Terápia A megye több településén működnek önsegítő csoportok depressziósok és szkizofrének számára
Frankó Marianna
A depressziós, szkizofrén betegek többsége kommunikációs és beilleszkedési problémákkal küzd, nehezen mozdul ki otthonról, gyakran bizalmatlan az új szituációkkal szemben. Ezért gyógyulásuk érdekében számukra különösen fontos a kommunikációs képességek fejlesztése, problémáik megbeszélése sorstársaikkal és a segítőkkel, amire a megye több településén működő önsegítő csoportokban lehetőségük nyílik.
A depressziós és a szkizofrén betegek számára szerveznek több mint négy éve a megye számos településén önsegítő köröket, csoportterápiás találkozókat a mentálhigiénés egyesület munkatársai. Tapasztalataikról Szűcs Juditot, az egyesület elnökét kérdeztük meg.
- Jelenleg 44 szerteágazó szakképesítéssel rendelkező munkatárssal - mint például pszichológus, szociális munkás, óvónő, jogász, mentálhigiénés asszisztens -, illetve ennek a létszámnak többszörösét kitevő önkéntes segítő gárdával szervezünk a térségben programokat, csoportfoglalkozásokat depressziós és szkizofrén betegek részére.

- Milyen létszámú az a betegkör, akikhez el tudnak jutni?
- Pontos statisztikát nehezen lehetne felállítani, mivel autonóm módon működő helyi kiscsoportokban folyik Békéscsabán, Gyulán, valamint Orosházán a munka, és a tagok cserélődnek, de mindenképpen többszáz ember számára nyújtunk az orvosi terápiát kiegészítő, vagy az utáni rehabilitációs, a beteg beilleszkedését, illetve önmaga elfogadását segítő foglalkozásokat. Többnyire az egészségügyi ellátóhelyeken, munkaügyi központban, civil házakban és közművelődési intézményekben elhelyezett szórólapjaink hívják fel a betegek figyelmét ránk, illetve egymástól kapják a címeket. Az új érdeklődők hívhatják információért a szórólapokon található telefonszámok valamelyikét - ezek közül a 30/436-7456-os nálam csöng ki -, és az egyesület munkatársai segítenek a megfelelő csoport kiválasztásában. Mivel a betegek többsége nehezen mozdítható ki otthonról, gyakran előfordul, hogy az érintett valamelyik rokona, ismerőse hív fel bennünket tudakozódni, akár az első csoportfoglalkozásokra is eljönnek a hozzátartozók.

- Hogyan és milyen rendszerességgel találkoznak a csoport tagjai?
- A foglalkozások időtartama és rendszeressége az igényektől függ, talán a heti kétszeri 2-3 órás találkozók a leggyakoribbak. A maximum 20 fős, de legtöbbször inkább 10-15 tagot számláló csoportok mindegyikében jelen van egy szakképzett segítő. A találkozókon folyamatosan zajlik életvezetési tanácsadás, kommunikációs képességfejlesztés, illetve a betegek meg tudják beszélni egymással és a segítőkkel a gyógykezelésükkel kapcsolatos tapasztalataikat. Szenvedélybetegekkel is foglalkozunk, mert a függőség gyakori kísérő jelensége a depresszió. Igény szerint biztosítunk néhány alkalmas négyszemközti mentálhigiénés tanácsadásokra lehetőséget. Működnek foglalkoztatási csoportjaink is, ahová azok kerülnek, akik elsősorban társasági, szabadidős programokat igényelnek. Általánosságban elmondható, hogy az előrehaladottabb rehabilitációs fázisban lévők segítik a többieket, a kimaradókat felhívják, barátságok, néha még szerelmek szövődnek, tehát a tagok törődnek egymással a csoportfoglalkozásokon kívül is.

- Miből tudja az egyesület finanszírozni a csoportok működését?
- Pályázatokból tartjuk fönn magunkat, a foglalkozások ingyenesek. Az egyesület tevékenysége nem merül ki a depressziós és szkizofrén betegek önsegítő csoportjainak szervezésében. Prevenciós programokat működtetünk, akkreditált továbbképezéseket szervezünk a segítő foglalkozásúak és az egészségügy dolgozóinak, illetve a határon túli szervezetekkel is együttműködünk. Tevékenységünk közhasznú volta miatt reméljük, hogy a jövőben hamarosan állami normatív támogatásra is számíthatunk.