A videohívások és online megbeszélések mindennapossá válása ilyen, ám ezek előnyei mellett fontos odafigyelni a velük járó mentális nehézségekre, és azok mérséklésére is.

A karantén alatt született kifejezés a Zoom-fáradtság - még azok is, akik nem hallották korábban, valószínűleg rögtön értik, és átérzik, mire is utal ez a két szó. A hosszabb-rövidebb, egymást követő virtuális beszélgetések után ránk törő, néha indokolatlannak érződő kimerültség érzetet sokan megtapasztalhattuk, és szerencsére erre a tudomány is magyarázattal és megoldási javaslatokkal szolgál már.

Az emberi interakciók alapvető eleme a szinkronba kerülés, az, hogy hogyan reagálunk egymásra: ennek nagy része non-verbálisan történik, testbeszéddel, szemkontaktussal, adott esetben apró érintésekkel, sokszor öntudatlan jelzésekkel. Ez a szinkron segíti a hatékony kommunikációt, sőt, egyes kutatások szerint még az oxitocin termelésünkre, ezáltal pedig a hangulatunkra is hatással van. Ez pedig teljesen hiányzik az online térből - jóval szegényebb és tökéletlen eszköztárral tudjuk csak elérni társainkat, ami frusztrációt okoz, és megterhelő is a másfajta működéshez szokott agyunk számára. Tudatunknak bármiféle disszonancia, szokásostól eltérő körülmény extra energiafogyasztást jelent, és disszonanciából rengeteg adódik az online felületeken: a másikkal való szinkron hiányán túl önmagunk folyamatos figyelése a webkamerán keresztül is egy olyan inger, amelyre nem vagyunk felkészülve, és emiatt plusz energiákat von el tőlünk. Nem vagyunk hozzászokva, hogy kívülről lássuk önmagunkat, ennek feldolgozása is újabb feladatot jelent.

Ráadásul egy Zoom vagy Hangouts meetingen általában az élőben jellemző, informális csevegések is elmaradnak, ami alatt lazíthatnánk kicsit. Végig egy fókuszált, magas koncentrációt igénylő jelenlétre van szükség, így nem csoda, hogy hamar lemerülnek az elemeink. Ezen nem segít az sem, hogy home officeban összekeveredtek a munkavégzés és a magánélet terei, így jóval nehezebb félretenni a munkát és valóban feltöltődni.

Hogyan tehetünk ez ellen? Banálisnak hangzik, de az egyik legfontosabb, hogy mindig hagyjunk legalább egy rövid szünetet a hívások között, és lehetőleg hosszabb online megbeszélésekből csak egyet szervezzünk egy napra. Ha ez nem megoldható, akkor adott esetben egy-egy meetingre csak okostelefonon jelentkezzünk be, saját webkameránkat kikapcsolva, és ezalatt a számítógépünktől is maradjunk távol. Nem kell vérszemet sem kapni attól, hogy ennyire egyszerűvé és kényelmessé vált az online megbeszélések szervezése: ha valami megoldható egy szimpla telefonhívással, válasszuk inkább azt! 

A képernyő folytonos figyelése, azon a különböző ablakok váltogatása - a megbeszélés, az arról írt jegyzetünk, esetleg az emailekkel, feladatokkal töltött kósza pillanatok - plusz megterhelést jelent, ezt is igyekezzünk minimalizálni. A számítógép helyett kézzel írt jegyzet is segíthet ebben - ráadásul bizonyítottan hatékonyabb így az emlékezés, jobban segíti az elhangzottak rögzülését, mint a gépelés.

Az online találkozók a járványtól függetlenül is egyre inkább a mindennapi életünk részévé válnak, és nincs is ezzel baj: rugalmasabbá, sokszor egyszerűbbé teszik a munkánkat, a kapcsolattartást. Figyeljünk arra, milyen reakciókat ad testünk és elménk ezekre!

 

További információk távmunkáról itt!

Támogasd a megújult nonprofit.hu-t!

Ha fontos neked, hogy minél több nonprofit tartalom eljusson a civil szervezetekhez, járulj hozzá a megújult nonprofit.hu további, folyamatos működéséhez.