Fél éve működtet állatmenhelyet egy bérelt, városszéli tanyán a Makói Állat- és Természetvédő Egyesület.
 |
| Kiss László elnök reméli, előbb-utóbb a menhely felújítására is sor kerülhet Fotó: Schmidt Andrea |
Állatmenhelyre azért van szükség Makón, mert a gyepmesteri telepen csak korlátozott ideig őrzik a bevitt jószágokat, mi, tagok viszont házanként legfeljebb hármat fogadhatunk be a helyi állattartási rendelet értelmében -- mondja Kiss László.
A civilben kutyakiképzőként és üzletkötőként dolgozó fiatalember, miközben körbevezet bennünket 'birodalmukon', megkéri: ne írjuk le, hol található a tanya, mert korábban előfordult, hogy a kerítésen át zsákban dobtak be az udvarra kiskutyákat, illetve hogy kikötötték az ebet a kerítéshez -- viszont nem tudják megoldani, hogy mindig legyen valaki kint. Aki elhozná házőrzőjét, netán talált egy gazdátlant vagy hazavinné az itt élők valamelyikét, a 20/995-2743-as számon érheti el Kiss Lászlót, vagy felkeresheti az egyesület honlapját a http://mate.marsnet.hu internetes címen.
A tanyán tíz kutya fér el, most épp a telt ház közelében van a menhely. Kiss Lászlótól megtudtuk: sokféle indokkal hoznak hozzájuk megunt kedvenceket, a leggyakoribb indok azonban az, hogy gazdája már nem tudja finanszírozni a házőrző etetését, orvosi ellátását, esetleg rádöbben, a kutyatartás nem csupán szórakozás, felelősséggel is jár. Olykor fajtatiszta, értékes állatok is kerülnek így hozzájuk. Itt mindegyik addig kap menedéket, amíg újra gazdihoz nem kerül. Az egyesület tagjai napi váltásban járnak ki, rendszeresen etetik, sétáltatják a kutyákat, gondoskodnak róluk, igyekeznek a kényszerű várakozás heteit, hónapjait barátságossá tenni. Az ideiglenes menhely kialakítása óta, hat hónap alatt több mint száz állat sorsa vett szerencsés fordulatot az állatvédőknek köszönhetően a tanya jóvoltából, és további harminc-negyvené úgy, hogy valamelyik tag fogadta be átmenetileg otthon.
A makói állatvédők a bérelt tanyát meg szeretnék vásárolni, hogy ott egy minden igénynek megfelelő végleges menhelyet alakítsanak ki, ehhez azonban sajnos nincs elég pénzük. Az egyesületnek százötven tagja van, a jelképes, évi kétezer-ötszáz forintos tagdíjat azonban nem mindenki fizeti közülük, ráadásul az így, illetve különböző támogatásokból befolyt összegeket nyomban felemészti a kutyák élelmezése, orvosi ellátása. Pedig, még ha már a tulajdonukban lenne is, az ingatlanegyüttesre komoly összeget kellene költeni: tágasabb, nyolc négyzetméteres kennelekre lenne szükség betonozott aljzattal -- sorolja a legszükségesebbeket Kiss László. Egyelőre azonban a tanya megvásárlásáról is csak álmodozhatnak: az ára két és fél millió lenne, amit még pályázati támogatásból is csak úgy tudnának előteremteni, ha harminc százalék önrészt biztosítanának hozzá. Marad a bérlés -- igaz, ezt is egy nagylelkű támogatójuk teszi lehetővé nekik hónapról hónapra.
A civilben kutyakiképzőként és üzletkötőként dolgozó fiatalember, miközben körbevezet bennünket 'birodalmukon', megkéri: ne írjuk le, hol található a tanya, mert korábban előfordult, hogy a kerítésen át zsákban dobtak be az udvarra kiskutyákat, illetve hogy kikötötték az ebet a kerítéshez -- viszont nem tudják megoldani, hogy mindig legyen valaki kint. Aki elhozná házőrzőjét, netán talált egy gazdátlant vagy hazavinné az itt élők valamelyikét, a 20/995-2743-as számon érheti el Kiss Lászlót, vagy felkeresheti az egyesület honlapját a http://mate.marsnet.hu internetes címen.
A tanyán tíz kutya fér el, most épp a telt ház közelében van a menhely. Kiss Lászlótól megtudtuk: sokféle indokkal hoznak hozzájuk megunt kedvenceket, a leggyakoribb indok azonban az, hogy gazdája már nem tudja finanszírozni a házőrző etetését, orvosi ellátását, esetleg rádöbben, a kutyatartás nem csupán szórakozás, felelősséggel is jár. Olykor fajtatiszta, értékes állatok is kerülnek így hozzájuk. Itt mindegyik addig kap menedéket, amíg újra gazdihoz nem kerül. Az egyesület tagjai napi váltásban járnak ki, rendszeresen etetik, sétáltatják a kutyákat, gondoskodnak róluk, igyekeznek a kényszerű várakozás heteit, hónapjait barátságossá tenni. Az ideiglenes menhely kialakítása óta, hat hónap alatt több mint száz állat sorsa vett szerencsés fordulatot az állatvédőknek köszönhetően a tanya jóvoltából, és további harminc-negyvené úgy, hogy valamelyik tag fogadta be átmenetileg otthon.
A makói állatvédők a bérelt tanyát meg szeretnék vásárolni, hogy ott egy minden igénynek megfelelő végleges menhelyet alakítsanak ki, ehhez azonban sajnos nincs elég pénzük. Az egyesületnek százötven tagja van, a jelképes, évi kétezer-ötszáz forintos tagdíjat azonban nem mindenki fizeti közülük, ráadásul az így, illetve különböző támogatásokból befolyt összegeket nyomban felemészti a kutyák élelmezése, orvosi ellátása. Pedig, még ha már a tulajdonukban lenne is, az ingatlanegyüttesre komoly összeget kellene költeni: tágasabb, nyolc négyzetméteres kennelekre lenne szükség betonozott aljzattal -- sorolja a legszükségesebbeket Kiss László. Egyelőre azonban a tanya megvásárlásáról is csak álmodozhatnak: az ára két és fél millió lenne, amit még pályázati támogatásból is csak úgy tudnának előteremteni, ha harminc százalék önrészt biztosítanának hozzá. Marad a bérlés -- igaz, ezt is egy nagylelkű támogatójuk teszi lehetővé nekik hónapról hónapra.