Mv.: - Öt perccel múlt negyed nyolc. - Az Egyesült Államokban élő magyarok meglehetős figyelemben részesülnek, mondhatnám azt hogy kitüntetett figyelemben. Míg akkor az ausztráliai magyarságra lényegesen kevesebb gondot fordítunk. Belátom, létszámát tekintve ez a magyar diaszpora lényegesen kisebb az amerikainál, ráadásul a távolság meg nagyobb. Mindazonáltal nem ártana a magyar külpolitikánál az eddiginél jobban számolni az ottani magyarsággal, mert az anyaország iránti elkötelezettségük aligha marad el más országok béli magyarjainkétól. Cservenka Judit egy régóta Ausztráliában élő magyar újságíróval beszélget. És először éppen az adatokat firtatta.

Cservenka Judit: - Ötvenötezer főre teszik az Ausztráliában és éj-Zélandon élő magyarok számát. Ennek cáfolására vagy megerősítésére Csató Endre az egyik legmegbízhatóbb forrás, hiszen egy évtizedek óta napjainkig is működő magyar hetilapnak, az ausztráliai Magyar Életnek a szerkesztője.

Csató Endre: - A hivatalos statisztika huszonnyolcezret számlál. Ami óriási differencia. Na most az ötvenötezer mégiscsak reális. A különbözet abból áll elő, hogy Ausztráliában csak azokat számolják magyarként, akik Magyarországról vándoroltak be.

Cservenke Judit: - Tehát a trianoni Magyarország területéről.

Csató Endre: - Így van, pontosan. És nem számolják bele természetesen a Felvidékről, Délvidékről, Erdélyből valókat. Azon kívül nagyon sokan voltak Ausztriából is, akik bevándoroltak, sőt a hatvanas évektől, amikor már nyilvánvaló volt, hogy Dél-Amerikában az élet nem olyan rózsás, onnan is elég számosan jöttek el. Még egy nagy csoport van, a hetvenes években Tito Jugoszláviája örömmel kiadta a kivándorlási engedélyeket és abban az időben számos délvidéki magyar telepedett le Ausztráliában. Szóval ez adja ki ezt a különbséget, de ötvenötezer az reális.

Cservenka Judit: - Két nagy hullámban vándoroltak be Ausztráliába a magyarok. 1949-ben és 56 után. A negyvenkilkencesek már korábban, a háborút követően már Európában éltek, de csak negyvenkilencben kaptak engedélyt arra, hogy Ausztráliába léphessenek, hiszen ők ex-ememinek, vagyis volt ellenségnek számítottak. Ön is ebbe a csoportba tartozott. Mennyire érzékelték ezt a megkülönböztetést vagy ezt a bélyeget a saját életükön?

Csató Endre: - Ausztráliát illetőleg mondhatom, hogy ennek semmiféle szerepe nem volt. Voltak olyan hangok a politikai irodalomban, amelyek tettek ilyen megjegyzéseket. Persze hogy a horvátokkal együtt minket azért még számontartottak. De ez a megkülönböztetés szinte napok alatt eltűnt azután, hogy kitört az ötvenhatos magyarországi forradalom, a hangulat teljesen megváltozott irántunk.

Cservenka Judit: - Ön egy tanulmányában fájlalva állapítja meg, hogy azzal együtt, hogy ötvenhat megváltoztatta a magyarokkal szembeni hangulatot Ausztráliában, mégis az azóta eltelt időben sokkal jobb a sajtója a hatvannyolcas prágai eseményeknek, mint a magyar ötvenhatnak. Jobb volt a csehszlovákok piárja?

Csató Endre: - Ennek azért mélyebb történelmi okai vannak. A magyarországi ötvenhatos eseményeket valójában előkészítették a nemzetközi politikai porondon. Értve alatta az Egyesült Államokat és Szovjetúniót is. Hiszen emlékezzünk rá, hogy abban az időben a liberalizálódás folyamatban volt és a sztalinizmus elleni mozgalom az természetesen a kommunista mozgalmakon, pártokon belül folyt. És ezek nagyon nagy szimpátiát kaptak Nyugaton. Az ötvenhatos forradalom nem olyannak sikerült, amilyennek a nagyhatalmak szerették volna. Cserbenhagyták már a harmadik napon, ugye. Ezért egy kiigazító mozgalommal, olyan értelemben hogy a szocializmus mégis elfogadott legyen az egész világ számára, a Szovjetúnió vezetésével, ezt célozta meg a prágai hatvannyolcas felkelésnek nevezhető akció. Azonban ott is elkövette a Szovjetúnió azt a hibát, már a maga részéről, hogy nem volt hajlandó a liberalizációs folyamatban partner lenni.

Cservenka Judit: - Azt már meg sem merem kérdezni, hogy Ausztráliában megértessék a kárpát-medencei kisebbségi kérdést. Mert hiszen Ausztráliába a hajdani fegyenceken kívül mindenki önszántából vándorolt be és nehezen tudják elképzelni, hogy valaki nem önként lesz egy másik országnak az alattvalója

Csató Endre: Ez pontosan így van. A kisebbségi kérdés problematikáját csak akkor értik meg, hogyha vér folyik. Magyarország tekintetében, de hál Istennek ez nem fordult elő. Így valóban az a helyzet, hogy nem tudnak mutatni nagy megértést.

Cservenka Judit: - Kilencvennyolcban a Magyarok Világszövetsége föltérképezte a különböző földrészeken élő magyarokat és szervezeteiket. És ebben az Ausztráliára és éj-Zélandra vonatkozó kötetben azt láttam, hogy kilenc nagyobb szövetség fogja össze a mintegy nyolcvan magyar egyesületet. Ezek működő szervezetek ma is?

Csató Endre: - Működő szervezetek. Ötven évvel ezelőtt alakult meg az Ausztráliai Magyar Szövetség, ott ahol nagy számmal élnek magyarok és több egyesület van, azok tömörülnek egy szövetségbe. Na most ilyen tömörülés volt Sydneyben, más városokban, vagyis az ausztráliai szövetség tagállamainak a fővárosaiban, hiszen a magyarok ott telepedtek le nagyobb mértékben. Na most ezeknek a szövetségeknek egy csúcsszervezetét hoztuk létre 1955-ben. Na most ez nagyon szépen működött tavalyig, amikor éppen a Világszövetség körüli problémák váltottak ki ott olyan mélyreható vitát, hogy ez a szövetség jelenleg egy, remélem nem sok időre, működésképtelen állapotban van. Most, a legutóbbi esetben egy memorandumot, amit én szerkesztettem meg, adtunk az ausztrál kormány kezébe, a tiszai ciánszennyezés idején. És tekintve hogy részben ausztrál vállalat és az ausztrál kormány nagyon komolyan és nagyon felelősségteljesen reagált erre a dologra.

Mv.: - Csapó Endrét, az ausztráliai Magyar Élet című hetilap szerkesztőjét hallották, a riporter Cservenka Judit volt.