Meglehet, pont ez a látszólagos – és tényleges, konkrét értelemben is létező fejetlenség – adja a most alakuló globális civil mozgalom lényegét, melynek fő jellenzője a szinte lélegzetelállító sokszínűség és a „fej”, egy mindent tudó és mindig mindent eldöntő központ „hiánya”.
„Kellene csinálni egy nagy akciót”
Ebből a megközelítésből az is érthetőbbé válik, hogy amikor kedden, az ünnepélyes megnyitó előtt egy nappal a fórum szervezésében legaktívabb szerepet játszó mintegy százötven ember, aki azért gyűlt össze Párizsban, hogy a jövőről beszélgessen, sokáig csak abban értett egyet: „kellene csinálni egy nagy akciót”. Arról azonban, hogy milyen kérdés, kérdések köré szervezzék azt, késhegyig menő vitát folytattak. Többen azt mondták, hogy addig nem szabad elhagyniuk a francia fővárost, amíg egy új, a tavalyi firenzei és az idén februárban a világ számos pontján egy időben rendezett akcióhoz hasonló globális megmozdulás időpontját és „ügyét” ki nem jelölik.
Az elképzelt világdemonstráció lehetséges témájaként felmerült az új európai alkotmány, de ezt végül is elvetették, mondván, túl elvont ahhoz, hogy nagy tömegeket mozgasson meg. Sajátos helyzetnek tarják egyes résztvevők, hogy egy új, formálódó birodalom (Európa) polgárait valóban hidegen hagyja az éppen formálódó alkotmány.
Sokan úgy vélekedtek a tanácskozáson, hogy a fórum munkájába be kell vonni a szakszervezeteket is, mások viszont úgy gondolják: ezek a múlt képződményei, vezetőik számos országban korrumpálódtak és semmi komolyat sem lehet várni tőluk. Azt viszont a szervezők is tudják, hogy egyrészt a szakszervezetek máris részei a szemük előtt formálódó globális mozgalomnak, másrészt, hogy ha valamilyen tévedés folytán azok kerekednének felül, akik a kirekesztés programjával lépnek fel, a szociális világfórum önmagát lehetetlenítené el.
A nagy kérdés az: mivé lesz a fórum?
A fórum szervezői hajlanak arra, hogy a következő nagy megmozdulásukon a szociális háló lebontása ellen tiltakozzanak, tehát egy olyan jelenség ellen, amely a résztvevők szerint egyértelműen a neoliberális globalizáció következménye. Csakhogy a publikum – például Magyarországon és a kelet-közép-európai régióban – egyelőre nem igazán lát összefüggést a nyomor és a neoliberális globalizáció között.
Tehát egyelőre a nagy kérdés az, hogy mivé lesz a fórum: kapkodni kezd, hogy feltűnő maradhasson, esetleg megpróbál valamilyen párttá szerveződni (amivel abba az intézményrendszerbe integrálódna, amelyet meghaladni szándékozik) vagy marad az, ami: a világ minden pontján kitapintható elégedetlenségeket a maga sokszínűségében megmutató, állandó mozgásban lévő jelenség, amiről egyelőre maguk az alapítók is csaknem annyiféle meghatározást adnak, ahányan vannak.
Egy biztos, magukat a világfórum megálmodóit is meglepi, hogy mit indítottak el, milyen hatalmas szellemet engedtek ki a palackból, amikor annak idején a brazíliai Porto Alegrében megrendezték az első Szociális Világfórumot. Kedd este az egyik gyűlésen Párizsban megszólalt Candido Gryzbowsky, aki Porto Alegre egyik szervezője volt. Bevallotta, nem számítottak rá, hogy ez lesz belőle. Hogy az egész világon elterjed a civil párbeszédnek ez a formája. Az első fórumra 2500 embert vártak. Parizsban most csak az önkéntes szervezők vannak ennyien, a résztvevők számát 60 ezerre becsülik.