Mv.: - Ma Magyarországon több mint húszezer állami gondozott van. Azt még a szakemberek sem tudják, hogy ebből mennyien kerülnek ki a nevelőintézetekből, hogy elkezdjék önálló életüket. Az viszont sajnos tény, hogy a legtöbbjükből hajléktalan vagy bűnöző lesz.

R.: - Évente több ezer állami gondozott fiatal hagyja el a nevelőintézeteket és megpróbálnak a nagybetűs életben helyt állni. Sajnos ez a többségnek nem sikerül. A felnövő gyerekek többségéből hajléktalan vagy bűnöző lesz. A szakértők szerint ennek a legfőbb oka, hogy nincs, aki a kezdeti buktatókon, nehézségeken átsegítse őket. Ezen próbál változtatni a Volt Állami Gondozottak Országos Egyesülete, melynek elnöke is állami gondozott volt.

Galyas József, elnök, Volt Állami Gondozottak Országos Egyesülete: - Nincs támasz. Nincs, aki mondja nekem, hogy gyere ide. Van különböző lehetőség is a jövőre nézve. Ezeknek a fiataloknak mindenképpen olyan támogatásra van szükségük, amiben megbíznak, utat mutat majd nekik, segíti a jövőjüket. Milyen roma programról beszélünk, milyen integráció vagy felzárkóztató programról beszélünk, amikor el sem indult? Ki lesz, aki valójában feláll és azt mondja, hogy kezdjünk valamit?

R.: - Horváth Kálmán a Duna Televízió bemondója és az egyesület elnökségi tagja is. Õ szintén nevelőintézetben nőtt fel.

Horváth Kálmán, elnökségi tag, Volt Állami Gondozottak Országos Szövetsége: - A hétköznapokban valaki meg tudja azt, hogy én állami gondozott voltam, akkor általában az szokott következni, hogy na ugye ahogyan te elérted ezt, amit éppen elértél, akkor bárki más is el tudja ezt érni és ez mind rajtuk múlik, rólad vehetnének példát. Én erre azt szoktam mondani, hogy ez egy óriási csata. Egyrészt van az emberi tényező, amiről nem tehetek, de még ez is kevés lett volna, hogy ha nem lettek volna olyan emberek, akik meglátják bennem ezt a tehetséget és mellém állnak, vagy elhitetik velem, hogy képes vagyok rá, bíztatnak. Kezdetektől az egyesült úgy gondolta, hogy komoly programokat kell lefektetni és egy lobbi tevékenységet kell elérni, hogy ezekből minél több megvalósuljon. Természetesen lehet mondani ugye a lakásproblémák megoldását, amit alapvetően úgy gondolunk el, hogy egy átmeneti otthonba, azok a fiatalok, aik kikerülnek az intézetből, legyen nekik egy olyan, főleg a városokban egy olyan hely, ahol bizonyos x összegért ők fizetnek, ott lakhatnak, de kötelező előtakarékosság mellett kell dolgozniuk és segíteni őket abban is, hogy utána honnan valahogyan albérletbe tudjanak menni, a munkát megtartva, egyfajta ilyen valós utógondozói ellátást kellene biztosítani. Ez most nagyon-nagyon hiányzik. A másik a tanulás lehetőségének a biztosítása. Most divatos azt is mondani, hogy az élethosszig tartó tanulás jelszava, ugye most nagyon-nagyon sokat hallható. Ugyanígy fontos, hogy egy volt állami gondozott is hozzá juthasson ezekhez a lehetőségekhez. Nagyon fontos lenne, hogy akik szakmunkás bizonyítvánnyal kerülnek ki az intézetből később megtalálják azt a lehetőséget, hogy leérettségizhessenek, és hogy levelezőn, hogy ha jobb képességűek, csak éppen az intézetben ezt nem tudták érvényesíteni tovább tudjon tanulni, főiskolát, egyetemet végezhessen.