Magyarországon több százezerre, egyes szakértők félmillióra becsülik azon nők számát, akik jogilag láthatatlanok. Valamely fogyatékossággal élnek, hallásukban, látásukban, mozgásukban vagy értelmükben akadályozottak. Ha egy többszörösen hátrányosan megkülönböztetett társadalmi csoport nincs nevesítve, akkor helyzetük javítására programok sem születnek, és a társadalom beletörődik abba, hogy a fogyatékkal élő nők számára például egyes egészségügyi szűrővizsgálatok nem hozzáférhetőek.

2010.08.17.


- Nem tudunk fölmászni a vizsgálóasztalra - mondja Szöllősiné Földesi Erzsébet az Európai Fogyatékosügyi Fórum alelnöke. - Mammográfia vizsgálat esetén nincs, aki a kerekesszékből kiemelve megtartaná őket. Az orvos nem segít az anyának fölmásznia a vizsgálóasztalra, ami a nővérnek sem dolga. Van, hogy az anyuka a fiával megy el a nőgyógyászati vizsgálatra, és a fiúnak kell őt levetkőztetnie és az asztalra fölsegítenie. Olyan sok a megaláztatás, hogy inkább el sem mennek. Részt vettünk egy három országot érintő - olasz, spanyol, magyar - programban, úgynevezett fókuszcsoportokat alkottunk, és a fogyatékossággal élő magyar nők hihetetlen dolgokról meséltek: az orvosok például a kisbabát váró fogyatékos nő előtt tárgyalták meg, hogy minek gyerek az ilyennek.

Csak az állam birtokában vannak meg
"Álságossá válhat egy országban kiejteni a szót, esélyegyenlőség, ha nem folyik érdemi párbeszéd állam és civil szféra között, ha tervezni, gondolkodni lehet az esélyek megteremtéséről, de a jogi értelemben vett kényszerítő eszközök csak az állam birtokában vannak meg." Részlet az árnyékjelentés előszavából, melyet dr. Kósa Ádám fideszes európai parlamenti képviselő, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége elnöke írt.

Magyarországon az orvosok nincsenek felkészítve a fogyatékossággal élők speciális problémáira. A társadalom ma olyan, hogy számára nem illik bele a képbe, nem elfogadható, hogy egy fogyatékkal élőből nő és anya is lehet. Ezért történhet meg, hogy a fogyatékkal élő nők a felvilágosító kampányokból egyszerűen kimaradnak. A nem fogyatékosok ugyanis nem tudják elképzelni, hogy egy mozgáskorlátozott is lehet szexuálisan aktív. Az Unióban ma jó néhány fogyatékossággal élő nő azért kritizálja a fogyatékosok mozgalmát, mert programjaikban a szexuális élet nem ugyanolyan súllyal szerepel, mint például a közlekedés vagy a lakhatás. Holott nagyobb szükségük volna arra, hogy szeressenek és szeressék őket testileg is, mint hogy fel tudnak-e szállni egy buszra. Én is mozgássérült vagyok - gyermekbénulás kétévesen 1959-ben - és amikor a lányom megszületett, akkora magabiztosságot adott nekem, hogy úgy éreztem, többé már semmi olyan nem történhet, ami ezt megtöri.

- Az ön neve mellett az olvasható, hogy rehabilitációs környezettervező. Mit csinál egy rehabilitációs környezettervező?

- A szakot a Műegyetem indította az építészmérnöki karon, nem csak építészeknek. Ez egy kétéves posztgraduális képzés volt, a többi között arról, milyen szélesnek és meredeknek kell lennie a rámpának, milyen erősséggel kell nyílnia az ajtónak ahhoz, hogy a leggyengébb izomzatúak is képesek legyenek kinyitni. A vakok, a látássérültek, a siketek és az értelmi fogyatékosok szempontjából is vizsgáltuk az akadálymentes környezetet. Hogyan lehet bonyolult magyarázatok és föliratozás helyett piktogramokkal tájékoztatni az embereket.

- Ön találkozott már ilyennel magyar nőgyógyászati szakrendelőben?

- Ott nem, csak az értelmi fogyatékosok honlapján, ahol így, piktogramokkal magyarázzák el azt, mi mindenhez van joguk, és mit tagadhatnak meg. Piktogramokkal a nem fogyatékkal élők is nap mint nap találkoznak. Például a repülőtereken, ahol az egymás nyelvét nem beszélők így értik meg, merre van a leszálló és a felszálló repülő. Azt szoktuk mondani, hogy ami nekünk, fogyatékkal élőknek nélkülözhetetlen, az másoknak kényelmes. A távirányítót is ágyban fekvő betegeknek találták fel, ma pedig majd minden háztartásban megtalálható. A nem fogyatékkal élők kényelmi szempontból használják az elektronikus kapu- és garázsnyitót, amit eredetileg a kerekesszékesek számára fejlesztettek ki. Muszáj példákat fölhozni, mert akkor talán a társadalom megérti, hogy az épek és a fogyatékkal élők között nincs érdekellentét.

Nem is szabad, hogy legyen, mivel az elöregedő társadalmakban egyre többen lesznek, akik valamilyen fogyatékkal élik a mindennapjaikat. Egy hetvenéves, nehezen mozgó is nehezen fogadja el, hogy pusztán három lépcső miatt el kell kötöznie a lakásából. Az a környezet, amire mi, fogyatékkal élők vágyunk, nem irreális. Azt szoktuk mondani, egy kerekesszékes nem azért nem tud feljutni a buszra, mert kerekesszékes, hanem azért, mert a busz tervezője nem gondolt arra, hogy egy kerekesszékes is föl akar majd szállni. A problémák abból adódnak, hogy a tervezők, az építészek fejében nincsen benne a lakosság teljes köre, csak a nagy átlag, ami egyre szűkebb. Gondoljon a három lépcsőre.

- Ön alelnöke az Európai Fogyatékosügyi Fórumnak. Mi a dolga a fórumnak?

- Az Európai Unió fogyatékosügyi politikáját akarja befolyásolni. Az a feladata, hogy lobbizzon. És hogy az Unióban meghozott döntések a fogyatékos embereknek is megfeleljenek. Fogyatékosügyi uniós jogszabály 1997-től létezik. Az úgynevezett amszterdami szerződésbe ekkor került bele a fogyatékos szó, a szerződés pedig tartalmazza, hogy fogyatékossága alapján nem lehet senkit diszkriminálni. Az Európai Bizottságot felhatalmazták, intézkedjen, és így született 2000-ben egy direktíva. Ha ugyanis az alapszerződésekben nincsen benne a fogyatékos szó, akkor a világon semmi nem történik. Ezért hajtjuk, szorgalmazzuk, hogy a jogszabályokba idehaza is bekerüljön a fogyatékos szó.

- A magyarországi pszichiátriai betegek is ezért akarják, hogy betegségüket ismerjék el fogyatékosságnak?

- Különben nem születnek intézkedési tervek, amik arra irányulnak, hogy helyzetük javuljon. Ha egy úgynevezett magas szintű jogszabály nem tartalmaz egy bizonyos társadalmi csoportot vagy a diszkrimináció tiltását, akkor... Az állam a jogszabályokban rögzített kötelezettségeit próbálja teljesíteni. Mondok egy példát. Az, hogy a városi buszoknak akadálymenteseknek kell lenni, egy 2000-es európai uniós direktívából ered. A direktíva azt jelenti, el kell érni a célt. Ha a közbeszerzésben azt írjuk elő, hogy a fővárosi önkormányzat csak és kizárólag akadálymentes buszt vagy villamost vehet, akkor a gyártók kezüket-lábukat törik, hogy ennek megfeleljenek. Ha van európai uniós direktíva, akkor az összes európai főváros akadálymentesített buszt vásárol, ami által az addig drágának tartott akadálymentesített buszok egyre olcsóbbá lesznek, mivel sorozatban gyártják. A direktívának egy baja van, hogy csupán az új beszerzésű közlekedési eszközökre vonatkozik. Ma már uniós alapfilozófia, hogy minden utasnak azonos feltételt kell biztosítani. Vagyis a fogyatékkal élőknek a reptereken minden segítséget meg kell adni anélkül, hogy ezért plusz díjat kérnének tőlük. Megérkezem a repülőtérre, és kérek egy kerekesszéket. Mert ugyan én nem közlekedem avval, de nem tudok annyit gyalogolni, amennyit a reptéren kellene.

- Az idősek, a betegek, a kismamák is kérhetik a segítséget?

- Igen, és azt, hogy szükségük van rá, senki nem kérdőjelezheti meg. A nemzetközi vasúti pályaudvarokon is vannak, kell, hogy legyenek efféle kijelölt segítő pontok.

- A fogyatékkal élő nőkről az Unióban létezik direktíva?

- Nem. Az Unióban egyelőre csak lobbiznak, hogy a nőkre vonatkozó jogszabályokba bekerüljenek olyan rendelkezések, amik rájuk vonatkoznak. Például a gyes. Az unióban ma azért lobbiznak, hogy a fogyatékkal élő anyákat gyermekük hároméves koráig emelt összegű gyes illesse meg. Nem, azért küzdenek, hogy külön jogszabály szülessen, hanem hogy a meglévőbe illesszenek bele fogyatékkal élő nőkre vonatkozó részeket.

- De hiszen akkor ezt akár a magyar Országgyűlés is megtehetné.

- Igen, de eszük ágában sincs. Vagy azért, mert nem tartják fontosnak, vagy mert azt hiszik, kevés embert érint. Holott Magyarországon a népesség tíz százaléka valamilyen fogyatékkal él, s ennek fele nő.

- Ötszázezer fogyatékkal élő magyar nő?

- Jogilag mégis láthatatlanok.

- Ön a Mozgássérültek Budapesti Egyesülete elnöke is. Mi lenne az a kicsi dolog, ami ha megoldódna, nagyon örülne?

- Budapest akadálymentes közlekedésének. És azt is szeretném, ha a fogyatékkal élők láthatóak lennének. Reklámokban, plakátokon. Budapest belvárosa megújult, a lakosság örül, ám a promóciós filmekbe fogyatékkal élőt nem kerülnek. Ahogy a gépkocsigyártók sem akarnak a reklámfilmjeikben siket vagy down-kóros családtagot. Mindig az ideális családot mutatják, a fogyatékkal élőt nem ismerik el teljes értékűnek. Holott egy fogyatékkal élő miért ne mondhatná: "A tej élet, erő, egészség!"

Mosolyog, de olyan sok múlik azon, hogy a nagy társadalom milyen impulzusokat kap a fogyatékkal élőkről, akik Magyarországon egyes becslések szerint egymillióan vannak.

Országjelentés nincs

A Magyar Köztársaság 2007. július 20-án a világon másodikként ratifikálta az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól szóló egyezményt, ami 2008. május 3-án lépett hatályba. Az egyezmény értelmében a vállalt kötelezettségekről, a fogyatékossággal élő személyek életminőségét javító intézkedésekről a magyar kormánynak 2010. május 3-ig el kellett volna elkészítenie országjelentését. Országjelentés nincs, a kormány október közepére ígéri. Augusztus 10-én tíz magyar civil szervezet - köztük az állampolgári jogok országgyűlési hivatala - úgynevezett árnyékjelentéssel állt elő. A Fogyatékos személyek jogai vagy fogyatékos jogok? címet viselő 254 oldalas jelentés súlyos dokumentum, lehangoló olvasmány. Az oktatás, a választójog, a foglalkoztatás, a munkavállalás, az önálló életvitel, a közösségbe való befogadás, illetve a hozzáférhetőség anomáliáit tárgyalja. Hivatalos adatokat közöl, dokumentumokat tár a nyilvánosság elé, és konkrét megoldásokat kínál.

Scipiades Erzsébet / Népszava