Mv.: - Nagyon szépen dolgozott és semmi sem tűnt el - dicséri bejárónőjét az asszony, aki történetesen vak. Talán ezt már bizalomnak is nevezhetnénk. Olyan szaktudás ez, amit nem lehet megtanulni, az ember vagy ilyen vagy nem. Az viszont kiderül Nagy Katalin összeállításából, hogy az Évikék kevesen vannak. A szolgálat tízesztendős jubileumán szomorúan jelentheti a Cseppkő Látássérültek Egyesülete, hogy a foglalkoztatható tíz helyett csak hat segítőt tudnak küldeni a rászorulókhoz.

Riporter (Nagy Katalin): - Ma éppen mit csinált Évike itt Tóthnénál?

- Följött, aztán rendet csináltunk, és akkor megreggeliztünk. Porszívózott az Évike.

Riporter (Nagy Katalin): - Õ mindig hétfőn jön?

- Hát, hétfőn meg csütörtökön.

Riporter (Nagy Katalin): - Még mit segít? Még elmegy esetleg bevásárolni?

- Bevásárol, igen, nagyon aranyos, nagyon rendes, bevásárol, nyugodtan rá lehet bízni a pénzt is, mindent az égegyadta világon. Voltam sokat kórházban, odaadtam a lakáskulcsot, és eljött, megcsinált mindent, de hála Istennek, még egy tű se veszett el.

Riporter (Nagy Katalin): - Mióta veszi igénybe ezt a segítségét az egyesületnek?

- Hát, legalább nyolc éve. Sajnos, rá vagyunk szorulva a segítségre. Én így születtem. Én a vakok intézetébe jártam, ott tanultam, elég jól láttam még akkor, de aztán most már mindig romlik és romlik a szemem. Volt két szemműtétem, lencsét ültettek be.

Riporter (Nagy Katalin): - Jó lenne többször is, ha jönne a segítő?

- Hát, igen, igen, jó lenne, csak hát, anyagilag az ember nem bírja.

Riporter (Nagy Katalin): - Évike milyen munkában zavartam meg Önöket itt, amit csináltak?

- Pont takarítottam Tóth néninél, porszívóztam, port töröltem, felmostam, mosogattam, szóval rendet csináltam.

Riporter (Nagy Katalin): - Mindent kell csinálni, ugye?

- Persze! És nekem ez az elvem, hogy mikor egy lakásba belépek a nénikhez, akkor szétnézek, és mintha otthon lennék, én úgy végzem az itteni munkát. Nagyon sokat járunk SZTK-ba, kórházi vizsgálatokra. Az a lényeg, hogy ők nagyon sokat vannak egyedül. Itt nem csak a segítség, tehát a fizikai segítség, hanem egy kicsit a szellemi segítség is, közben beszélgetünk, sétálunk, tehát egy kicsit ne legyenek egyedül.

Riporter (Nagy Katalin): - Ön mióta csinálja ezt?

- Ezt öt éve csinálom.

Riporter (Nagy Katalin): - Hol tanulta ezt a szakmát?

- Én ezt nem tanultam, egyszerűen ráérzek. Ilyen a természetem, szeretem az embereket, szeretem az idősebb embereket.

Riporter (Nagy Katalin): - Mivel foglalkozott?

- Húsz évig idegenvezetőként foglalkoztam. Közel húsz év alatt soha egy problémám nem volt senkivel.

Riporter (Nagy Katalin): - Miért hagyta akkor abba?

- Mert családi okok miatt hagytam abba, édesanyám meghalt.

Riporter (Nagy Katalin): - Hogyan került kapcsolatba a Cseppkő Látássérültek Egyesületével?

- Véletlenül kerültem a munkaügyi központon keresztül, mert azt tudni kell, hogy ez a munka ez közhasznú munka.

Riporter (Nagy Katalin): - Kéne még több helyre mennie, vagy ez a két-három ember, akin segít, ez úgy kitölti az idejét?

- Öt nap, de mi nyolc órában dolgozunk. Ötnapos a munkahét.

Riporter (Nagy Katalin): - Nem is tudna többet vállalni.

- Nem tudnék menni, de volna rá igény.

Riporter (Nagy Katalin): - A Látássérült Cseppkő Országos Egyesület elnöke dr. Kádár Adrienn. Önök mióta közvetítenek segítőket a sorstársaiknak és milyen keretek között?

Dr. Kádár Adrienn, a Látássérült Cseppkő Országos Egyesület elnöke: - Ezerkilencszázkilencvennégy december elseje óta közvetítünk, a Fővárosi Munkaügyi Központ támogat bennünket kilencven százalékos bértámogatásban, és tíz százalékot nekünk kell előállítani. Ez eddig nagyon jól ment, csak most egyre gyatrábban megy.

Riporter (Nagy Katalin): - Kevés a pénz?

Dr. Kádár Adrienn, a Látássérült Cseppkő Országos Egyesület elnöke: - Hát igen, nagyon kevés a pénz.

Riporter (Nagy Katalin): - Hány segítőjük van, és hány kellene?

Dr. Kádár Adrienn, a Látássérült Cseppkő Országos Egyesület elnöke: - Tíz segítő kellene és hat segítőnk van jelenleg.

Riporter (Nagy Katalin): - Ezért általában mennyit kérnek?

Dr. Kádár Adrienn, a Látássérült Cseppkő Országos Egyesület elnöke: - A csak nyugdíjastól kettőszázötven forintot óránként, aki pedig nyugdíj mellett dolgozik vagy pedig valami egyéb jövedelme van, attól háromszázötven forintot.

Riporter (Nagy Katalin): - Ön említette, hogy elég rosszul állnak, nincs pénzük. Miért?

Dr. Kádár Adrienn, a Látássérült Cseppkő Országos Egyesület elnöke: - Mert a támogatásunk kevés, és egyre többet pályázunk és mindet visszautasítják.

Mv.: - Segíteni próbál a Cseppkő Látássérültek Egyesülete, de bizonyos szempontból a szervezet maga is segítségre szorul - tudhattuk meg Nagy Katalin felvételét hallgatva.