Magyarországról jövök

Mv.: - Tizenöt éves a Győri Mikulás Birodalom Alapítvány levezési programja. A résztvevők tegnap négy alkalommal is zsúfolásig megtöltötték a Győri Nemzeti Színház nézőterét. Az alapítvány 1988-ban kezdett működni, majd három évvel később már levelet is írhattak a gyerekek a Mikulásnak. Az alapítók ekkor vették észre, hogy nagy szükség lenne egy kifejezetten gyerekekre specializálódott telefonos lelkisegély szolgálatra. Az MM vonal először 1995-ben csörrent meg, ahol a hívásokat ma már huszonöt-harminc erre kiképzett önkéntes fogadja. Az ő munkájuknak is köszönhető, hogy míg kilenc évvel ezelőttig évente tizenkét-tizennégy gyermek és fiatalkorú lett öngyilkos, addig mára ez a szám egy-kettőre módosult. Mint a leginkább győri mikulásként emlegett Farkas Imre alapító rádiónknak elmondta, az ünnepek közeledtével egyre több kisgyerek kér tőlük segítségét. Emellett természetesen nagyon sokan az élményeiket is megosztják velük. Már csak azért is, mert ez a feltétele, hogy részt vehessenek a programon. Az érdeklődést jelzi, hogy a gyerekek tegnap este a Győri Nemzeti Színház nézőterét négyszer is zsúfolásig megtöltötték. Viselkedésükre a legkisebb panasz sem lehetett. A főszereplő pedig négy előadáson keresztül a Mikulás, pontosabban a Győri Mikulás volt. A sikertörténet tizennyolc évvel ezelőtt kezdődött és sajnos ma is országosan egyedülálló. Tanulságai azonban vannak. A Mikulással közvetlenül az előadások után beszélgettem. - Nagyon fáradtnak tűnik.

Farkas Imre: - Hát bizony. Nekem az egyik barátom mondta, hogy két előadáson túl nem szabad bevállalni. Nálam ez a negyedik előadás. De hát én nem színész vagyok, én a Mikulás vagyok. És énnálam ez természetes. Csak itt ez a meleg, meg ez a sok lámpa, ez okozza a fáradtságot.

Ditrói Zoltán: - Az előbb amikor a gyerekekkel volt, pár perccel ezelőtt, akkor viszont nyoma sem volt a fáradtságnak.

Farkas Imre: - Talán azért, mert a gyerekeknek az örömkisugárzás az mindig egy olyan erőt ad. Ha most nem ülök le, akkor még tíz órán keresztül is ott tudtam volna állni köztük.

Ditrói Zoltán: - Mióta Mikulás Farkas Imre győri szabómester?

Farkas Imre: - Tizenöt éve csinálom ezt a szép hagyományt a győri gyerekeknek.

Ditrói Zoltán: - És miért? Mi volt a motíváció?

Farkas Imre: - Hát az én gyerekkoromban is mindig megünnepeltük ezt a kellemes ünnepet. És mielőtt még szökne egy kis barátom innét, ő most elmúlt tizennyolc éves, és ő volt két éves, amikor neki varrtam egy szép kis mikulásruhát. Aztán hát az olyan jól sikeredett, hogy azt mondtam, hogy hát ezt miért, ezt az örömet miért nem érezheti más kisgyerek is. És akkor nem szomszédba csengettem be a barátokhoz, hanem azt mondtam, hogy a Győri Keksz adjon annyi segítséget, bemegyek a kórházba az ő nevükbe, és akkor a győri kereskedők által rendezett győri vásáron kimentem és körülbelül öt-hatszáz kisgyerek jött oda. És hát ez kölcsönös szeretetérzéseket váltott ki, amit nem lehetett megállítani. És hát ennek az eredője ez a tizenöt éves dolog.

Ditrói Zoltán: - Én benéztem az előadásokra, mind a négy teltházzal folyt, zsúfolásig megtelt a nézőtér. Kik jöhettek el?

Farkas Imre: - Az előadáson a levélíró gyerekek vesznek részt. Mi nem árusítjuk a jegyeket. Egyetlen jegyért nem kérünk pénzt. Ide a gyerekek ingyen jöhetnek. Természetesen voltak olyan gyerekek is, akik nem írtak levelet. Hiszen az egész úgy tud működni, adj hogy adhassunk. Tehát ezt azt jelenti, hogy az alapítványt támogatja egy szponzor és természetesen ugyanúgy az ő gyereke, ugyanúgy részesedhet az alapítvány által nyújtott szolgáltatásban, mint az aki a levelet írja. És ezért a szponzornak is természetesen a gyermekeit meghívjuk, így egy kicsit érintetté is válnak. Ezért aztán még jobban támogatottak vagyunk és látják, itt vannak a szponzorok, a gyerekei, a gyerekeik által elmesélt élmény. És az érintettségnél nagyobb támogatási motíváció nincs.

Ditrói Zoltán: - Mikor kapja az első levelet?

Farkas Imre: - Az idén szeptember negyedikén kaptam az első levelet. Azt írta egy három testvéres család, hogy azért írok, mert tavaly október végén írtam és már nem volt jegy. Hát persze, mert amire feldolgozódik, visszajön a válasza, bizony ezért kellett az idén négy előadást tartani, mert a tavalyi három előadásnál már egy hónappal előtte nem volt jegy. Most csak egy héttel előtte nem volt jegy.

Ditrói Zoltán: - Mit szoktak a gyerekek kérni?

Farkas Imre: - Tíz évvel ezelőtt még kértek különböző, drágábbnál drágább játékokat. De az évek során a levelezésbe ők megértették meg minden évben megjelenő Mikulás-újságunkban, ott van a legendának a leírása. Amibe egyértelműsítjük, hogy a Mikulás az nem a karácsony-apó. Hanem nálunk Magyarországon Mikulás van, december 5-én. Aki édességet, csokoládét hoz és maximum apró kis meglepetéseket. Karácsonyra van akinél fenyőünnep, van akinél a Jézuska jön. Nálunk a családba a Jézuska szokott jönni.

Ditrói Zoltán: - Összesen hány levelet kapott?

Farkas Imre: - Az idén olyan ezerhatszáz levelet kaptunk, de ennek több mint a fele az három-négy testvér. Kettő, három, négy testvér volt. Tehát olyan háromezerkétszáz-háromezerháromszáz kisgyerek írt és bizony nagyon keveset kellett elutasítani. Akit pedig elutasítottunk, nem volt lelkifurdalásunk, mert csupán annyit írt a levélbe, hogy azért írok, hogy küldjél jegyet. Na most ez nem levelezés. Nem osztott meg egy élményt, nem tisztelt meg bennünket egy rajzzal, vagy engem. És szívfájdalom nélkül vissza is küldtük, hogy bizony jövőre várom egy rajzodat, egy írásodat, egy élménybeszámolót vagy bármit. És akkor szívesen találkozunk. Ezeknek a kisgyerekeknek majd most, ma este ablakba kerül egy csomag vagy valami apróság. Tehát őket nem tudtuk meghívni. De aki írt, az szinte az utolsó pillanatig tudtunk, egy héttel ezelőttig jegyet adni.

Ditrói Zoltán: - Az mit jelent, hogy az ablakba kerül egy csomag vagy apróság, öntől?

Farkas Imre: - Nem, hát a Mikulástól.

Ditrói Zoltán: - Miket szoktak írni a gyerekek?

Farkas Imre: - Igen, nagyon őszintén, tisztán, főleg a több éve levelező testvér csoportok, tisztán leírják az érzéseiket. Nagyon sokan beszámolnak a családi gondról, nehézségekről. Papa kevesebbet dolgozzon című levelek érkeznek, nagyon-nagyon sok. Akkor nagyon sok olyan levelünk van a csonka családoknál, hogy őneki nem kell az idén ajándék, hanem csak az apa jöjjön haza lakni.

Ditrói Zoltán: - Ilyenkor mit tud csinálni?

Farkas Imre: - Hát ilyenkor fáj a szívünk és igazából egy kis lelki támaszt próbálunk nyújtani a kisgyereknek. És ezekre a gondokra indítottuk el valamikor négy év, öt év levelezés után kilencvenötben az MM vonal lelkisegély szolgálatot, a gyermek lelkisegélyt a gyerekeknek. És ezeket a gyerekeket ott meghallgatjuk, ott tudunk velük beszélgetni. És az egy fantasztikus dolog. Ez a kettő egy picit így, egyik a másikból nőtt ki és kapcsolódik a mai napig is.

Ditrói Zoltán: - Nyilván ennyi levelet egyedül nem lehet megírni, meg a gyerek lelkisegély vonalat üzemeltetni. Kik a segítői?

Farkas Imre: - Huszonnyolc munkatársunk van, önkéntesek, professzionális önképzett önkéntesek. És bizony a Mikulás Birodalomban ők segítenek a levélírásban. Nagyon-nagyon sok olyan barátunk van, aki előzőleg levelező volt. Tehát akinek írtunk levelet. Elültettük azt a kis csírát, azt az élményt, amit ő kapott, azt vissza tudja adni. És ezek a kis fiatalok jönnek vissza sorba levelezőnek. Most három ilyen kis levelezőnk is van. És ez könnyen, kézzel válaszolva minden levélre, nagyon könnyen meg tudjuk csinálni.

Ditrói Zoltán: - Tud-e hasonló kezdeményezésről az országban, a Győri Mikulás tartja-e a kapcsolatot mondjuk debreceni vagy szegedi mikulás-társával?

Farkas Imre: - Az a valóság, hogy kevés bolond futkoz Magyarországon, és ebben lelki haszon van. Egy csodálatos töltődés. És ezért ma az emberek nem nagyon nyúlnak. Ebbe nincs anyagi lehetőség. Itt mi önkéntesen dolgozunk. Nekem ez magánalapítvány, családi magánalapítvány. Én ebbe inkább teszek mint elveszek belőle. De el kell árulnom, én úgy érzem, hogy Győr leggazdagabb embere vagyok. Mert a gazdagságot nem csupán a pénztárca bősége szabja meg, vagy mutatja, hanem a lelki gazdagság. Én gazdag vagyok lelkileg.


Mv.: - Kedves hallgatóink, mai műsorunk végetért. Köszönöm a figyelmüket. Ditrói Zoltánt hallották.