ZSIDAI PÉTER RIPORTJA
Röntgenzsebesek
a Medicor alapítványának története
315 millió forint. Ekkora vagyonnal ruházta fel 1989-ben a Medicor a Magyar Egészségügyért Alapítványt (alapítvány) alapítója, a Medicor Irányító Vállalat (MIV). A Medicor privatizációjával párhuzamosan, amelyet sokkal inkább a folyamatos vagyonvesztés, semmint a fejlesztés jellemzett, hamarosan az alapítványi vagyon is apadásnak indult. Mára az egykor állami Medicor-vagyon utolsó, papíron még létező maradványa, az alapítvány vagyona is elidegenítés előtt áll. A végelszámolás alatt álló cég befolyása alatt az alapítványnak nincs sok esélye a túlélésre. De mintha a cél sem ez lenne.
Princz Medicina
A Medicor-birodalom 1988-ban az elsők között ismerte meg a rendszerváltáskori magyar privatizációs technikákat. 'Az értékvesztés már az átalakulási tervből következett' - mondta az ÉS-nek az átalakulási koncepciót alaposan ismerő forrásunk. A privatizáció során hozták létre 1989-ben az alapítványt is, éppen azért, hogy a még megmaradt állami vagyon biztonságba kerüljön. A 315 millió forintos induló vagyon 15 millió forint készpénzből és harmincezer darab, egyenként tízezer forintos Medicor osztalékrészvényből állt. Az alapító elsődleges célja egy pályázati rendszer működtetése volt: 'A hazai egészségügyi ellátás fejlesztése az egészségügyi létesítmények műszerezettségi fokának javításával, korszerű, a Medicor Csoporthoz tartozó társaságok által gyártott készülékek és eljárások beszerzésének finanszírozásához történő jelentős hozzájárulás útján'. Az évente kiírt pályázatokon a Medicor termékeket vásárlók akár 50 százalékos kiegészítő támogatáshoz is juthattak az alapítvány révén, amely erre 'a bankban vagy kötvényben tartósan lekötve tartandó' készpénz kamathozadékát és a részvények osztalékát tervezte felhasználni. Az alapítvány igen tekintélyes kuratóriumot állított fel. Tagjai lettek a mindenkori ipari és egészségügyi miniszter, a fővárosi önkormányzat elnöke, a budapesti (SOTE), a pécsi (POTE), a debreceni (DOTE), a szegedi (SZOTE) orvostudományi egyetemek rektorai, az Orvos- és Kórháztechnikai Intézet (ORKI) főigazgatója és a Magyar Orvosi Kamara (MOK) kijelölt tagja. A kuratórium elnökévé az alapító mindenkori vezérigazgatóját választották. Az alapítvány kifogástalanul működött, évi 25-30 millió forint értékben írt ki pályázatokat, ám 1995-től vagyoni helyzetét és sorsát tekintve a korábban szebb napokat látott Medicor Vállalathoz vált hasonlóvá.
Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) 1994-ben, amikor áttekintette a privatizáció első ciklusát, lesújtó megállapításokat tett. Több nagyobb vállalat, a Gerbeaud, a Dimag, a Harmónia, a Taverna, a Reorg és a Medicor privatizációját olyannyira korrupciógyanúsnak találta, hogy külön kérte a legfőbb ügyészséget, indítson polgári vagy büntetőeljárást. Kezdeményezésének azonban nem sok foganatja volt, a nyomozati szerveknek egyik esetben sem sikerült igazolniuk a számvevők gyanúját. A Medicor 1991-92-re az 1,6 milliárdos vagyona kétharmadát lényegében elvesztette. Az átalakulást az ÁSZ már 1990-ben vizsgálta az Állami Vagyonügynökség felkérésére, és megállapította, hogy 'a sorozatos vagyonátruházások következtében a vagyonelemek állami tulajdoni jellege megszűnt. Az állami vállalat a saját vagyonkezelői duplikátumának, a Medicor Holdingnak, illetve a Medicor Üzemeltetései és Szolgáltatási Kft.-nek (MEDÜSZ) átadta-eladta a kezelésben lévő állami tulajdont úgy, hogy a keretüzletek következtében az állami tulajdoni jelleg eltűnt (...) az államnak bevétele nem keletkezett. Az átalakulás deklarált célkitűzéseit nem sikerült megvalósítani.'
1991 márciusában a vizsgálat hatására az ÁVÜ elrendelte a MIV állami felügyelet alá vonását, ezzel akadályozva meg, hogy további vagyonelemek kerüljenek ellenszolgáltatás nélkül a holding tulajdonába. 1992-ben azonban már nem sikerült ellenállni a privatizációs igényeknek, decemberben az ÁVÜ a Medicor Irányító Vállalat utódjául a 60 millió forint törzstőkéjű PriMed Orvosi Műszer Fejlesztő és Befektető Társaság Kft.-t. (PriMed) alapította, abszolút többségére pályázatot írt ki. A nyertes, megelőzve a Budapest Bankot és az Állami Biztosítót, a Postabank lett, amely a Medicor korábbi átalakulásával létrejött Medicor Holdingnak is egyik tulajdonosa volt. A kft. ügyvezető igazgatójává a Medicor Holding tagját, a Medicor Rt.-t is irányító Gábor Pétert nevezték ki, aki az alapítvány kuratóriumának elnökeként egyszerre képviselte a PriMedet és a holdingot is. A PriMed a 'Princz Medicina' rövidítése, utalva a leendő tulajdonosra és a cég további sorsára. Princz Gábornak, aki baráti viszonyt ápolt Gábor Péterrel, ezen kívül is voltak érdekeltségei a magánosított Medicor birodalomban. Nem csak annyi, hogy ő maga 89-től igazgatósági tagja, 92 után pedig - már Gábor Péter vezérigazgatása alatt - igazgatósági elnöke, majd 97 decemberétől bukásáig felügyelőbizottsági tagja volt a Medicor Rt.-nek, hanem azzal is, hogy az általa vezetett Postabanknak '98-ban tulajdonrésze volt a Medicor Makro Vagyonkezelő Kft.-ben, ami 2000 decemberében olvadt a Medicor Rt.-be. A Medicor International Kft. (ügyvezetője 94-98 között Gábor Péter) 94 decemberében szerezte meg a PriMed teljes üzletrészét, amely 2000 végén ugyancsak a Medicor Rt. (vezérigazgató Gábor Péter) tulajdonába került. A Medicor International tulajdonosa 98 júniusáig a Postabank Egészségügyi Holding Rt. volt, amely 95-ben Salvo-ra változtatta nevét, majd 98-ban átadta részesedését egy Tahiszol nevű kft.-nek, amely nem más, mint maga a Medicor Makró Kft. - átnevezése után.
Most kell szavaznunk!
1995. január 26-án Gábor Péter, a PriMed ügyvezetője és mint ilyen, az alapítvány elnöke, az alapítvány működését jelentősen érintő változásokat kezdeményezett a kuratórium nem teljes létszámú ülésén: értékesítsék az alapítvány 300 millió forintos részvénypakettjét. Az elnök szerint ezzel az alapítvány részére 'minél olcsóbban, minél több forrást tudnak biztosítani'. Az árat 100 millió forintban, vevőként pedig a Medicor Holding érdekeltségébe tartozó Medicor Internationalt jelölte meg, amelynek akkor éppen ügyvezető igazgatója, egy évvel korábban pedig fb-tagja volt. Az ülésen vita alakult ki a részvények értékéről. Gábor megnyugtatta a kétkedőket, hogy a 300 milliós pakettért ajánlott mindössze 100 millió forint jutányos ár a papírokért, hiszen azok nincsenek a tőzsdén, és másodlagosan sem értékesíthetők. Valószínűsítette, hogy a részvények után kapható háromszázalékos elsőbbségi osztalékot a Medicor Holding fő tulajdonosa, a Postabank nem szavazza meg, vagyis a részvényekből az alapítvány nem jut pénzhez, további működését azonban támogatja. 'A jelenleginél kedvezőbb, biztonságosabb helyzetbe jut az alapítvány' - ígérte Gábor Péter. Az elnök által támogatott értékesítés komoly szépséghibája volt, hogy a vevő a teljes vételárat csak három év alatt kívánta kiegyenlíteni, az eladás évében mindössze 50 millió forintot akart kifizetni, a hátralékra a Medicor Holding vállalt volna garanciát. A Népjóléti Minisztériumot az ülésen képviselő Rényi Judit kevesellte a 100 milliós ajánlatot, a Medicor Holding garanciáját pedig bizonytalannak tartotta. Aggályait az elnök azzal hárította el, hogy más ajánlat nem érkezett a részvénypakettre. Rényi Judit erre felvetette, legalább próbálják meg jobb kondíciókkal értékesíteni a részvényeket. Gábor válasza szerint a részvények 50 milliónál is kevesebbet érnek. Még egy opponense akadt a tervnek, Karácsony Sándor, a MOK képviselője, aki a döntés rendkívüli súlyára tekintettel javasolta, hogy a végső szót a teljes létszámú kuratórium mondja ki. Buris László, a DOTE képviselője azonban azzal érvelt, hogy a főváros kuratóriumi ülésen való részvétele igen kiszámíthatatlan: 'Most vagyunk szavazóképesek, most döntsünk!' A jelenlevő kurátorok végül 6:1 arányban megszavazták Gábor Péter javaslatát.
A részvények elidegenítésének már csak egy akadálya volt, maga az alapítvány alapító okirata. Módosítását 1995. március 8-án hajtották végre. Az addig zárt alapítványt nyílttá tették, és törölték az okiratból 'az alapítvány tulajdonában lévő részvények elidegenítését vagy bármilyen módon való megterhelését' tiltó részt. A Fővárosi Bírósághoz küldött indoklásukban az 'alapítványi célra felhasználható vagyon növelésére', valamint a kuratórium egyetértésére hivatkoztak. A módosítást követően a Népjóléti Minisztérium otthagyta a testületet. Harsányi László államtitkár a minisztérium nevében Gábor Péternek küldött lemondó levelében megállapítja, hogy a kuratórium 'az alapító irányába olyan - az alapítvány vagyonának jelentős részét érintő - javaslattételt tartalmazó döntést hozott, amelyet a tárca nem tud támogatni'. Szerinte 'az alapítvány további tevékenységét e döntés jelentős mértékben fogja meghatározni'. És Harsányi László igaza néhány éven belül beigazolódott, az alapítvány az első, majd a 2003-as második vagyonvesztést nem tudta kiheverni, a tíz év alatt pályázati úton kiosztott 300 millió forint forrása elapadt, 2003-ban már a pályázat kiírására sem került sor.
Három hónappal a viharos kuratóriumi ülés után, 1995. április 10-én beadvány érkezett a Fővárosi Bíróságra (FB), amely az alapítvány működési zavaraira hívta fel a figyelmet. Az FB a levelet 'további illetékes intézkedésre' megküldte az alapítványokat felügyelő Fővárosi Főügyészségnek. Az esetleges 'illetékes intézkedés' nem ismert, a bírósági dokumentáció szerint az ügyészségtől az elmúlt kilenc évben nem érkezett válasz.
A vételárhoz végül egy összegben jutott az alapítvány, ám az ígért 100 millió helyett csak 80 milliót fizetett a vevő. A részvények '95-ös, névértékük harmadára becsült értékét ma is reálisnak tartja Gábor Péter. 'Jó döntés volt az eladás' - közölte lapunkkal. A Medicor-részvények értékéről és a kuratóriumi elnök hozzájuk fűződő kettős viszonyáról élesebb képet kapunk, ha felidézzük a 93 és 98 közötti társadalombiztosítási önkormányzatok egyik vezető botrányát. 1994 novemberében, tehát néhány héttel az alapítványi részvénypakett értékesítés előtt, az Egészségbiztosítási Önkormányzat (EÖ) a tulajdonában lévő 619 417 000 forint névértékű Budapest Bank-, Magyar Külkereskedelmi Bank- és IBUSZ-részvényt 662,13 millió forint névértékű Medicor- és négy másik kft-beli tulajdonrészre cserélte. Az ÁSZ szerint az EÖ ezzel az akvizícióval a felszámolástól mentette meg a Medicor Holdingot. Gábor Péter vezérigazgató évekkel később elismerte, hogy az EÖ nélkül aligha maradt volna talpon a holding. 'A forráshiány miatt a Medicor valóban szorgalmazta az akciót, de ez találkozott a tb elképzeléseivel is' (Magyar Narancs, 1999. november 4.). Gábornak azonban egy másik alkalommal is sikerült névérték feletti áron találni vevőt a Medicor-részvényekre: 2000 áprilisában a General Electric Medical Systems (GEMS) vásárolta meg a Medicor Röngten Rt. (az igazgatóság elnöke 92-98 között Gábor Péter) részvényeinek összességét a Medicor Holdingtól és az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól (Magyar Hírlap, 2000. április 22.). Az akvizíciót egy együttműködési szerződés előzte meg: 1998-ban a két cég hazai röntgenberendezések közös fejlesztésére, gyártására és értékesítésére kötött szövetséget, hogy minél több megrendelést nyerjenek a 18 milliárd forintos röntgenrekonstrukciós program során, amelyet a Horn-kormány hirdetett meg, de amelyet az Orbán-kormány leállított. A GE lendülete azonban a 2000-es beolvasztás után nem sokáig tartott, rövidesen befejezte Magyarországon a hagyományos röntgengépek gyártását. Ahogyan a Medicor privatizációjának egésze, úgy ez a fejlemény sem hagyta érintetlenül az alapítvány működését.
Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) 1994-ben, amikor áttekintette a privatizáció első ciklusát, lesújtó megállapításokat tett. Több nagyobb vállalat, a Gerbeaud, a Dimag, a Harmónia, a Taverna, a Reorg és a Medicor privatizációját olyannyira korrupciógyanúsnak találta, hogy külön kérte a legfőbb ügyészséget, indítson polgári vagy büntetőeljárást. Kezdeményezésének azonban nem sok foganatja volt, a nyomozati szerveknek egyik esetben sem sikerült igazolniuk a számvevők gyanúját. A Medicor 1991-92-re az 1,6 milliárdos vagyona kétharmadát lényegében elvesztette. Az átalakulást az ÁSZ már 1990-ben vizsgálta az Állami Vagyonügynökség felkérésére, és megállapította, hogy 'a sorozatos vagyonátruházások következtében a vagyonelemek állami tulajdoni jellege megszűnt. Az állami vállalat a saját vagyonkezelői duplikátumának, a Medicor Holdingnak, illetve a Medicor Üzemeltetései és Szolgáltatási Kft.-nek (MEDÜSZ) átadta-eladta a kezelésben lévő állami tulajdont úgy, hogy a keretüzletek következtében az állami tulajdoni jelleg eltűnt (...) az államnak bevétele nem keletkezett. Az átalakulás deklarált célkitűzéseit nem sikerült megvalósítani.'
1991 márciusában a vizsgálat hatására az ÁVÜ elrendelte a MIV állami felügyelet alá vonását, ezzel akadályozva meg, hogy további vagyonelemek kerüljenek ellenszolgáltatás nélkül a holding tulajdonába. 1992-ben azonban már nem sikerült ellenállni a privatizációs igényeknek, decemberben az ÁVÜ a Medicor Irányító Vállalat utódjául a 60 millió forint törzstőkéjű PriMed Orvosi Műszer Fejlesztő és Befektető Társaság Kft.-t. (PriMed) alapította, abszolút többségére pályázatot írt ki. A nyertes, megelőzve a Budapest Bankot és az Állami Biztosítót, a Postabank lett, amely a Medicor korábbi átalakulásával létrejött Medicor Holdingnak is egyik tulajdonosa volt. A kft. ügyvezető igazgatójává a Medicor Holding tagját, a Medicor Rt.-t is irányító Gábor Pétert nevezték ki, aki az alapítvány kuratóriumának elnökeként egyszerre képviselte a PriMedet és a holdingot is. A PriMed a 'Princz Medicina' rövidítése, utalva a leendő tulajdonosra és a cég további sorsára. Princz Gábornak, aki baráti viszonyt ápolt Gábor Péterrel, ezen kívül is voltak érdekeltségei a magánosított Medicor birodalomban. Nem csak annyi, hogy ő maga 89-től igazgatósági tagja, 92 után pedig - már Gábor Péter vezérigazgatása alatt - igazgatósági elnöke, majd 97 decemberétől bukásáig felügyelőbizottsági tagja volt a Medicor Rt.-nek, hanem azzal is, hogy az általa vezetett Postabanknak '98-ban tulajdonrésze volt a Medicor Makro Vagyonkezelő Kft.-ben, ami 2000 decemberében olvadt a Medicor Rt.-be. A Medicor International Kft. (ügyvezetője 94-98 között Gábor Péter) 94 decemberében szerezte meg a PriMed teljes üzletrészét, amely 2000 végén ugyancsak a Medicor Rt. (vezérigazgató Gábor Péter) tulajdonába került. A Medicor International tulajdonosa 98 júniusáig a Postabank Egészségügyi Holding Rt. volt, amely 95-ben Salvo-ra változtatta nevét, majd 98-ban átadta részesedését egy Tahiszol nevű kft.-nek, amely nem más, mint maga a Medicor Makró Kft. - átnevezése után.
Most kell szavaznunk!
1995. január 26-án Gábor Péter, a PriMed ügyvezetője és mint ilyen, az alapítvány elnöke, az alapítvány működését jelentősen érintő változásokat kezdeményezett a kuratórium nem teljes létszámú ülésén: értékesítsék az alapítvány 300 millió forintos részvénypakettjét. Az elnök szerint ezzel az alapítvány részére 'minél olcsóbban, minél több forrást tudnak biztosítani'. Az árat 100 millió forintban, vevőként pedig a Medicor Holding érdekeltségébe tartozó Medicor Internationalt jelölte meg, amelynek akkor éppen ügyvezető igazgatója, egy évvel korábban pedig fb-tagja volt. Az ülésen vita alakult ki a részvények értékéről. Gábor megnyugtatta a kétkedőket, hogy a 300 milliós pakettért ajánlott mindössze 100 millió forint jutányos ár a papírokért, hiszen azok nincsenek a tőzsdén, és másodlagosan sem értékesíthetők. Valószínűsítette, hogy a részvények után kapható háromszázalékos elsőbbségi osztalékot a Medicor Holding fő tulajdonosa, a Postabank nem szavazza meg, vagyis a részvényekből az alapítvány nem jut pénzhez, további működését azonban támogatja. 'A jelenleginél kedvezőbb, biztonságosabb helyzetbe jut az alapítvány' - ígérte Gábor Péter. Az elnök által támogatott értékesítés komoly szépséghibája volt, hogy a vevő a teljes vételárat csak három év alatt kívánta kiegyenlíteni, az eladás évében mindössze 50 millió forintot akart kifizetni, a hátralékra a Medicor Holding vállalt volna garanciát. A Népjóléti Minisztériumot az ülésen képviselő Rényi Judit kevesellte a 100 milliós ajánlatot, a Medicor Holding garanciáját pedig bizonytalannak tartotta. Aggályait az elnök azzal hárította el, hogy más ajánlat nem érkezett a részvénypakettre. Rényi Judit erre felvetette, legalább próbálják meg jobb kondíciókkal értékesíteni a részvényeket. Gábor válasza szerint a részvények 50 milliónál is kevesebbet érnek. Még egy opponense akadt a tervnek, Karácsony Sándor, a MOK képviselője, aki a döntés rendkívüli súlyára tekintettel javasolta, hogy a végső szót a teljes létszámú kuratórium mondja ki. Buris László, a DOTE képviselője azonban azzal érvelt, hogy a főváros kuratóriumi ülésen való részvétele igen kiszámíthatatlan: 'Most vagyunk szavazóképesek, most döntsünk!' A jelenlevő kurátorok végül 6:1 arányban megszavazták Gábor Péter javaslatát.
A részvények elidegenítésének már csak egy akadálya volt, maga az alapítvány alapító okirata. Módosítását 1995. március 8-án hajtották végre. Az addig zárt alapítványt nyílttá tették, és törölték az okiratból 'az alapítvány tulajdonában lévő részvények elidegenítését vagy bármilyen módon való megterhelését' tiltó részt. A Fővárosi Bírósághoz küldött indoklásukban az 'alapítványi célra felhasználható vagyon növelésére', valamint a kuratórium egyetértésére hivatkoztak. A módosítást követően a Népjóléti Minisztérium otthagyta a testületet. Harsányi László államtitkár a minisztérium nevében Gábor Péternek küldött lemondó levelében megállapítja, hogy a kuratórium 'az alapító irányába olyan - az alapítvány vagyonának jelentős részét érintő - javaslattételt tartalmazó döntést hozott, amelyet a tárca nem tud támogatni'. Szerinte 'az alapítvány további tevékenységét e döntés jelentős mértékben fogja meghatározni'. És Harsányi László igaza néhány éven belül beigazolódott, az alapítvány az első, majd a 2003-as második vagyonvesztést nem tudta kiheverni, a tíz év alatt pályázati úton kiosztott 300 millió forint forrása elapadt, 2003-ban már a pályázat kiírására sem került sor.
Három hónappal a viharos kuratóriumi ülés után, 1995. április 10-én beadvány érkezett a Fővárosi Bíróságra (FB), amely az alapítvány működési zavaraira hívta fel a figyelmet. Az FB a levelet 'további illetékes intézkedésre' megküldte az alapítványokat felügyelő Fővárosi Főügyészségnek. Az esetleges 'illetékes intézkedés' nem ismert, a bírósági dokumentáció szerint az ügyészségtől az elmúlt kilenc évben nem érkezett válasz.
A vételárhoz végül egy összegben jutott az alapítvány, ám az ígért 100 millió helyett csak 80 milliót fizetett a vevő. A részvények '95-ös, névértékük harmadára becsült értékét ma is reálisnak tartja Gábor Péter. 'Jó döntés volt az eladás' - közölte lapunkkal. A Medicor-részvények értékéről és a kuratóriumi elnök hozzájuk fűződő kettős viszonyáról élesebb képet kapunk, ha felidézzük a 93 és 98 közötti társadalombiztosítási önkormányzatok egyik vezető botrányát. 1994 novemberében, tehát néhány héttel az alapítványi részvénypakett értékesítés előtt, az Egészségbiztosítási Önkormányzat (EÖ) a tulajdonában lévő 619 417 000 forint névértékű Budapest Bank-, Magyar Külkereskedelmi Bank- és IBUSZ-részvényt 662,13 millió forint névértékű Medicor- és négy másik kft-beli tulajdonrészre cserélte. Az ÁSZ szerint az EÖ ezzel az akvizícióval a felszámolástól mentette meg a Medicor Holdingot. Gábor Péter vezérigazgató évekkel később elismerte, hogy az EÖ nélkül aligha maradt volna talpon a holding. 'A forráshiány miatt a Medicor valóban szorgalmazta az akciót, de ez találkozott a tb elképzeléseivel is' (Magyar Narancs, 1999. november 4.). Gábornak azonban egy másik alkalommal is sikerült névérték feletti áron találni vevőt a Medicor-részvényekre: 2000 áprilisában a General Electric Medical Systems (GEMS) vásárolta meg a Medicor Röngten Rt. (az igazgatóság elnöke 92-98 között Gábor Péter) részvényeinek összességét a Medicor Holdingtól és az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól (Magyar Hírlap, 2000. április 22.). Az akvizíciót egy együttműködési szerződés előzte meg: 1998-ban a két cég hazai röntgenberendezések közös fejlesztésére, gyártására és értékesítésére kötött szövetséget, hogy minél több megrendelést nyerjenek a 18 milliárd forintos röntgenrekonstrukciós program során, amelyet a Horn-kormány hirdetett meg, de amelyet az Orbán-kormány leállított. A GE lendülete azonban a 2000-es beolvasztás után nem sokáig tartott, rövidesen befejezte Magyarországon a hagyományos röntgengépek gyártását. Ahogyan a Medicor privatizációjának egésze, úgy ez a fejlemény sem hagyta érintetlenül az alapítvány működését.
Gyarapodás végelszámolással
Az Alapítvány történetének következő fordulópontja a 2003. április 8-ai kuratóriumi ülése volt, amelyre a Fővárosi Bíróságon megtekinthető alapítványi dosszié is hivatkozik. Ezen az ülésen az elnök, Gábor Péter ismét meghökkentő javaslattal állt elő: a 95-ös részvényeladásból befolyt 80 millió forinttal az alapítvány legyen társtulajdonos a megalakítandó Medicor Röntgen Kft.-ben. Javaslatát a testület megszavazta. A céget nem sokkal az ülés után, májusban alapította a Gábor Péter vezette Medicor Rt. orvosi műszerek gyártására, hárommillió forint alaptőkével. Bejegyzésre június 5-én került sor. A HVG információi szerint a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) nagy várakozással tekintett az embrionális cégre, különben munkahely-teremtési pályázatán nem ítélt volna számára már áprilisban 80 millió forintot (HVG, 2003. szeptember 16.). A GKM a forrást nem közvetlenül bocsátotta a Medicor Röntgen rendelkezésére, hanem a saját tulajdonú Kisvállalkozás-fejlesztő Pénzügyi (KvfP) Rt.-jén keresztül, amely a 80 millió forintos tőkeemeléssel társtulajdonos lett az alapítvány mellett. Gábor szerint a 80 milliónak köszönhetően hatvan magasan képzett szakembert sikerült átvenni a röntgengyártást feladó GE-től. A GKM viszont arról tájékoztatta az ÉS-t, hogy a KvfP tőkeemelésből a kft. teljes egészében technikai berendezéseket vásárolt, másra nem is kapta volna meg a pénzt. A Medicor Röntgenbe való befektetést a KvfP felügyelőbizottsága rendben levőnek találta. Az alapítvány és a KvfP tőkeemelési példáját nyáron a Medicor Rt. is követte, kétszer is megemelte a törzstőkét, és őszre már 46 százalékos jelentős befolyással rendelkezett, amelyet aztán gátlások nélkül érvényesített is. A Medicor Röntgen 2003. augusztusi közgyűlésen Gábor Péter közölte, hogy az alapító Medicor Rt. 191 millió forint plusz 300 ezer dollár - azaz a törzstőkével szinte azonos nagyságú - hitelt adott a kft.-nek a GE-től visszavásárolandó licencekre, know-how-kra, valamint a gyártáshoz szükséges forgóeszközökre. ('Ezek teljes vételára azonban a hitelnél jóval több volt' - közölte az ÉS-sel Gábor Péter.) A Medicor Rt. ezzel egy időben azt is bejelentette, hogy a - PriMed Kft. nevétől csak egy betűvel különböző - PriVmed Kft. egy hónapja tulajdont szerzett a részvénytársaságban, ezért a Medicor Rt.-nek a Medicor Röntgenben lévő tulajdoni hányadát átruházza a PriVmedre.
A PriVmed Medicor Rt.-ben való tulajdonszerzésének igazi kuriózuma azonban nem furfangosan megválasztott nevében, hanem a kölcsönösségben rejlik, ugyanis három hónappal korábban a Medicor Rt. vásárolt tulajdonrészt a Kovácsné Lantos Mária ügyvezette PriVmedben. Kovácsné a Medicor privatizációja óta kíséri hűségesen Gábor Pétert az utódcégek különböző tisztségeiben, évek óta többek között a Medicor Rt. vezérigazgató-helyettese.
A PriVmednek meghatározó szerepe lesz az alapítvány hátralevő életében is, hiszen 2003 májusában rész-, decemberben már közvetlen irányítást jelentő tulajdonhoz jutott a kuratórium elnökét adó PriMed Kft.-ben is. Az alapítvány maradék vagyona - a papíron még létező 80 milliós tulajdonrész + 15 millió készpénz - a PriMeden túl a Medicor Röntgenen keresztül is a PriVmedtől függ. Attól a cégtől, amelynek tavaly szeptember elején megkezdődött a végelszámolása, ami azonban nem gátolta a PriMedben közvetlen irányítást jelentő befolyás megszerzésesében és abban, hogy a Medicor Röntgenben átvegye a Medicor Rt. helyét. (Vajon a Medicor Rt. hogyan kapja vissza a tekintélyes összegű hitelt, miután kiszállt a cégből, a PriVmed pedig jogutód nélkül szűnik meg? És vajon lesz-e, akit érdekel ez a pénz?) A PriVmed végelszámolását Gábor Péter azzal indokolta lapunknak, hogy a Medicornak profiltisztításra, specializációra van szüksége, csak így tudja megállni helyét a világpiacon. Ezért a még meglévő cégei közül csak a Medicor Röntgen Kft.-t és műtőtechnikával foglalkozó Medicor Műtőtechnika Kft.-t kívánja megtartani az rt.-be történő olvasztással. Állításának azonban több tény mond ellent. Sem a röntgencég, sem a műtőtechnikai cég nem jelezte beolvadási szándékát az rt.-be. Sőt. Éppen a Medicor Rt. fordított hátat a Medicor Röntgennek, amikor tulajdonrészét a megszűnés felé haladó PriVmednek adta át. Ugyanez érvényes műtőtechnikai cégére is, amely 2003. május 26-án a PriVmedtől és magától a Medicor Rt.-től került a Delaware államban bejegyzett Hungarian Medical LLC.-hez. Hogy az új tulajdonos miképpen kezelte a céget, azt jelzi a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság tavaly november 24-i határozata, amely elrendeli felszámolását. A delaware-i cégről Paul Sandor Bozókinál, azaz Bozóki Sándornál, a fővárosban lakó kézbesítési megbízottnál érdeklődtünk, ő azonban nem élt a válaszadás lehetőségével.
2003. május 26. egyébként teljes egészében az eladások jegyében telt. Gábor Péter aznap még egy cégétől, a Medicor Szerviz Rt.-től is megszabadult, ugyancsak a Hungarian Medical LLC-nek értékesítette. A dátum azonban a Hungarian Medical egy másik cégmegszűntetési projektjének is kezdete. Május 26-án szerzett ugyanis jelentős befolyást a Medven Befektetési Kft.-ben (ügyvezetője májustól Kovácsné, korábban Paul Bozóki), hogy aztán decemberben beolvassza a Gábor Péter vezette Medicor Rt.-be. A Medven beolvadásában azonban PriVmednek is szerepe volt, amely ugyancsak tavaly május 26-án szerzett tulajdont a Medvenben.
Mindezektől függetlenül Gábor Péter a Medicor Röntgentől idén 2-3 milliárdos forgalom mellett 50-100 milliós nyereségre számít, ami elég merész terv, ugyanis lapunkkal azt is közölte: tavaly egymilliós nyereséget értek el. A Medicor Rt. vezére az alapítvány jövőjét illetően is optimista, ez évre újabb pályázatokkal kecsegtet - kiírásukra eddig nem került sor.
A PriVmed Medicor Rt.-ben való tulajdonszerzésének igazi kuriózuma azonban nem furfangosan megválasztott nevében, hanem a kölcsönösségben rejlik, ugyanis három hónappal korábban a Medicor Rt. vásárolt tulajdonrészt a Kovácsné Lantos Mária ügyvezette PriVmedben. Kovácsné a Medicor privatizációja óta kíséri hűségesen Gábor Pétert az utódcégek különböző tisztségeiben, évek óta többek között a Medicor Rt. vezérigazgató-helyettese.
A PriVmednek meghatározó szerepe lesz az alapítvány hátralevő életében is, hiszen 2003 májusában rész-, decemberben már közvetlen irányítást jelentő tulajdonhoz jutott a kuratórium elnökét adó PriMed Kft.-ben is. Az alapítvány maradék vagyona - a papíron még létező 80 milliós tulajdonrész + 15 millió készpénz - a PriMeden túl a Medicor Röntgenen keresztül is a PriVmedtől függ. Attól a cégtől, amelynek tavaly szeptember elején megkezdődött a végelszámolása, ami azonban nem gátolta a PriMedben közvetlen irányítást jelentő befolyás megszerzésesében és abban, hogy a Medicor Röntgenben átvegye a Medicor Rt. helyét. (Vajon a Medicor Rt. hogyan kapja vissza a tekintélyes összegű hitelt, miután kiszállt a cégből, a PriVmed pedig jogutód nélkül szűnik meg? És vajon lesz-e, akit érdekel ez a pénz?) A PriVmed végelszámolását Gábor Péter azzal indokolta lapunknak, hogy a Medicornak profiltisztításra, specializációra van szüksége, csak így tudja megállni helyét a világpiacon. Ezért a még meglévő cégei közül csak a Medicor Röntgen Kft.-t és műtőtechnikával foglalkozó Medicor Műtőtechnika Kft.-t kívánja megtartani az rt.-be történő olvasztással. Állításának azonban több tény mond ellent. Sem a röntgencég, sem a műtőtechnikai cég nem jelezte beolvadási szándékát az rt.-be. Sőt. Éppen a Medicor Rt. fordított hátat a Medicor Röntgennek, amikor tulajdonrészét a megszűnés felé haladó PriVmednek adta át. Ugyanez érvényes műtőtechnikai cégére is, amely 2003. május 26-án a PriVmedtől és magától a Medicor Rt.-től került a Delaware államban bejegyzett Hungarian Medical LLC.-hez. Hogy az új tulajdonos miképpen kezelte a céget, azt jelzi a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság tavaly november 24-i határozata, amely elrendeli felszámolását. A delaware-i cégről Paul Sandor Bozókinál, azaz Bozóki Sándornál, a fővárosban lakó kézbesítési megbízottnál érdeklődtünk, ő azonban nem élt a válaszadás lehetőségével.
2003. május 26. egyébként teljes egészében az eladások jegyében telt. Gábor Péter aznap még egy cégétől, a Medicor Szerviz Rt.-től is megszabadult, ugyancsak a Hungarian Medical LLC-nek értékesítette. A dátum azonban a Hungarian Medical egy másik cégmegszűntetési projektjének is kezdete. Május 26-án szerzett ugyanis jelentős befolyást a Medven Befektetési Kft.-ben (ügyvezetője májustól Kovácsné, korábban Paul Bozóki), hogy aztán decemberben beolvassza a Gábor Péter vezette Medicor Rt.-be. A Medven beolvadásában azonban PriVmednek is szerepe volt, amely ugyancsak tavaly május 26-án szerzett tulajdont a Medvenben.
Mindezektől függetlenül Gábor Péter a Medicor Röntgentől idén 2-3 milliárdos forgalom mellett 50-100 milliós nyereségre számít, ami elég merész terv, ugyanis lapunkkal azt is közölte: tavaly egymilliós nyereséget értek el. A Medicor Rt. vezére az alapítvány jövőjét illetően is optimista, ez évre újabb pályázatokkal kecsegtet - kiírásukra eddig nem került sor.
Triádok kora
Az alapítványban történtek miatt eddig senki sem lépett fel. Pedig megtehette volna, ugyanis tavaly áprilisban Gábor Péter úgy vezette a kuratóriumi ülést, hogy nem volt a PriMed ügyvezetője, holott ez az elnökség feltétele. Gábor az ÉS-t arról tájékoztatta, hogy a kuratórium elnöki tisztét '92 óta látja el. Ez egyben azt jelenti, hogy '98. július 1-je és 2003. május 5-e között ezt az alapító okirat rendelkezésével szemben tette, mivel ez idő alatt Márton Andrásné volt a Primed ügyvezetője. Gábor legitimálását hatékonyan segíti Buris László, akit '96-ban neveztek ki a kuratórium alelnökévé, és Gáborral együtt gyakorolja az alapítvány képviseletének jogát. Az alapítvány képviselete körüli anomáliára utal, hogy tavaly júliusban, a Medicor Röntgenben való tulajdonszerzéskor a cégbíróság pótolni rendelte a kuratórium elnökének aláírási címpéldányát, ám Gábor helyett csak Buris '96-os alelnöki aláírási címpéldányát küldték el. A cégbíróság kommentár nélkül befogadta az okiratot.
Az alapítvány vagyonvesztése miatt fel kellett volna lépnie a kurátoroknak is és az ügyészségnek is, amely kezdeményezhette volna a törvényesség helyreállítását vagy akár az alapítvány megszűntetését is a bíróságnál. Az alapítványok működését szabályozó Polgári Törvénykönyv ugyanis kimondja, hogy az alapító az alapító okiratot indokolt esetben csak az alapítvány nevének, céljának és vagyonának sérelme nélkül módosíthatja. Ettől a részvények értékesítésekor és a Magyar Röntgen Kft.-ben való tulajdonszerzéskor is eltekintettek. Súlyosbítja a kurátorok felelősségét, hogy Magyar Röntgen Kft. később saját tőkéjét meghaladó hitelt vett fel, márpedig a Ptk. úgy rendelkezik, hogy közhasznú szervezet vállalkozásának fejlesztéséhez közhasznú tevékenységét veszélyeztető mértékű hitelt nem vehet fel. Emlékezzünk, a Medicor Irányító Vállalat a magyar egészségügyi ellátás fejlesztése érdekében alapította a Medicor Alapítványt, nem pedig befektetési, gazdálkodási tevékenységre, utóbbit az alapítás elsődleges céljaként nem is engedélyezi a Ptk.
Hogy veszélyes irányban haladnak a dolgok az alapítványnál, arról Gábor Péter állításai és a velük szemben található tények együttesen tanúskodnak. Az ÉS kérdésére azt felelte, ő a kuratórium elnöke, és továbbra is az alapító szervezetek delegálják a kurátorokat. Válaszával ellentétben idén februárban Burissal együtt mindketten megszüntetni kezdeményezték képviseletei jogukat, amit március 31-én a bíróság bejegyzett. A kuratórium elnökévé Nagy Tibor Csabát választották. A kuratórium tagsága is megfogyatkozott, az elnökkel együtt mindössze hárman maradtak. Az ORKI mindenkori főigazgatója, jelenleg Nagy Csaba, és a Medicor Röntgen mindenkori ügyvezetője, jelenleg Apostagi Imre. (Elődjét törvénytelenül akarták helyéről elmozdítani, a taggyűlés nem rendelkezett az ehhez szükséges háromnegyedes szavazati többséggel, a cégbíróság visszautasította a módosítási kérelmet.) Soványabb kuratóriumi testület az alapító okiratot is sokkal egyszerűbben módosíthatja.
Az alapítvány működésének további súlyos zavarát jelzi, hogy képviseletére az elnök egymaga vagy két tag együttesen jogosult. Az sem segítette az átláthatóságot, hogy '96 és 2004 között a bírósághoz nem érkezett irat az alapítványtól, a Medicor Röntgenben való tulajdonszerzést is egy évvel később tárták a Fővárosi Bíróság elé. Az ÉS megkérdezte Gábor Pétert, hogy az alapítvány tervezi-e a papíron még meglévő 80 millió forintos tulajdonrésze értékesítését, amire határozott nemmel felelt. Az idén márciusban módosított alapító okirat 5. pontja ugyanakkor másra utal: 'Az Alapítvány Medicor Röntgen Kft.-ben megtestesülő üzletrésze vagy annak hányada elidegeníthető.' Hogy erre a módosításra miért lehetett szükség, arra választ adhat az alapítványok megszűnéséről rendelkező jogszabály, mely szerint megszűnés esetén az alapítvány vagyonát a bíróság hasonló célú alapítvány támogatására köteles fordítani.
Szerettük volna kideríteni, hogy az egykori alapítók gyakorolják-e még kurátori tisztségeiket, illetve emlékeznek-e még a valahai megtisztelő felkérésre, ám nem jártunk sikerrel. Sem a SOTE, sem a POTE, sem a SZOTE hivatali nem tudták megmondani, rektoraik vagy képviselőik tagjai-e még a kuratóriumnak. Egyedül Dobozy Attila professzort sikerült elérni, aki a SZOTE-t képviselte egy darabig a kuratóriumban. Ő, mint közölte, az 1995-ös döntéskor még nem volt a testületben, a tavaly áprilisi ülésen pedig nem vett részt, nyáron pedig leköszönt pozíciójáról. Az Egészségügyi Szociális és Családügyi Minisztériumban sem a civil koordinációs önálló osztály, sem a gyógyítási és ápolási osztály, sem a humánpolitikai osztály nem tudott választ adni, mint ahogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumtól és a Fővárosi Önkormányzattól sem érkezett válasz. Az alapítványt magára hagyták az alapítók utódjai, a kurátorok, köztük az állam képviselői, a döntés olyanok kezébe került, akik a valahai állami vagyon megőrzése, gyarapítása helyett annak értékesítésében látták és látják a jövőt. A tekintélyes kurátorok az állami vagyon miatt már 94-ben kezdeményezhették volna, hogy alakuljanak közalapítvánnyá, ezáltal működésük, gazdálkodásuk szigorúbb kontroll alá került volna - ám nem éltek a lehetőséggel.
Az alapítvány működését felügyelő Fővárosi Főügyészségnek is feltettük kérdéseinket, ám ígéretük ellenére lapzártánkig nem érkeztek meg válaszaik.
Az igen szerte- és egymásba ágazó egykori és jelenlegi, felszámolás, végelszámolás vagy egybeolvadás alatt álló, vagy még működő, Gábor Péter által jegyzett cégek és az alapítvány romjain nemrég új hajtás eredt: a Triáda Kft. Nevében is diadalmasan utal arra a három emberre, akik egymást támogatva alakították a néhai Medicor birodalom sorsát. A Triáda tulajdonosai ugyanis Kovácsné Lantos Mária (ügyvezető), Gábor Péter és Bűrös László, utóbbi az ügyvédi munkákat látja el az átalakulások, vagyoncserék kezdeteitől, és számos Medicor-cégben vezető tisztséget is betöltött. A Triáda villámgyorsan reagált az élet kihívásaira. Alighogy megalakult tavaly július 7-én, másnap közvetlen befolyást szerzett a PriVmedben, amelynek végelszámolása feltehetően gyarapítani fogja új tulajdonosát. A Triáda azonban már nevében sem utal a Medicorra, fő tevékenysége pedig a vagyonkezelés. Három ember sikeréről, összefogásáról ad hírt.
Az alapítvány vagyonvesztése miatt fel kellett volna lépnie a kurátoroknak is és az ügyészségnek is, amely kezdeményezhette volna a törvényesség helyreállítását vagy akár az alapítvány megszűntetését is a bíróságnál. Az alapítványok működését szabályozó Polgári Törvénykönyv ugyanis kimondja, hogy az alapító az alapító okiratot indokolt esetben csak az alapítvány nevének, céljának és vagyonának sérelme nélkül módosíthatja. Ettől a részvények értékesítésekor és a Magyar Röntgen Kft.-ben való tulajdonszerzéskor is eltekintettek. Súlyosbítja a kurátorok felelősségét, hogy Magyar Röntgen Kft. később saját tőkéjét meghaladó hitelt vett fel, márpedig a Ptk. úgy rendelkezik, hogy közhasznú szervezet vállalkozásának fejlesztéséhez közhasznú tevékenységét veszélyeztető mértékű hitelt nem vehet fel. Emlékezzünk, a Medicor Irányító Vállalat a magyar egészségügyi ellátás fejlesztése érdekében alapította a Medicor Alapítványt, nem pedig befektetési, gazdálkodási tevékenységre, utóbbit az alapítás elsődleges céljaként nem is engedélyezi a Ptk.
Hogy veszélyes irányban haladnak a dolgok az alapítványnál, arról Gábor Péter állításai és a velük szemben található tények együttesen tanúskodnak. Az ÉS kérdésére azt felelte, ő a kuratórium elnöke, és továbbra is az alapító szervezetek delegálják a kurátorokat. Válaszával ellentétben idén februárban Burissal együtt mindketten megszüntetni kezdeményezték képviseletei jogukat, amit március 31-én a bíróság bejegyzett. A kuratórium elnökévé Nagy Tibor Csabát választották. A kuratórium tagsága is megfogyatkozott, az elnökkel együtt mindössze hárman maradtak. Az ORKI mindenkori főigazgatója, jelenleg Nagy Csaba, és a Medicor Röntgen mindenkori ügyvezetője, jelenleg Apostagi Imre. (Elődjét törvénytelenül akarták helyéről elmozdítani, a taggyűlés nem rendelkezett az ehhez szükséges háromnegyedes szavazati többséggel, a cégbíróság visszautasította a módosítási kérelmet.) Soványabb kuratóriumi testület az alapító okiratot is sokkal egyszerűbben módosíthatja.
Az alapítvány működésének további súlyos zavarát jelzi, hogy képviseletére az elnök egymaga vagy két tag együttesen jogosult. Az sem segítette az átláthatóságot, hogy '96 és 2004 között a bírósághoz nem érkezett irat az alapítványtól, a Medicor Röntgenben való tulajdonszerzést is egy évvel később tárták a Fővárosi Bíróság elé. Az ÉS megkérdezte Gábor Pétert, hogy az alapítvány tervezi-e a papíron még meglévő 80 millió forintos tulajdonrésze értékesítését, amire határozott nemmel felelt. Az idén márciusban módosított alapító okirat 5. pontja ugyanakkor másra utal: 'Az Alapítvány Medicor Röntgen Kft.-ben megtestesülő üzletrésze vagy annak hányada elidegeníthető.' Hogy erre a módosításra miért lehetett szükség, arra választ adhat az alapítványok megszűnéséről rendelkező jogszabály, mely szerint megszűnés esetén az alapítvány vagyonát a bíróság hasonló célú alapítvány támogatására köteles fordítani.
Szerettük volna kideríteni, hogy az egykori alapítók gyakorolják-e még kurátori tisztségeiket, illetve emlékeznek-e még a valahai megtisztelő felkérésre, ám nem jártunk sikerrel. Sem a SOTE, sem a POTE, sem a SZOTE hivatali nem tudták megmondani, rektoraik vagy képviselőik tagjai-e még a kuratóriumnak. Egyedül Dobozy Attila professzort sikerült elérni, aki a SZOTE-t képviselte egy darabig a kuratóriumban. Ő, mint közölte, az 1995-ös döntéskor még nem volt a testületben, a tavaly áprilisi ülésen pedig nem vett részt, nyáron pedig leköszönt pozíciójáról. Az Egészségügyi Szociális és Családügyi Minisztériumban sem a civil koordinációs önálló osztály, sem a gyógyítási és ápolási osztály, sem a humánpolitikai osztály nem tudott választ adni, mint ahogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumtól és a Fővárosi Önkormányzattól sem érkezett válasz. Az alapítványt magára hagyták az alapítók utódjai, a kurátorok, köztük az állam képviselői, a döntés olyanok kezébe került, akik a valahai állami vagyon megőrzése, gyarapítása helyett annak értékesítésében látták és látják a jövőt. A tekintélyes kurátorok az állami vagyon miatt már 94-ben kezdeményezhették volna, hogy alakuljanak közalapítvánnyá, ezáltal működésük, gazdálkodásuk szigorúbb kontroll alá került volna - ám nem éltek a lehetőséggel.
Az alapítvány működését felügyelő Fővárosi Főügyészségnek is feltettük kérdéseinket, ám ígéretük ellenére lapzártánkig nem érkeztek meg válaszaik.
Az igen szerte- és egymásba ágazó egykori és jelenlegi, felszámolás, végelszámolás vagy egybeolvadás alatt álló, vagy még működő, Gábor Péter által jegyzett cégek és az alapítvány romjain nemrég új hajtás eredt: a Triáda Kft. Nevében is diadalmasan utal arra a három emberre, akik egymást támogatva alakították a néhai Medicor birodalom sorsát. A Triáda tulajdonosai ugyanis Kovácsné Lantos Mária (ügyvezető), Gábor Péter és Bűrös László, utóbbi az ügyvédi munkákat látja el az átalakulások, vagyoncserék kezdeteitől, és számos Medicor-cégben vezető tisztséget is betöltött. A Triáda villámgyorsan reagált az élet kihívásaira. Alighogy megalakult tavaly július 7-én, másnap közvetlen befolyást szerzett a PriVmedben, amelynek végelszámolása feltehetően gyarapítani fogja új tulajdonosát. A Triáda azonban már nevében sem utal a Medicorra, fő tevékenysége pedig a vagyonkezelés. Három ember sikeréről, összefogásáról ad hírt.
Alapítványok.hu Magyarországon az ügyészség jelenleg körülbelül 80 ezer, míg a Központi Statisztikai Hivatal ennél 25 ezer kevesebb nonprofit szervezetet tart nyilván. A szakszervezeteket, érdekképviseleteket, egyesületeket, közhasznú társaságokat, pártokat, szövetségeket magában foglaló civil szférából a KSH 22 ezerre becsüli az alapítványok, 1522-re a közalapítványok számát. A KSH nyilvántartása szerint 1990 óta körülbelül 4800 magánalapítvány és 148 közalapítvány szűnt meg. A megszűnések és alapítások tekintetében egyensúly figyelhető meg a kilencvenes évek közepétől, amióta a magyarok - főleg adóalapcsökkentés reményében - kedvet éreznek nonprofit szervezetet, elsősorban alapítványt létrehozni. A civil szervezetek 50 ezres száma lényegében nem mutat változást az utóbbi években. Az alapítványok nyilvántartásában egyelőre nincs közös rendszer. Az ügyészség csak a törvény erejével megszüntettet civilszervezeteket veszi ki adatbázisából, a KSH viszont minden évben kérdőívez (70-80 százalékos válaszadással), figyelembe veszi a megyei civil regiszterek, és a Civil Szolgáltató Központok adatbázisát is. Ahogy a statisztikai hivatal munkatársa fogalmaz: az ügyészségnek nincs ideje vadászni a nem működő szervezetekre, köztük az alapítványokra sem. A KSH rengeteg még létező, ám gyakorlatilag nem működő alapítványt gyomlált ki az ügyészség adatbázisából, például a Hazafias Népfront jegyezte alapítványok is erre a sorsa jutottak. Az alapítványok hoszszan tartó életét szervezeti formájuknak köszönhetik, sokkal nehezebb megszüntetni, mint megalapítani őket. Míg egy egyesület feloszlatását bárki kezdeményezheti, az alapítvány esetében ehhez az összes alapító hozzájárulása szükséges. Az Állami Számvevőszék 1994-2001-ig terjedő vizsgálata szerint az alapítványok száma 1994 óta kétszeresére, a közalapítványok száma háromszorosára nőtt. Az ÁSZ vizsgálata után javasolta az alapítványok nyilvántartásáról szóló 1990-es igazságügy miniszteri rendelet módosítását annak érdekében, hogy a nyilvántartás adattartalma feleljen meg az alapítványok támogatói, kedvezményezettjei, üzleti partnerei és az ellenőrzést végző szervek információigényének. Ezen kívül a Legfelsőbb Bíróság elnökének bevonásával kezdeményezte az alapítványok adataira és letéti mérlegeire vonatkozóan hozzáférhető számítógépes nyilvántartás kialakítását. A kezdeményezést nem követték tettek, csupán annyi, hogy a bíróságokat igyekeznek megszabadítani a nyilvántartás nyűgétől: a frissen bejegyzett alapítványok immár on-line kerülnek az új központi kezelő szerv, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács adatbázisába. A 2001-es adatok szerint a nonprofit szektor két legfontosabb forrása az alaptevékenység árbevétele és az állami-önkormányzati támogatás volt, 35, illetve 34 százalék, a bevételek összértéke meghaladta az 537 milliárd forintot, ennek 63 százaléka Budapesten realizálódott. Az egy szervezetre jutó bevétel egyesületeknél, érdekképviselteknél átlagosan 6,6 millió, alapítványoknál 9,4 millió, kht.-knál és nonprofit intézményeknél 182,2 millió forint volt. Ebből az alapítványok összbevétele 2001-ben 124 milliárd 625 millió forint volt. Az ÁSZ szerint 1998-2001 között az alapítványok összesen mintegy 77-80 milliárd forint nem normatív támogatást kaptak a központi költségvetésből - nem számítva a média-közalapítványok támogatását. A támogatás összege évről évre nőtt, 1999-ben 9,9 százalékkal, 2000-ben 33,1 százalékkal, 2001-ben 11,6 százalékkal. A közhasznú társaságokhoz sorolt alapítványok gazdálkodását az APEH, a költségvetési támogatások felhasználását az ÁSZ ellenőrzi, törvényességi felügyeletüket az ügyészség látja el. Az ÁSZ által ellenőrzött 193 közhasznú alapítvány mintegy harmada megszegte a kuratórium működésére, határozataira vonatkozóan törvény előírásait, mintegy fele pedig az alapítványok gazdálkodására vonatkozó számviteli jogszabályokat. |