A Budapesti Őszi Fesztiválon nyolcadszor találkozhattunk a Soros Stúdiószínházi Napokkal. Az idei seregszemle – amelyre tizennégy előadást hívtak meg – egyben a legutolsó. A Soros Alapítvány megközelítőleg egy évtizede kezdte szervezetten támogatni az alternatív és stúdiószínházi társulásokat, s a Stúdiószínházi Napokon bemutatta a támogatott produkciók legjobbjait. Az alapítvány idén zárta színházi programját. Fesztiválja egyben verseny is volt; az alapítvány nem színházi-szakmai kurátoraiból álló zsűrije a legjobb társulatot jutalmazta. Idei választásuk: a Pintér Béla Társulat zenés előadása, a Parasztopera.
A szintén a Szkénében tartott, hétfői eredményhirdetést szakmai konferencia előzte meg, amely a teljes stúdiószínházi programot zárta le. A rendezvény a kísérleti színház és tánc szempontjából húsba vágó kérdésre igyekezett választ találni: hogyan tovább a Soros után?
A tanácskozáson a Soros Alapítványt Belia Anna igazgató, Arnold István, a kulturális programok vezetője, Nánay István kritikus, kuratóriumi elnök, és Fuchs Lívia tánctörténész, kurátor képviselte. Belia Anna megnyitóbeszédében rámutatott: e közeghez erős érzelmi szálak fűzik, hiszen korábban színházi dramaturgként dolgozott. Elmondta: az alapítvány eddigi működése során mintegy ötvenmillió dollárt költött kulturális célokra Magyarországon, majd feltette a kérdést: tovább kell-e, lehet-e vinni az általa képviselt szellemiséget? Fuchs Lívia szerint a konferencia a kortárs tánc és a színház jövőjéért szerveződött, és fontos célja, hogy választ kapjon a kérdésre: mi az, amire szükség van az anyagi támogatáson túl? Az alapítvány megalakulásától kezdve támogatta a hetvenes években megerősödő, innovatív értéteket hordozó modern színházat, és a nyolcvanas évek közepén megszülető magyar kortárs táncművészetet. Olyan alkotókat, akik a kísérletező, független szellemben dolgoznak. Bár az alapítvány garantálta, az előadóművészetekre szánt támogatás nem volt túl jelentős, annak odaítéléséről valóban független szakemberek döntöttek. A pénzt biztosítók, az annak odaítéléséről döntők és a művészek együtt gondolkodhattak. Nagyné Varga Melinda irodavezető, a fővárosi önkormányzat munkatársa a tanácskozás alcímét (A kockázat szépsége) idézve, hangsúlyozta az együttgondolkodás és az öndefiníció fontosságát, hogy Budapest valóban a kortárs művészetek központjává válhasson. A Közraktárak egyfajta művészeti „inkubátorházakká” történő átalakításának tervéhez hozzáfűzte a magántőkéből létrejött Fonó Budai Zeneház és az A38 hajó példáját, melyek működésének fenntartásához már költségvetési pénzre volt szükség. Megtudhattuk: a fővárosi önkormányzat kulturális bizottsága tervezi, hogy egyértelműbbé teszi színházi alapjának pályázati kiírását, és megemelik a pénzalapot is.
Inkey Péter, a Kulturális Obszervatórium vezetője a kulturális finanszírozás amerikai, angol, francia és észt gyakorlatát vetette össze a hazaival, kiemelve: az EU nem tehet többet annál, mint hogy jóindulatú ajánlásokat tesz, hiszen országaiban nincs adóharmonizáció. Gondáné Fischer Zsófia, a Raiffeisen Bank marketing igazgatója ismertetve a bankház négy éve indult kulturális támogatói tevékenységét, türelmet kért, és rámutatott: a gazdasági élet stabilizálódása jó hatással lesz a támogatási hajlandóságra. Baán László, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának közigazgatási államtitkára szerint ma országosan mintegy százmilliárd forint költségvetési pénz jut a kultúra támogatására (ezen belül a színházi szféra húszmilliárdot kap), ez a GDP 1 százaléka, és nemzetközi szinten vállalható, ám a magán-mecenatúra támogatásának aránya még igen csekély. A struktúrán kívüli színházi és táncformációk, produkciók háromszáznegyvenmilliós költségvetési támogatását jövőre jelentős mértékben emelni fogják.
A Budapest Bábszínház igazgatója, Meczner János, az NKA színházi kuratóriumának elnöke az általuk kiemelkedően támogatandónak ítélt részterületekről, a bírálói munka nehézségeiről szólt. Török András ismertette – az ő irányításával januárban induló – Summa Artium Kht. terveit. Az angol ABSA (Association for Business Sponsorship for the Arts) szervezet mintájára létrehozott iroda a Soros Alapítvány kulturális finanszírozó tevékenységét követve, az üzleti szponzoráció lehetőségeit kutatja.
 
NSZ • 2003. november 7. • Szerző: Halász Tamás