NSZ • 2002. december 5.
Azok a gyerekek, akik járni is alig tudnak, és csak segítő kezek támogatásával jutnak el céljukig, a ló hátán mégis egyenes derékkal, biztosan, büszkén és boldogan ülnek. A sikerélmény segíti őket a tanulásban, építi személyiségüket, javítja fizikai állapotukat. E mondatokkal érzékeltette kérdésünkre a hódmezővásárhelyi Nagy Sándor utcai átalános iskola igazgatónője, Szabó Gáborné az intézményben tíz évvel ezelőtt elkezdett program, a gyógypedagógiai lovaglás lényegét. Mint kiemelte: a kezdeményezésnek az is célja, hogy a különböző fokban sérült gyermekek bemutatkozhassanak a városnak, és megmutassák tudásukat a szülőknek. A foglalkozásokhoz szükséges anyagi fedezetet egy alapítvány létrehozásával igyekeztek segíteni, amelynek anyagi bázisát az évenkénti kulturális műsorok, rendezvények bevételéből gyarapították – tudtuk meg Pap Jánosné alapítványi elnöktől.

E program része a beszélgetésünk apropóját adó karácsonyi kiállítás is, amelyet a vásárhelyi Galéria Kétezerben Macskássy Izolda festő- és grafikusművész képadományából rendeztek. Az érdeklődők elé tárt húsz selyemgrafika történetéről az igazgatónő elmondta: a nagy értékű ajándék tavaszi jubileumi gálájukhoz kötődik, melynek kapcsán városi szintű rajzpályázatot is hirdettek, Elfogadva élni címmel. A művész a zsűri tagjaként értékelte a gyerekek munkáit, és képeivel ajándékozta meg az alapítványt. Az alkotások értékét egymillió forintban állapította meg, rábízva a hasznosítás módját az iskolára. Az igazgatónő elmondta, hogy az adományt nyáron letétbe helyezték a múzeumban, majd később döntöttek a karácsonyi tárlat megrendezéséről, bízva abban, hogy minél több képet sikerül ajándékba adniuk egy-egy adomány fejében. A befolyt összegből pedig a kis póni mellé egy nagyobb, betanított lovat vásárolnának, hogy minél több gyermek élhessen a lovas terápia jótékony lehetőségeivel.

Joó Erzsébet