Az Anthropolis Egyesület szakemberei 2011-ben ismerkedtek meg a digitális  történetmeséléssel egy nemzetközi pályázat keretében, amelyet azóta is folyamatosan  alkalmaznak. A digitális történetmesélés egyszerre gazdagítja az egyén önismeretét, fejleszti  kritikai gondolkodását számos más kompetencia fejlesztése mellett (mint például a digitális,  szociális, nyelvi kompetenciák) és elősegíti egy közösség, csoport formálódását,  megerősödését. A módszer fontos eleme, hogy a történet elmesélése egy személyes élmény  feldolgozásán alapszik, a folyamat végeredményeként pedig az adott csoporttal,  közönséggel is megosztható, általában saját hanggal kísért és személyes képekre (fotó,  videó, rajz) épülő, semmilyen előzetes tudást nem igénylő, könnyen elkészíthető kisfilm  készül el. 

A digitális történetmesélést gyakran alkalmazzák a nem formális és formális oktatásban is.  Az Anthropolis Egyesület is használja a módszert mindkét területen, főként olyan témák  feldolgozásához, amelyek érzékenységük révén megkívánják, hogy más, alternatív  eszközökkel nyúljunk hozzájuk. A formális oktatásban a módszer alkalmazása hozzájárulhat  például ahhoz, hogy egy érzékeny, a hivatalos tananyagban kevésbé (vagy  reflexiómentesen) tárgyalt téma iránt felkeltse a tanulók érdeklődését, vagy éppen azt, hogy  a tanulók képesek legyenek új szempontok szerint, berögzült társadalmi elvárásokat vagy  sztereotípiákat megkérdőjelezve, azaz kritikus szemmel feldolgozni egy adott témát. Az  Anthropolis a módszertant emiatt számos nevelővel, pedagógussal, szociális munkással,  trénerrel és egyéb oktatóval osztja meg, hogy az általuk tanított csoportokban hatékonyan  alkalmazhassák. Az egyik kiemelt téma, amely kapcsán az Egyesület projekteken keresztül  támogatja a célcsoportok digitális történetmesélését a ‘társadalmi nemi egyenlőség’.  

A nemek közötti egyenlőtlenségek az iskola falain belül különféle látható és láthatatlan  módon vannak jelen, és folyamatosan újratermelődnek. Csak hogy néhányat említsünk: a  hivatalos és a rejtett tanterv, a tanárok eltérő és adott esetben káros hozzáállása a  lányokhoz és fiúhoz, amelyek hosszútávon a lányok későbbi munkaerőpiaci érvényesülését  negatívan meghatározó sztereotípiák megerősítéséhez, kevésbé prosperáló karrierutak felé  vezethetnek. Mivel a digitális történetmesélés azt ösztönzi, hogy személyes történetek  feldolgozásán keresztül mutassunk meg egy-egy témát, már azzal hozzá tud járulni a nemi  sztereotípiák lebontásához, hogy a tanulóknak egy olyan biztonságos platformot kínál, ahol megoszthatják saját történeteiket és arra strukturált módon reflektálhatnak. 

A személyes történetek megosztása hozzájárulhat a negatív előítéletek, káros sztereotípiák  megkérdőjelezéséhez, ugyanakkor legalább akkora szerepe lehet abban, hogy a lányok  hangját, véleményét kihangosítsa és azáltal, hogy megmutatják a történeteiket a közösség is  jobban megismerje tapasztalataikat, szükségleteiket, véleményüket. Ez különösen olyan  környezetben, helyzetben bír nagy jelentőséggel, ahol egyébként a lányok eleve  marginalizált helyzetben vannak és emiatt nehezebb megszólalniuk, kifejezni véleményüket  (például egy informatikai szakiskolában). Nem lehet nem párhuzamot vonni azzal, hogy  mennyire kevéssé vannak jelen a nők mint hősök, mint véleményformálók a tananyagban, az  irodalomban, a történelemórákon vagy éppen azok között a tudósok között, akikről ma  tanulnia kell a közoktatásban egy tanulónak. Kiváló lehetőséget kínál a digitális  történetmesélés a pozitív példaképek bemutatására, amely könnyen beilleszthető a legtöbb  tantárgy egyes témáinak a feldolgozásába. 

Az egyén szintjén is nagy jelentősége van annak, hogy mivel a módszer a saját történetek  megosztásán alapszik, a résztvevők azt is megélik és adott esetben először szereznek arról  tapasztalatot, hogy a saját történetük, véleményük a közösség tagjai számára is  jelentőséggel bírnak. Mások történeteinek a megismerésén keresztül pedig  szembesülhetnek mások hasonló tapasztalataival. Ez különösen nagy megerősítéssel  szolgálhat azoknak a lányoknak (és természetesen fiúknak is), akik nehezebben szólalnak  meg, akik úgy érzik, hogy nincs saját véleményük. A digitális történetmesélés módszerének 

nagyszerűsége abban is rejlik, hogy egy kreatív folyamaton keresztül azok a résztvevők is  megszólalhatnak, akik egyébként nem szoktak, vagy kevésbé van rá lehetőségük. 

Ugyanennyire fontos hangsúlyozni, hogy a digitális történetmesélés módszere nemcsak az  egyén önismeretének fejlődéséhez járul hozzá, nemcsak a saját identitását, kritikai  világlátását fejleszti az egyéneknek, hanem erős közösségformáló ereje is van, amely  ugyancsak elengedhetetlen a káros nemi sztereotípiák lebontásához. 

A személyes történetek digitális formában való feldolgozása arra is alkalmas lehet, hogy egy egy kiemelt társadalmi témát dolgoz fel, így például a nemek egyenlőtlen helyzetét az  oktatásban, a munka világában, a STEM területeken való érvényesülésben.  

Az Anthropolis a felnőtt oktatásban is előszeretettel alkalmazza a digitális történetmesélést a  nemek közötti egyenlőség előmozdítása érdekében, olyan érzékenyebb témák kapcsán is,  mint amilyen a nemi alapú bántalmazás vagy a modernkori rabszolgaság, akár személyes  érintettségű történet, akár társadalmi ügy személyes interpretálásán keresztül. A filmek 

bizonyos esetekben túlélők történeteinek feldolgozásaira épülnek és egyszerre  szolgálhatnak megerősítésként az egyén számára és mozgósító illetve érdekérvényesítő  eszköznek a közösség számára. 

A digitális történetmesélés mint eszköz alkalmazása a nemek közötti egyenlőtlenségek  felszámolásában a készségek fejlesztésén keresztül is nagy jelentőséggel bír, úgy mint a  kritikai gondolkodás, kommunikációs készségek, önkifejezés készsége, empátia. Ezek mind  olyan készségek, amelyek megléte egyenlőségen alapuló közösség kialakulásához  vezethetnek. Életre szóló közösségi élményt adhat a résztvevőknek egy-egy történet  elkészítése és megosztása, amelyhez ha minden egyes résztvevőnek, a nemekre való  tekintettel, kellő érzékenységgel és egyenlően biztosított, hogy értő figyelemmel  meghallgassák, már akkor tettünk a nemek közötti egyenlőség előmozdításáért. 

Összességében, a digitális történetmesélés olyan eszköz lehet a fiatalokat és felnőtteket  oktatók kezében, amely segítségével az érzékenyítést és a társadalmi nemi vonatkozású  jelenségek reflexív feldolgozását is tudják támogatni.  

Az oktatásban megjelenő társadalmi nemi jelenségekről, az iskola, tanárok szerepéről és eszköztáráról azok lebontásához ajánljuk az Anthropolis tanároknak szóló eszköztárát és a  Női Érdek ‘A NEMEK KÖZTI EGYENLŐSÉG PEDAGÓGIÁJA A GYAKORLATBAN című tanári kézikönyvét. 

Az évek során elkészült kisfilmek, beleértve a nemek közötti egyenlőség témáját körüljáró  történeteket, szabadon megtekinthetőek az Anthropolis módszertani honlapján:  www.storycenter.info. 

Az Anthropolis jelenleg is futó nemi egyenlőséget erősítő projektjei az Erasmus+ program  társfinanszírozásával valósulnak meg, mint például a Tanulj a világban arról, hogyan tehetsz  többet a nemi egyenlőségért otthon! című projektje, amelynek anyagai elérhetőek a  szervezet honlapján keresztül: www.anthropolis.hu. 

A projektet az EU Erasmus+ programja támogatja.