R. - Ez a pici kis tárgy, amit a kezemben tartok, ez a kifogyott elem, bármilyen fucsán hangzik is, egy időzített bombának is nevezhető, főleg akkor, ha nem megfelelően helyezzük el, miután kifogyott belőle az energia. Arra gondolok, hogyha beledobjuk monjuk a háztartási szemétbe és utána pedig a
szeméttelepre kerül, ott az esővíz kimossa belőle a nehézfémeket, akkor bizony megszennyezzük vele a talajt és a környezetünket.

R. - Jó napot kívánok, elemet szeretnék vásárolni.

- Milyet szeretne?

R: - Hát azt hiszem ilyesmit, ebből kérek szépen.

- 510 forint.

R. - Abban nekem tud segíteni, hogyha kifogyott az elem, akkor ide visszahozhatom?

- Hát nem, ez egyszer használatos, van akkumulátor, ami tölthető, de ez eldobhatós.

R. - És ennek a begyűjtésével, tehát azzal nem foglalkoznak, hogy ezt visszagyűjteni. Nem tudja, hogy hol lehet ilyet?

- Sajnos nem tudom. Nem, de ne hozzánk.

R: - 2002. január elsejétől jogszabály kötelezi a gyártókat és forgalmazókat a hulladékká vált elemek, illetve akkumulátorok elkülönített gyűjtésére és arra, hogy hasznosításukról, vagy ártalmatlanításukról gondoskodjanak.

Maár György (igazgató, PYRUSZ-RUMPOLD Rt.): - Ennek a hatását mi még nem érezzük, mi végülis a végpontjai vagyunk ennek az elem begyűjtésnek, mi az Aszód-Galgamácsai lerakótelepen lerakással ártalmatlanítjuk ezeket a begyűjtött szárazelemeket. Az elmúlt évek adatai alapján mi körülbelül száz tonna
szárazelemet gyűjtünk be éves szinten. Ez körülbelül 15 százaléka annak, ami Magyarországon évente keletkezik, tehát ez a 85 százalék valahova máshova kerül.

R: - Csak sejteni lehet, hogy ennek nagy része a háztartási szemétben köt ki, mivel jelenleg Magyarországon elem újrahasznosítást gazdaságossági okból tudomásunk szerint egyetlen cég sem vétez.

Balatoni Henrik (elnök, Hulladékhasznosítók Országos » Egyesülete): « - Az a probléma, hogy azzal a mozdulattal, mikor az elemet bedobjuk a szemetes edénybe, ezzel a mozdulattal tulajdonképpen a 22 millió köbméter települési szilárd hulladékot szennyezzük el, tehát igaziból ezért kellene nagyon
fontos kérdésnek kezelni azt, hogy ez megoldódjon.

R. - Budapesten a Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat közel 800 szárazelem gyűjtőedényt helyezett ki oktatási és közintézményekbe, illetve hulladékudvarokba. De így is csupán töredékét, körülbelül évi 15 tonnát tudnak visszagyűjteni a forgalomba került elemekből.

B. H.: - Markánsan külön kell választani az akkumulátorok dolgát és a szárazelemek dolgát. Akkumulátorban én azt hiszem, hogy a jogszabály működik, mert ha belegondolunk, a kibocsátott akkumulátor hulladéknak jó közelítéssel a 92-93 százalékát tudjuk pillanatnyilag visszagyűjteni és ennek egész
egyszerűen az az oka, hogy évek óta már kialakult egy begyűjtő rendszer, amelyet egyébként az állam támogat is a termékdíjakból. Tehát van egy gazdasági alapja és most jött létre a jogi alapja tulajdonképpen ennek a rendszernek. Elemekben azt hiszem, hogy a helyzet lényegesen rosszabb. Vannak
markáns törekvések, például a főváros részére elemhulladék begyűjtésre, de generálisan nincsen megszervezve az elemhulladék begyűjtés és én azt hiszem, hogy kevés is volt az idő arra, hogy erre a gyártók felkészülhessenek.

R: - A megoldás adott, a jogszabály úgy tűnik, hogy jó, Simon Tamás a vendégünk, az Elem és Akkumulátor Forgalmazók Egyesülésének igazgatója. Miért nem lehet akkor betartani ezt a jogszabályt, vagy be lehet tartani?

Simon Tamás (igazgató, Elem és Akkumulátor Forgalmazók Szövetsége): - Azt gondolom, hogy a riportban elhangzottak azok igazak, az idő az valóban kevés volt erre, a forgalmazókat eléggé, ha nem váratlanul, de meglepetésszerűen érte április 9-én ez a megjelent rendelet.

R. - Tavalyi év április 9-én.

S. T.: - Igen, ezt hozzá kell tennünk.

R. - De hát volt több, mint fél évük, tehát tudták, hogy január egytől életbe lép, volt több, mint fél évük arra, hogy akkor kitalálják, hogy akkor hogyan lehet ezeket visszagyűjteni.

S. T.. - Azt el kell mondanom, hogy a jogszabály az elég pontatlanul fogalmaz és nem igazából írja körül azokat a feltételeket és módokat, amiket igazából elvárna a forgalmazóktól.

R. - Tehát azt például, hogy mit jelent az, hogy visszagyűjteni és újrahasznosítani?

S. T.. - Erre nagyon-nagyon általánosságban ad irányelveket. Pontosan ezen dolgozunk most a Környezetvédelmi Minisztériumban, hogy ezeket az irányelveket közösen kidolgozzuk és egy közös úton haladjunk előre, ami valószínűleg az év második felére el is készül és már a gyakorlatban találkoznak a
fogyasztók ezzel a piacon.

R. - Tehát ez nem azt jelenti, hogy akkor ez egyértelmű, hogy ahol árulnak, azokban az üzletekben legyen egy ilyen kis doboz, amibe ezt bele lehet dobni?

S. T.. - Ez sehol a világon nem működik így, ezt el kell mondanom, azért nem, mert nagyon költséges lenne ennek a megvalósítása. Ha ezt a módot választanánk és egyáltalán a visszagyűjtésben a piacra kiáramlott elemeknek az 50 százalékát gyűjtenénk vissza, most vegyünk egy átlagszámot, ami mondjuk
13 év után Ausztriában sikerült elérni, tehát nem a száz százalékát, hanem csak 50 százalékát, akkor ez az iparág nyereségességének a tízszeresébe kerülne.

R: - Bocsásson meg, ha kitesznek egy dobozt, akkor tulajdonképpen az ára ennek az egész szolgáltatásnak csak annyi, hogy össze kell őket gyűjteni, nem?

S. T.: - Nem ilyen egyszerű a kérdés, ugyanis a visszagyűjtött elemeket nem lehet, mint már veszélyes hulladék, a visszahozott elem, ezért nem lehet úgymond nem veszélyes hulladékként kezelni, tehát speciális gyűjtő, egy ilyen speciális visszagyűjtés szükséges hozzá.

R: - Nemcsak a tárolása kerül ennek sokba, a gyűjtése is? Ez meglep.

S. T.. - A gyűjtése is sokba kerül sajnos, egy tárolóedény, ma persze több ajánlattal dolgozunk, amit szállítótól kaptunk, ez egészen a 10-től a 30 ezer forintig terjed, ha ezt beszorozza húszezer kiskereskedelmi hellyel, ahol elemet lehet ma kapni Magyarországon, akkor ez egy tetemes összeg.

R. - Akkor mi a megoldás?

S. T.: - A megoldás az az, amit az elemforgalmazók Európa-szerte szorgalmaznak és működik is, hogy minél több ország fogjon össze, ennek jó példája a jövő héten egy összejövetele Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország, tulajdonképpen ez az Európai Unióba törekvő blokk, a visegrádi
négyek, szeretnének összefogni és ezzel az összefogással jóval erőteljesebben leszorítani a költségeket és ezzel valamennyire közelebb hozni ezeket az elvárásokat.

R. - De azért arról ne feledkezzünk meg, hogy ebbe a bizonyos jogszabályba, ami január elsejétől életbe lépett, a magukat a használókat, minket is kötelez a jogszabály arra, hogy mi ezt nem dobhatjuk bele a szemétbe.

S. T.: - Ez egy nagyon fontos pont igen, azt hiszem, hogy pont Szilviával beszéltünk, hogy ő bányászott ki ma a szemetesládájából egy elemet, amit elvileg nem szabadna eldobni, hanem valóban összegyűjtő helyre és azért most még mindig vannak összegyűjtő helyek vidéken is. Ha itt elhangzott egy
riportban, már nem emlékszem a számra, de Budapesten körülbelül 7-800 helyről tudunk, ahol el lehet helyezni ma a visszagyűjtött elemet.

R. - Túlzásnak tartom azért, dobozban nem lehet beledobni....

- Ha te viszed el a gyűjtőhelyre, akkor nem veszélyes hulladék?

R. - Pontosan erről van szó, neked otthon van olyan tárolóedényed?

R. - De nem tudsz olyan sokáig olyan sokat tárolni, kvázi rövidebb ideig van ott...

R: - Ergó mit csinálsz, kidobod a kukába.

R. - Ez a legrosszabb és büntethető is van ezen túl ezért. Szóval gyűjtsük és vigyük az udvarokba.