Kocsonya Zoltán: - Elsősorban a negyven-ötvennyolc év közötti, tartósan munka nélküli nőknek segít munkát találni a Motíváció Alapítvány programja, amelyet az EU PHARE programja és a Munkaügyi Minisztérium támogat. A program vezetője elmondta, a hasonló kezdeményezésekre azért van szükség, mert a negyven-ötvennyolc év közötti korosztályhoz tartozó nők munkaerőpiaci helyzete a kilencvenes évek második fele óta folyamatosan romlik. Dávid Istvánt, a Motíváció Alaptívány programfelelősét Bene Kata kérdezte.

Bene Kata: - Milyen típusú munkát találtak azok a nők, akik részt vettek ebben a programban?

Dávid István: - A program elsősorban szociális szolgáltatásra épült, és ebben is helyezkedtek el. Egy-kettő, mondjuk konkrétan az egyik hölgy, akinek én vagyok a mentora, az egy bioboltban helyezkedett el. Tehát végül is ez a ritkább, de igazából a szociális szolgáltatások, az a jellemző terület, ahol elhelyezkedtek. Programnak az volt az alapfilozófiája, hogy a szociális szolgáltatásban próbáljuk meg foglalkoztatni ezeket a hölgyeket úgy, hogy akiknek szolgáltatunk, azoknak vagy ők maguk, vagy a családjuk szintén fölszabaduljon a munkaerőpiacra. Tehát ez volt az alapgondolat és az alapfilozófia. És a képzés az tulajdonképpen a személyi segítés témakörében zajlott. Idősek, mozgássérültek, egyéb rászorultak segítésére vonatkozott. Ebben a körben is kerestük a számukra a munkalehetőségeket. Tehát mondjuk a mozgássérültek állami intézete, a Motíváció Alapítvány személyiségi közszolgálata.

Bene Kata: - Ez a program 2004 novemberéig tart. Mi lesz ezután ezekkel a nőkkel, akik a program révén tudtak elhelyezkedni?

Dávid István: - Negyven hölgyről van itt szó, ebben a programban. Harmincan olyan munkalehetőséghez jutottak, amelyik onnan kezdve, hogy beléptek folyamatos, egészen addig, ameddig a munkaviszony fönntartásában a munkáltató és ők is érdekeltek. Tehát ez nem jár le, vagy nem záródik le a program végével. Van egy úgynevezett kísérleti alprogram. Ebben tíz hölgy vesz részt. Tulajdonéppen az ő fizetésük kérdéses igazából, hogyha a program lezárul. De miután az ő munkáltatója maga az alapítvány, tehát a mi alapítványunk, azt feltételezzük, hogy egyrészt kapacitásbővítést tudunk addigra végrehajtani és szélesedik az a szociális szolgáltatás, amit végezni tudunk, és akkor nem kell őket elbocsátanunk. Tehát igazából azt kell mondjam, hogy az a feltételezésünk, az a fantáziánk, hogy aki ebben a programban részt vett, ő nemcsak a program idejére helyezkedett el, hanem hosszú távra a munkaerőpiacra került.

Bene Kata: - Kiket célzott meg az alapítvány ezzel a programmal?

Dávid István: - Ugye negyven és ötvennyolc év közöttiekről szólt eredetileg, és bővült a program azokkal, akik GYES-en, GYED-en vannak és onnan nem tudnak visszahelyezkedni a munkaerőpiacra. Pontos statisztikák vannak arról, hogy ez a munkaképes korcsoport alig fele képes elhelyezkedni még Budapesten is. Az ő helyzetük romlott a kilencvenes évek második felében a legjobban.

Kocsonya Zoltán: - Dávid Istvánt, a Motíváció Alapítvány programfelelősét hallották.