Kaposvár a családsegítő központok létrehozásában, a gyermekjóléti szolgálatok megszervezésében és a szociális tevékenységben is úttörő munkát végzett. Kezdeményezései, kísérletei adták a mintát a törvényalkotóknak is. | |||
A családok segítése, a szociális munka, a családsegítő központok létrehozása a rendszerváltás terméke, mindezek alig több mint egy évtizede jelentek meg. Oka az, hogy a rendszerváltás után három-négyszeresére nőtt a segítségre szorulók száma. Kaposvár gyorsan felismerte az új kihívásokat. Már 1988-ban megalakult a családsegítő központ, s a későbbi intézmények mintája lett. Egy évvel később indították a szakirányú képzést. Szabó János, a családsegítő központ vezetője elmondta: egyre inkább előtérbe került a kliensközpontú gondolkodás, a személyi segítség mellett javaslatokat, módszereket dolgoznak ki az okok megszüntetésére, a fennálló viszonyok megváltoztatására is. Kaposváron alakult meg először a hajléktalangondozási központ is. A következő állomás 1997, mikor a somogyi megyeszékhelyen már „kísérleti telepként” működő gyermekjóléti szolgálatot vették mintául a törvényalkotók. S ugyanabban az évben ismét a figyelem középpontjába került Kaposvár: itt valósult meg először egy európai színvonalú, EU-konform támogatási rendszer, olyan elemekkel, mint a lakásfenntartási és a gyermekétkeztetési támogatás. S egyedülálló módon ezt nem a támogatásra szánt összegek emelésével, hanem a pénz szakszerűbb felhasználásával valósították meg. A sikereket csak az homályosította el egy kissé, hogy bár a szakma fejlődött, ezt nem követte az önkormányzati finanszírozás. Ma is kevés emberrel, alig 50 százalékos feltöltöttséggel dolgozik például a gyermekjóléti szolgálat. A somogyi megyeszékhelyen 1990 óta egyre több a rászoruló; s talán csak az utolsó két évben állt meg számuk növekedése. A családsegítő központot évente 9--10 ezren keresik föl, a gyermekjóléti szolgálatot 3--4 ezren. Több mint félszáz ellátott hajléktalanról gondoskodnak, s még ugyanennyiről az utcai szociális munka során. Szabó János szerint ezek az adatok önmagukért beszélnek. A családsegítő központban dolgozók között nőtt a felsőfokú szakirányú végzettségűek aránya, mára mindenkinek megvan a felsőfokú végzettsége. Ezért kapta meg a regionális módszertani központ, illetve a gyermekjóléti szolgálat a megyei módszertani központ címet. A központ az önkormányzati forrásokat mintegy 20 millió forint pályázati forrással egészíti ki, ez a költségvetésének csaknem egynegyede. Szabó János szerint 2004 ismét a nagy változások, az új feladatok éve lesz. Szinte minden törvény változik, s a központoknak sajátos szolgáltatásokat kell vállalniuk. Kiemelt feladat lesz az aktív korú munkanélküliekkel foglalkozás, új szolgáltatásként megjelenik az adósságkezelés-tanácsadás, partnerkapcsolatban a szolgáltatókkal és az önkormányzattal, s remélhetőleg hamarosan elkezdődhet a közösségi pszichiátriai gondozás, új elemként kiemelten az ifjúsággal való foglalkozás. A 40 ezer lakosnál nagyobb településeken gyermekjóléti központot kell létrehozni, ez mindennap, hét végén is elérhető lesz. Bevezetik a kórházi szociális munkát, a lakótelepeken a gyermekekre összpontosítanak. A kapcsolatügyelet azoknak a családoknak segít, amelyek nem tudják megoldani a gyermekek láthatását. A hajléktalan-ellátásban is számos változás várható. Jakab Edit | |||
|