Tisztelt Darkblogger!
 
Azt gondolom, hogy az én hibám, hogy még mindig nem fogalmaztam egyértelműen. Ezért most igyekszem még pontosabban és egyértelműen fogalmazni.
 
1.
Nincs két Judo. Judo csak egy van, az, amit Kano Jigoro megteremtett. A klasszikus Kano Judo-t az olimpiai versenyeken való részvétel és a nemzetközi sporttá válás érdekében kettéosztották.
Egyik részét lehet Judo Randori Waza-nak (Tachi Waza-nak vagy Randori Ne Waza-nak), szabad küzdelmi gyakorlatnak nevezni. Annak érdekében, hogy ez elterjedjen a világ minden táján olyan verseny (küzdelmi) szabályokat alkottak, amelyek megfeleltek az olimpiai követelményeknek. Erre hozták létre az IJF szervezetét, amely a Judo sport feladatait kellő módon irányítja, szabályait megállapítja, mely minden tagállam részére kötelezően követendő.
A másik része megmaradt a klasszikus hagyományokat ápoló Kano Kodokan Judo Kata és más formagyakorlatok összességének, mely alapja a mai sport Judo-nak.
 
2.
Az IJF szabályzata kimondja, hogy csak kellő tudású egyén indítható nemzetközi versenyeken. Ennek érdekében előírták, hogy a „kellő tudás” egyik alapja lehet a feketeöv megszerzése. Semmiféle szabály nem írta és írja elő az IJF-ben, hogy a nemzeti szervezetek miként, hogyan vizsgáztatják le versenyzőiket. Arról végképp nincs tudomásom, hogy az IJF előírna bármiféle szabályt, vizsgaanyagot az övfokozatok megszerzésére, vizsgáztatásokra. Régen alapvető dolog volt, hogy aki vizsgázni akart Dan fokozatra az csak a Kodokan által előírt feltételek szerint érhette el a szükséges fokozatait. Eleinte a Dan vizsgákat évente egy alkalommal a japán mesterek tartották. Később a tagországok, nemzeti szervezetek megalakították a saját Dan Kollégiumaikat és elkezdődött a Judo Dan fokozatok házi szabályok szerinti egyéni bevezetése, megszerzése.
 
3.
Az csak természetes, hogy az EJU és az IJF minden alkalommal elfogadja a nemzeti szövetségek igazolását, a versenyző Dan fokozatát illetően. Azt is természetesnek kell venni, hogy az EJU és az IJF nem érintett a nemzeti szervezetek egyéni vizsgarendszerének kialakításában és annak bevezetésében. Ez 'nemzeti' kérdés, ebbe a nemzetközi szervezetek nem igazán szólnak bele.
 
4.
Az csak természetes és teljesen egyértelmű, hogy a nemzeti Dan kollégiumok által adott házi Dan fokozatokat és a házi vizsgaanyagokat Japánban a Kodokan-ban, a Japán Judo Dan Kollégiumban NEM FOGADJÁK ÉS NEM ISMERIK EL!
 
5.
JUDO ÖVVIZSGAANYAG CSAK EGY VAN, EZ PEDIG NEM MÁS MINT, A KODOKAN JUDO VIZSGAKÖVETELMÉNY RENDSZER, Kano szempontjai alapján.
 
6.
Egyszerűen nem tudom elképzelni és a józanésszel ellenkező dolog lenne, ha valóban nem egy, hanem több egyedi vizsgakövetelmény lenne elfogadott az MJSZ-en belül. Mint említettem ez semmissé tenné a Dan Kollégium létét és vizsgáztatási előírásait. Az MJSZ Alapszabálya rendelkezik az MJSZ Dan Kollégiumának működéséről. Ezt nem lehet egyszerűen semmibe venni, azáltal, hogy egy MJSZ tag vagy klub új és egyéni szabályokat és vizsga rendszert vezet be. Ezzel azt is mondhatnánk, hogy az MJSZ is feleslegessé vált. Ez lehetetlen és nem szabad megengedni! De meg kell ismételnem, ez az MJSZ belügye. Lehet észrevételeket tenni, jobbító szándékot kifejezni, de beleszólni nem.
 
7.
Elvileg minden igaz Judoka (Judoka jelentése = a Judo szakértője, a ~ szaktekintélye) érdeke az lenne, ha a Dan fokozatát a Kodokan is hitelessé tenné, tehát legjobb esetben ott a Kodokan-ban vizsgázna a japán Hanshi-k előtt. Ebben az esetben, ha a nemzeti Dan Kollégiumban olyan Judoka-k vizsgáztatnak, akiknek a Dan fokozata kodifikált a Kodokan-ban, senki sem kérdőjelezi meg az általuk vizsgáztatott egyén Dan fokozatát. Persze még egy nemzeti Judo szervezet vezetőinek sem könnyű bejutni a Kodokan szentélybe, nemhogy még ott vizsgázni is.
 
8.
Tehát a japánok számára csak és kizárólag egy Judo létezik.
- Az egy dolog, hogy mit tesz a Judo sport nemzetközi szervezete, az IJF, ez az ő belügye.
- Az egy másik dolog, hogy mit tesznek a nemzeti szövetségek, az pedig az ő belügyük.
- Az egy harmadik dolog, és ez a nagy kérdés, hogy az előző kettő miért nem találkozik a Kodokan hagyományos elveivel, vizsga módszereivel és vizsgáztatási rendszerével.
 
9.
Érdekes paradoxon, hogy az IJF nemzeti tagszervezeteinek Dan kollégiumai által elismert magas Dan fokozatú egyének legalább életükben egyszer szeretnének egy igazi japán Kodokan vagy DNBK Judo Dan diplomát magukénak mondani. Ami persze nem könnyen elérhető, pedig csak a kodifikált Kodokan vizsgaanyagot kell megtanulni.
 
10.
Jómagam azért vizsgáztam Japánban Judo Shodan szintre, hogy jobban megértsem a klasszikus Kata formációk elsajátítását és a Jujutsu-ból kialakult mai Judo szempontjait. Nem mellékes az a tény sem, hogy mesterem, aki Jigoro Kano, K. Mifune és K. Ito Sensei-ek tanítványa volt, ezt kötelezővé tette számomra, melyet az akkor éppen jelenlévő Yukimitsu Kano nagyon is helyeselt és támogatott.
 
11.
Számomra csak egyféle Dan vizsga lehetséges. Persze nem azokról a hibrid vizsga követelményekről és vizsgákról beszélek, amelyben elfogadható szint a 68%-os hiba arány. A tökéletes elméleti vizsga a minden tekintetben helyes gyakorlati végrehajtás. Aki az elméletben hibát követ el, nem tehet gyakorlati (Kata bemutató) vizsgát. Aki a Kata formációkban a legkisebb hibát ejt annak a vizsgája nem elfogadott. Ez Japánban az előírás, én ebben hiszek. Az hogy máshol mi van az engem nem, érdekel és az számomra nem létezik.
 
12.
Az elképzelhető, hogy itt a falhoz állítás tipikus példája van jelen? A japán üzletemberek nem támogatnak akármit. Ez számukra nemcsak etikai kérdés. De nem hiszem, hogy az MJSZ tudta nélkül szponzorálnának egy MJSZ klubot.
 
Velem történt:
Birmingham, 1994.
Mr. Todd az angol Judo nagy öregje, jó Budo barát, sok más európai Judo-ssal részt vett Sato Hanshi egyik szakmai továbbképzésén Birminghamban. Sato Hanshi előírta a Judo technika gyakorlati teendőit, amelyeket mindenkinek végre kellett volna hajtani. Sehogy sem ment nekik a dolog. Főleg nem jó öreg Budo barátomnak (angol 7. Dan) és más magas Dan fokozatú európainak, akik nemzeti szervezetükben a legnagyobbak voltak.
Sato Hanshi csak nézte-nézte a sok szerencsétlenkedő nagytekintélyű európai Judo nagymestert. Megállította őket odahívott engem és közölte a jelenlévőkkel, hogy én nem vagyok Judo-s, de velem fogja bemutatni a gyakorlatot. Mindenki körbe ült a tatamin és Sato Hanshi bemutatott velem és rajtam egy Okuri ashi baray kontra Okuri ashi baray technikai elemsort. A kontránál, mint a villám, úgy váltott lábmozdulatot és ezáltal akkorát dobott rajtam, hogy csak úgy nyekkentem. Mindenki csendben bámulta az igazi JUDO-T. Miután befejezte technikai bemutatóját, Sato Hanshi csendesen csak ennyit mondott: Ez a JAPÁN JUDO, amit itt maguk csinálnak, az nem tudom, hogy mi.
Majd szomorúan lehajtotta a fejét és a döbbent csendben kiment.
Ahogy Sato Hanshi kiment mindenki ott folytatta a semmit, ahol a bemutató előtt abba hagyta, mintha soha sem lett volna ott az IJF valamikori főinstruktora, a Kodokan Hanshi-ja, a Japán Judo egyik élő legendája.
 
Budo üdvözlettel,
Szépvölgyi Géza Kyoshi
 
2004. január 12.