Szekszárd Meglepő, de attól még igaz: a Dél-Dunántúl, benne Tolna megye valóságos európai vidra nagyhatalom. Ez azt jelenti, hogy ezek a kedves külsejű, ámbátor elszánt ragadozók szűkebb pátriánkban találták meg egyik legkellemesebb otthonukat.
Ezt erősítette meg Gera Pál (képünkön), az Alapítvány a Vidrákért címet viselő szervezet elnöke: a fővárosból érkezett környezetvédelmi szakember, író a napokban Szekszárdon tartott előadást a nagy halpusztító hírében álló állatról. A hír egyébként ráadásul igaz, nem véletlen, hogy a haltenyésztők, halastó tulajdonosok a hátuk közepére kívánják a vidrát. Egy állat ugyanis naponta legkevesebb fél kiló uszonyost fal fel, el lehet tehát képzelni egy egész család napi termelését.
-- A vidra afféle jelzőrendszerként is 'működik' -- hangsúlyozta Gera Pál. -- Ahol ez az állat megtelepszik, ott jó az élőhely vizének minősége. A ciánszennyezett Tisza tisztulását is az mutatta meg csalhatatlanul, hogy a folyóba végre visszatértek a vidrák. Tehát ha nem mutatkozna Tolna megyében ez az kistermetű emlős, akkor az a víz tisztaságát tekintve igencsak kellemetlen jelenség lenne.
Ez azonban nem vigasztalja meg a kárt szenvedett gazdákat. Egyelőre nem is lehet mit tenni: máig nem született meg a fokozottan védett állatok okozta veszteségeket kiegyenlítő törvény, jóllehet a szándék szintjén már nem egyszer szó volt róla. Elpusztításuk, bántalmazásuk azonban szigorúan tilos, ez a ragadozó fokozottan védett! Ha valaki esetleg dühében mégis kioltja egy ilyen állat életét, az nem is szabálysértést, hanem bűncselekményt követ el. Erre egyébként megyénk szolgáltatott szomorú példát: Gera Pál a pacsmagi tavaknál történt esetet említette, ott mérgezett csalival akartak egyszer s mindenkorra megszabadulni a vidráktól.
Ezt erősítette meg Gera Pál (képünkön), az Alapítvány a Vidrákért címet viselő szervezet elnöke: a fővárosból érkezett környezetvédelmi szakember, író a napokban Szekszárdon tartott előadást a nagy halpusztító hírében álló állatról. A hír egyébként ráadásul igaz, nem véletlen, hogy a haltenyésztők, halastó tulajdonosok a hátuk közepére kívánják a vidrát. Egy állat ugyanis naponta legkevesebb fél kiló uszonyost fal fel, el lehet tehát képzelni egy egész család napi termelését.
-- A vidra afféle jelzőrendszerként is 'működik' -- hangsúlyozta Gera Pál. -- Ahol ez az állat megtelepszik, ott jó az élőhely vizének minősége. A ciánszennyezett Tisza tisztulását is az mutatta meg csalhatatlanul, hogy a folyóba végre visszatértek a vidrák. Tehát ha nem mutatkozna Tolna megyében ez az kistermetű emlős, akkor az a víz tisztaságát tekintve igencsak kellemetlen jelenség lenne.
Ez azonban nem vigasztalja meg a kárt szenvedett gazdákat. Egyelőre nem is lehet mit tenni: máig nem született meg a fokozottan védett állatok okozta veszteségeket kiegyenlítő törvény, jóllehet a szándék szintjén már nem egyszer szó volt róla. Elpusztításuk, bántalmazásuk azonban szigorúan tilos, ez a ragadozó fokozottan védett! Ha valaki esetleg dühében mégis kioltja egy ilyen állat életét, az nem is szabálysértést, hanem bűncselekményt követ el. Erre egyébként megyénk szolgáltatott szomorú példát: Gera Pál a pacsmagi tavaknál történt esetet említette, ott mérgezett csalival akartak egyszer s mindenkorra megszabadulni a vidráktól.
Szeri Árpád