Mv.: - Kedves nézőink a Más-nap mai utolsó vendége Gurály Zoltán a Menhely Alapítvány elnöke, jó reggelt kívánok!

Gurály Zoltán a Menhely Alapítvány munkatársa: - Jó reggelt kívánok, nem elnöke vagyok, hanem munkatárs!

Mv.: - Munkatársa, bocsásson meg. A Menhely Alapítvány ugye hajléktalanokkal foglalkozik, és éppen mostanában volt egy olyan akciójuk, amely meglehetősen nagy sajtóvisszhangot kapott, tartottak egy hajléktalan összeírást, hajléktalan számlálást. Milyen eredménye jutottak? Ugye korábban úgymond volt a köztudatban egy 30.000-es szám, mint az országban élő hajléktalanok száma.

G.Z.: - Igen, nincs 30.000 ember az országban úgy tűnik hajléktalanként, de a fővárosi eredmények a következők, ugye 131-néhány körzetre osztottuk Budapestet, 48 körzetet sikerült bejárni, nem teljesen, tehát körülbelül Budapestnek az egyharmadát sikerült önkéntesek segítségével bejárni, február 3-án, 4-én, 5-én, tehát ezen a három napon ezt mi gyakorlatilag egy időpontnak tekintjük, ugye fizikailag nem volt mód arra, hogy egy napon bejárják, és itt összesen 595 fedél nélüli embert találtak, valamint a megadott három telefonszámon 197 regisztráció történt, és ugyanebben az időpontban az utcai szociális munkások, tehát a szakszolgálatok 626 emberrel találkoztak az utcán. Ez korántsem teljes, a szakszolgálatoké sem és az utcai, illetve az önkéntesek bejárása során talált emberk száma sem a teljes. Tehát ebből mi egy 3000-es számot becsülünk, a fővárosban tehát azt mondjuk, hogy ebben az időpontban, tehát február 3-án 3000 ember élt fedél nélkül Budapesten.

Mv.: - Hogyan zajlott ez az egész bejárás? Tehát hogyan lehet egyáltalán teljes területeket lefedni, és miből lehet megállapítani egy ember hajléktalan, mondjuk napközben?

G.Z.: - Az önkéntesekre gondol ugye?

Mv.: - Igen.

G.Z.: - Az önkéntesek azok szemrevételezéssel állapították meg, elmondtuk, hogy mi az a kritérium ami alapjá valakit alvóhelyen tartózkodásnak tarthatunk, tehát igazából alvóhelyen regisztráltak embereket, tehát például újságot áruló, vagy kolduló embereket nem regisztráltak hajléktalanként, ugyanúgy, mint tízévente bennünket, ahogy a Statisztikai Hivatal megszámol ugyanúgy, és lakásban, ugyanúgy mi is kvázi lakásukban, vagyis tartózkodási helyükön, alvó helyükön regisztráltuk a hajléktalan embereket, vagyis regisztrálták az önkénteseink, és valóban szemrevételezéssel. Tehát nem volt arra mód, hogy megkérdezzenek valakit, adatvédelmileg sem volt rá lehetőség. Ez egyébként egy bevett gyakorlat, tehát ez egy angolszász mintára ment ez az egész projekt. Igen és ez volt a módja... most este 6-tól mondtuk, hogy este 6-tól éjfélig próbálják meg ezt a regisztrációt szemrevételezéssel megoldani, illetve a hajnalt ajánlottuk még, a hajnali órákat. Igen, voltak kerületek ahol nagyon jól sikerültek, és voltak ahol gyakorlatilag a IX. kerületben egyetlen egy körzetben sem tudtunk bejárni, így a kerületeket több körzetre osztottuk olyan módon, hogy azt, hogy elvileg 2 nap alatt bejárhatónak gondoltuk, de így is nagy körzetek voltak.

Mv.: - Vannak-e arra vonatkozó adataik, hogy hogyan változik a hajléktalanok száma? Mondjuk a rendszerváltoztatás, 1990 környékén mennyien voltak, és ahhoz képest ma mennyien vannak, illetve, hogy milyen a tendencia? Nő az utcán élők száma, vagy pedig csökken?

G.Z.: - Hát 99 óta végzünk hasonló egynapos felméréseket, de csak a szálláshelyeken, és méghozzá úgy, hogy hát gyakorlatilag....

Mv.: - Mártmint a szálláshelyen azt érti, a hajléktalan szállókat?

G.Z.: - Igen, a szállókon kédezzük meg az ott lakókat, és ez Budapest, és ez alapján évről-évre egy becslést próbálunk adni. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy Budapesten kiszűrjük a különböző szállók működésének a különbözőségét, és egy átlagos szálló tapasztalatai alapján próbálunk meg valamit mondani a hajléktalanság alakulásáról, azt látjuk, hogy nem nő a számuk, viszot nagyon érdekesen alakulnak a dolgok. Nem nagyon tudjuk megmagyarázni péládul a nők, férfiak aránya az egészen furcsán változik, két évvel ezelőtt azt tapasztalatuk, hogy hihetetlen mértékben nő a nők között a hajléktalanok száma, és most ebben az évben azt tapasztaljuk, hogy ez visszaesik, fogalmunk sincs, hogy miért van.

Mv.: - Mekkora ez a változás így százalékosan? Tehát mondjuk 5-10 százalékok?

G.Z.: - Hát 18-20 százalék körüli a nők aránya folyamatosan, és azt tapasztaltuk az elmúlt években, hogy a fiatal hajléktalanok közül, körében 30 százalékos az az arány, tehát, hogy a nők aránya növekszik, és a szállás férőhelyek iránti igényeknél is ezt tapasztaltuk, most az idei évben viszont azt látjuk, hogy ez a szám ez a korábbiak alatt van valamivel, és nincs növekedés.

Mv.: - Mekkora a hajléktalan szállók kihasználtsága? Ugye sokszor hallni amikor hajléktalanokat kérdeznek, hogy ők azért nem veszik igénybe ezeket a szállókat, mert hogy ott agresszívek az emberek, lopnak, és hogy nem szívesen mennének oda.

G.Z.: - Ennek a kis népszámlálásnak az egyik nagyon-nagy tapasztalata számunkra, hogy a budapesti erdőségekben, nem csak budai erdőkről van szó, hanem pesten is vannak ilyen síkvidéki erdők, ezekben nagyon sok hajléktalan ember él, a Pilisi Parkerdőgazdaság segítségével önkéntesekkel sikerült ezeket a helyeket bejárni, részben bejárni. Ezek teljesen ismeretlen helyek voltak számunkra, és nagyon sok embert találtunk ezeken a helyeken, szinte lakásszerűen berendezett otthonos házikókba, bungallókban...

Mv.: - És akkor hajléktalannak számít valaki, hogy ha mondjuk egy ilyen relatíve komfortos építményben lakik?

G.Z.: - Hát hogyne, hát képzelje el se közmű, se villany, tehát igazából itt ezek hiányoznak, viszont maga az életmód ahogyan ott ők lakásszerűen használt helyen élnek, az egyértelműsíti számunkra, hogy például ezeknek az embereknek egy tömegszállás, egy hajléktalan szállás az visszalépés lenne. Tehát számukra akik ott családban, közösségben élnek gyakorlatilag hasonló módon, mint valaki lakásban, az ő számukra nem jelent megoldást, hogy ha mi szálláshelyen való alvást ajánlunk. Tehát ez egy nagy tanulság. Ugynígy nem csak az erdőségekben, hanem elhagyott laktanyákban, elhagyott területeken óriási nagy területek vannak Budapesten elhagyatva különböző külső kerületekben. Ott nagyon-nagyon sok embert regisztáltunk hasonló ilyen kvázi lakásokban. Tehát ez a magyarázat arra többek közt, hogy miért nem lehet csak egyedül szálláshelyekkel megoldani ezt a problémát.

Mv.: - Van-e lehetősége a hajléktalanoknak arra, hogy kitőrjenek ebből az állapotból? Mennyire... mekkora mondjuk a fluktuáció, tehát mekkora a változás, akik bekerülnek a hajléktalan állapotba, mint kikerülnek, és hogyan kerülhetnek ki? Van-e egyáltalán munkája általában egy hajléktalannak?

G.Z.: - Van a hajléktalanságnak egy dinamikus szemlélete. Mi 2000-ben kérdeztük a hajléktalan embereket, hogy az elmúlt év során, tehát az elmúlt 52 hét során hol laktak, és az derült ki számunkra, hogy az a furcsa dolog derült ki számunkra, hogy a legtöbb hajléktalan ember, aki utcán van, az is valamennyi időt eltölt egy évben lakásban, szálláshelyen, kórházban stb. Tehát a hajléktalanságot tekinthetjük két lakáshelyezet között, két lakhatási lehetőség közötti átmeneti állapotnak is, és hogy ha így tekintjük, akkor végülis az a cél, hogy ezek az interregnumok, vagyis ezek a lakásnélküli időszakok ezek csökkenjenek.

Mv.: - Gurály úr köszönöm szépen, hogy befáradt hozzánk!

G.Z.: - Én is köszönöm a lehetőséget!

Mv.: - Kedves nézőink ez volt a Más-nap szerda reggeli adása, köszönöm, hogy velünk tartottak, viszontlátásra!