtenek a beteg gyerekek számára. Az alapítványunk ezt nem teszi, nem állít meg járókelőket, nem dob be postaládába szórólapot, nem hívja telefonon az embereket gyűjtve az alapítvány számára pályázatok révén. Szeretnénk továbbiakban is az alapítványok működését folytatni, illetve nagy cégek támogatását elnyerve.
R.: - Honnan jöhetne rá az egyszerű járókelő, hogy álgyűjtők gyűjtenek a Heim Pál Kórház javára?
W.J.: - Hogy bohócdoktorok nem gyűjtenek aluljáróban, tehát bohócdoktorok számára nem gyűjtenek, egyszerűen az a megkülönböztetés, hogy mi nem teszünk ilyet.
R.: - Mit tehet ilyenkor egy alapítvány? Hiszen azért az önök jó hírétől kezdve sok minden kockán forog egy ilyen álgyűjtés kapcsán.
W.J.: - Gondolom én hivatalosan felveheti a kapcsolatot avval a szervezettel, vagy azokkal a szervezetekkel, akiknek a képviseletében ezek az emberek gyűjtenek. Ezt mi jeg is tettük, sajnos nagyon sok esetben előfordulhat az, hogy ezek a képviselők saját maguk továbbfolytatják ezt a tevékenységet a szervezetek vezetőinek tudtán kívül. Na most ezt megakadályozni borzaszót nehéz. Az adományozók, a járókelők megtévesztéséről van szó. Hiába van kifestve, ezek sem a bohócdoktorok.
R.: - A Heim Pál Kórház már többször feljelentést tett a rendőrségen illegális adománygyűjtők megfékezésére. A főigazgató megerősítette, hogy a kórház évek óta hiába harcol a meghamisított levelekkel magukat igazoló álgyűjtők ellen.
Schmerz Ervin főigazgató-főorvost Torda Júlia kérdezte.
R.: - A Heim Pál Kórháznak több alkalommal is volt dolga úgynevezett álgyűjtőkkel. Ezek különböző módszerrel működő egyesületek, vagy akár magánszemélyek. Többfajta esetünk volt, bohócoknak öltözve gyűjtöttek különböző aluljárókban azután is, miután magát az egyesülettel mi megegyeztünk, hogy nem csinálják ezt tovább. De voltak olyanok is, akik megvárva, hogy elmegy az aktuális helynek a főnöke, bementek oda képeslapokkal és a főnököt keresték. És miután kiderült, hogy nem volt ott, akkor mondták, hogy azért jöttek ilyen messziről, mert a főnökkel meg volt beszélve, hogy tízezer képeslapot vesz, mert ez a Heim Pál Gyermekkórház javára megy. De voltak olyanok is, akik parókiákat kerestek meg úgy, hogy a Heim Pál Kórháznak gyűjtenek. Volt olyan alapítvány is, aki hajléktalanokat keresett meg a gyűjtésre. Ezek a hajléktalanok hát elég agresszívan gyűjtöttek a lakásokban és miután az alapítvány leállt erről a módszerről, maga a gyűjtés nem állt le.
R.: - De soha nem jutott el önökhöz a pénz.
Sch.E.: - Ma is vannak olyanok, akik Heim Pál Kórház-as papírokkal megjelennek akár lakásokban, akár utcán és próbálnak az emberektől pénzt szerezni, soha nem fog ez a pénz hiába ígérik, nem fog eljutni a Heim Pál Kórházhoz.
R.: - Ezek az álgyűjtők, hogyan igazolják magukat a Heim Pál Kórház nevében?
Sch.E.: - Van, amikor csak szóban megtévesztenek, szóval azért elég hiszékenyek vagyunk mi, de van, amikor valamelyik főorvosunknak a levelét mutatják vagy úgy, hogy az egy tényleges levél, amit régebben kiadott, hogy mi kellene a kórháznak. Van, amikor teljesen más levél alá, hát alámásolják a főorvosnak az aláírását.
R.: - Gondoltak-e arra, hogy bírósághoz forduljanak egy-egy ilyen ügy kapcsán, tehát eljutott-e odáig az önök dühe, hogy jogi lépéseket fontolgattak.
Sch.E.: - Bírósághoz nem, de természetesen rendőrségi feljelentést tettünk. Három esetről tudok, amikor a rendőrség el is fogta a gyűjtőt. Bírósághoz azért nem fordultunk, általában magukkal az egyesületeknek, illetve az alapítványoknak a vezetőivel meg tudtunk egyezni, hogy nem folytatják a gyűjtést. Csakhogy ez nem állt le. Nagyon nehéz valakit beperelni, például egy egyesületet, akinek dokumentuma van arról, hogy ő leállította a gyűjtést. Mondhatja azt, hogy azok, akik gyűjtenek magánemberként szegik meg azt a megállapodást, amit kötöttünk. Úgy látom, hogy nemigazán szüntethető meg, ezzel valószínű, hogy együtt kell élnünk. Akkor, amikor valakinek ilyen gyanússá válik, hogy nem tisztességes eszközökkel gyűjt valaki, akkor legegyszerűbb a rendőrséget értesíteni.
R.: - Önök a Heim Pál Kórházban nyilvántartják azt, hogy mondjuk egy adott héten kik gyűjtenek az önök nevében, tehát egy ilyen esetben azonnal tudnak felvilágosítást adni.
Sch.E.: - Természetesen. Tehát alapítványok gyűjtenek a számunkra jelen pillanatban öt alapítvány, de ezek nem úgy gyűjtenek, hogy kimennek aluljáróba, vagy lakásokra, az alapítványok, akik nekünk gyűjtenek, ezek cégeket keresnek meg, azokat próbálják rávenni a támogatásra.
Mv.: - A jogi lépések ugyan adottak, de a tettenérés és a bizonyítás rendkívül nehézkes a járókelőket megtévesztő áladományozók esetében, tájékoztatta az Info Rádiót a Magyar Orvosjogász Interdiszciplináris Társaság elnöke. Pedig az álgyűjtők személyiségi jogokat sértenek és vélhetően okirathamisítók is egyben.
Dr.Martini Jenő ügyvéd-szakorvos véleményét Torda Júlia kérdezte.
R.: - A Heim Pál Kórház főigazgatója említette, hogy rendőrséghez is fordultak már amiatt, hogy a nevükben egyesületek, vagy akár magánszemélyek a fővárosban támogatásokat, adományokat gyűjtenek. Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy szerinte nem szüntethető ez meg, tehát ezzel meg kell tanulniuk együttélni. A jog milyen lehetőségeket ad arra, hogy a jogtalan pénzgyűjtés megszüntethető legyen?
dr.Martini Jenő: - Különbséget kell tenni aszerint, hogy ez milyen célból történik. A kórház javára, ha nem is az ő megbízásából vagy saját zsebre. A Büntetőtörvénykönyvnek az egyik tényállása a családtörvényi tényállása, az úgy szól, hogy aki mást anyagi haszonszerzés céljából tévedésbe ejt vagy tart, elköveti ennek a bűncselekménynek a törvényi tényállását, megvalósítja. Természetesen csak ismeretlen tettes vagy ismeretlen tettesekről lehet szó adott esetben és hát valóban nagyon nehéz tettenérni, bizonyítani, hiszen ennek a felkutatása nem egyszerű, hogy ki volt, mert nagy valószínűséggel ugye mire rájönnek, addigra ő a helyszínt el fogja hagyni.
R.: - Hát itt csak a tettenérés jöhet szóba. Ha megtörténik egy ilyen tettenérés, akkor ez hogyan büntethető?
dr.M.J.: - Hát akkor utána az illető ellen megindulhat a bünetőeljárás, ugye itt bizonyítékok vannak és alapos a gyanú, akkor gyanúsítottként büntetőeljárásba lehet vonni, majd az ügyészségre átkerül az ügy vádemelésre és a bíróság majd eldönti, hogy bűnös-e vagy nem bűnös. Gazdasági jellegű bűncselekményeknek, lopásnak, csalásnak, stb-nek büntetési tételei attól is függnek, hogy milyen értékre követték el. Na most nagy valószínűséggel egy tettenérésnél egy adott személy esetében hát nem egy olyan jelentős érték lehet, elképzelhető, hogy csak a szabálysértési határt éri el, itt elsősorban a bizonyítás oldaláról nehéz. Hát én is szkeptikus vagyok, osztom a főigazgatónak azt a véleményét, hogy ezt teljes mértékben felszámolni hát legalábbis nagyon nehéz. Az ilyen jellegű akciók másik oldalról tényleg azokat a nemes célokat, amik amúgy lehetnek mögötte, azokat is lejáratják és bizalmatlanná teszik az embereket.
R.: - Pont azt akartam kérdezni, hogy hitelrontásért ilyenkor perelhet-e akár kórház, akár jelen esetben a Magyar Bohócok a Betegekért Alapítvány?
dr.M.J.: - Hát a hitelrontás az úgy létezik, hogy a személyiségi jogok, azok polgári és büntetőjogi védelem alatt is állnak, ez azoknak a megsértése, kategóriájába beletartozik, de ott a bizonyítási per még nehezebb adott esetben, mint egy tettenérés alkalmával a büntetőeljárásban.
R.: - Lényegében ön is azt mondja, hogy hosszú évekig tartó bírósági hercehurcának néz elébe ilyenkor akár az alapítvány, akár a kórház, a büntetési tétel pedig meglehetősen kérdéses.
dr.M.J.: - Így van, így van. Bár a jogi eszközök elvileg megvannak, a gyakorlati nehézségekből eredően inkább az emberek felvilágosítása az, amelyik hamarabb célra fog vezetni, hogy körültekintőek legyenek, amikor bármilyen célra adományoznak.