Tartalom

1. A szólásszabadsághoz való jog és értéke
   1. A szólásszabadság korlátai
   2. Mérlegelés
   3. Mi a közügy?
   4. Mi van akkor ha közszereplőt, vagy közhatalmat gyakorló személyt kritizálok?
   5. Mi a különbség értékítélet és tényállítás között?
   6. A vulgáris beszéd jogi megítélése
2. A véleménynyilvánítás terei
3. Lehetséges szankciók - ki tud segíteni?
   1. Mivel kell számolnom, ha a véleményemet valaki jogsértőnek tartja?
   2. Mitől függ, hogy melyik eljárás indul meg?
   3. Mire számíthatok újságíróként?

I. A szólásszabadsághoz való jog és értéke

A véleménynyilvánítás szabadsága az egyik legszéleskörűbb védelmet élvező alapjogod. Azt biztosítja, hogy szabadon részt vehess és kommunikálj a közéletben. Egy igazi demokráciában ugyanis helye van a vitának, aminek célja, hogy akár azok szemléletmódja is alakulhasson, formálódhasson, akik ostoba vagy éppen rendkívül szélsőséges nézőpontot képviselnek. Éppen ezért a véleményed, tartalomtól függetlenül élvez védelmet. Az akár tartalmi, akár formai alapú elhallgattatás ugyanis táptalaja az ostoba, illetve szélsőséges nézetek erősödésének. Ebből következően nem az élvez védelmet, amit mondasz, hanem annak a ténye, hogy elmondhatod a véleményedet, vagyis élhetsz e jogoddal.

A szólásszabadság védelmi körébe tartozik a közéleti témában kinyilvánított vélemény (magánbeszélgetésekben, közösségi médiában, tüntetésen, sajtóban), továbbá a  szimbolikus véleménynyilvánítás (pl. egy kitűző használata), a stílus megválasztása és a művészeti szabadság is. Ehhez kapcsolódik a közérdekű információkhoz való hozzáférés lehetősége is, mivel megalapozott véleményt igazán csak jól informáltan lehet kifejezni.

I.1. A szólásszabadság korlátai

A szólásszabadság a közhiedelemmel ellentétben nem korlátlan. Bár nagyon erős védelem övezi, vannak esetek, amikor ez a jogod mégis korlátozható. Ez azt jelenti, hogy akár jogi felelősségrevonás is követheti a megszólalásodat. Korlátozás alapja lehet például: 

• mások jóhírneve, méltósága, magánélete (mások jogai), 
• mások személyes adatai (név, lakcím stb.),
• bizonyos titkok (szolgálati, üzleti, ügyvédi, orvosi, stb.), 
• a közbiztonság és 
• kivételes esetben a köznyugalom is (alkotmányos értékek).

Fontos hangsúlyozni, hogy a bíróság mérlegel és dönt arról, hogy indokolt-e, jogszerű-e a szólásszabadság korlátozás.

I.2. Mérlegelés

A mérlegelésnek számos jól azonosítható szempontja van. Ezekre előzetesen fel lehet készülni egy esetleges eljárás során.

A bíróságok

• első lépésként megvizsgálják, hogy a szólás a közügyek vitatásával áll-e összefüggésben; 
• második lépésként azt vizsgálják, hogy értékítélet (vélemény), vagy tényállítás-e az adott szólás (előbbi védelme fokozottan biztosított); 
• harmadik lépésként pedig azt vizsgálják, hogy túlterjeszkedett-e a szólás a véleménynyilvánítás szabadságának korlátain (ld. I.1. pont).

I.3. Mi a közügy?

A közügyekben való megszólalás azért élvez széleskörű védelmet, hogy mindenki részt vehessen a közügyekről folyó diskurzusban és ezáltal a közügyek alakításában is. 

Közügy minden, ami a társadalom vagy helyi közösség egy nagyobb csoportját érinti. Így különösen:

• a pártpolitika és a világpolitika;
• a kormányzás és az állami szervek működése;
• a közpénzekkel kapcsolatos ügyek;
• a közszolgáltatások minősége;
• az üzleti világban felmerülő, közéletet érintő kérdések;
• a környezetvédelem.

Példák 

• Például egyértelműen közügyben történő véleménynyilvánítás egy épülő akkumulátorgyár ügyében felszólalni, az állami hivatalok, vagy adott esetben a helyi önkormányzat tevékenységét bírálni. 

• Ugyanígy közügyben történő véleménynyilvánítás, amikor egy politikus valamely döntését, lépését, megszólalását kritizálod. Itt egyszerre a közszereplői minőség is jelentőséget nyer, nekik ugyanis a sértő kritikákat is tűrniük kell. (A következő pontban részletesen kifejtjük, hogy miért és miképp alakul a tűrési kötelezettségük.)
• A fenti felsorolásból talán kevésbé egyértelmű, hogy miért tekinti a bírói gyakorlat közügynek az üzleti világ kérdéseit. Gyakran hivatkoznak üzletemberek, más érdekeltek arra, hogy az üzleti titok, üzleti érdek indokolja, hogy a cégükkel kapcsolatos információk ne kerüljenek napvilágra (ne beszéljen róluk a sajtó stb.). Azonban vannak olyan esetek, amikor egy céget jelentős mennyiségű közpénzzel támogatnak, vagy ha efféle pénzmozgás nem is figyelhető meg, az is indokolja a közügy jelleget, hogyha például szoros kormányközeli kapcsolatai vannak a cég vezető tisztségviselőinek, tulajdonosainak.

Az üzleti élet közügy jellegét nem akarja elfogadni a Magyar Narancsot perelő Barabás család, akik a GDPR-ra hivatkozva igyekeztek megakadályozni, hogy a sajtó oknyomozó tevékenysége során felfedje a cégüket érintő közérdeklődésre számot tartó információkat. A bíróság ideiglenes intézkedésének eredményeképp a lap a sérelmezett információkat elfedve publikálhatta csak a cikket. Holott a gazdasági tevékenységből eredő befolyás, a rengeteg felhasznált közpénz, illetve a környezetre meghatározó hatással bíró beruházások mind indokolják, hogy ezek az információk hozzáférhetőek legyenek a köz számára.

I.4. Mi van akkor ha közszereplőt, vagy közhatalmat gyakorló személyt kritizálok?

Szemben a magánszemélyekkel, a közszereplőnek, vagy a közhatalmat gyakorló személynek általánosságban tűrniük kell a kritikát, mivel az ilyenkor valójában a közéletre vonatkozik.

Azonban nem kell tűrnie abban az esetben, ha a kritika

• nem az illető közszereplésével, közhatalom gyakorlásával kapcsolatos, vagy
• bár az illető közéleti tevékenységével áll összefüggésben, az emberi méltóság legbensőbb magját (vagy az illető magánszféráját) sérti.

Például egy iskolaigazgatónak az iskolai tevékenységén kívül eső ügyekben akár egy kevésbé durva kritika is jogsértő lehet. Minél több hatalmat gyakorol valaki (ld. közhatalmat gyakorlók, választott tisztségviselők), annál keményebb kritikákat köteles eltűrni.

Közszereplőnek számítanak egy civil szervezet és annak munkatársai? 

Attól függ! Az egyedi esetben kell megnézni, hogy a szervezet és az adott munkatárs tevékenysége mennyire szorosan kapcsolódik közügyekhez. A szervezet maga intenzívebben kritizálható, mint az ott dolgozók. Egyes munkatársaknak viszont csak akkor lesz nagyobb a tűrési kötelezettségük, ha ők maguk is vállalnak nyilvános szerepléseket. Tehát más megítélés alá esik egy adminisztratív munkakörben dolgozó munkatárs, mint az, aki a médiában is gyakran megjelenik. 

Példák

• 2017-ben a pécsi Emberség Erejével Alapítvány ellen a pécsi közgyűlés fogadott el egy nyilatkozatot, melyben azt kérte a pécsiektől, hogy ne adjanak bérbe ingatlant a “Soros-féle kampányközpontnak”. A közgyűlés nyilatkozata azt állította, hogy ezek a kampányközpontok azért jönnek létre, hogy beavatkozzanak a magyar választásokba és migránsok betelepítését segítsék elő. Erre hivatkozva a pécsi, önkormányzati tulajdonú Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. tagadta meg az Emberség Erejével terembérleti kérését. A TASZ segítségével az Alapítvány az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz (EBH) fordult, amely megállapította a jogsértést. Fontos elem ebben az esetben, hogy a jogsértést nem a “cimkézés” miatt állapította meg a bíróság, hanem a terembérlet diszkriminatív megtagadása miatt.  
• 2018-ban az azóta megszűnt Figyelő lap tett közzé egy közismertté vált cikket A spekuláns emberei címmel. A cikkben az újság listázta azokat a munkatársakat, akik az ismertebb civil szervezeteknél dolgoztak, és azt állította róluk, hogy “zsoldosok”, akik azért dolgoznak, hogy érvényre juttassák Soros György akaratát. Bár a Fővárosi Törvényszék elítélte a Figyelőt, az ítéletet sokan kritizálják, akik szerint a véleménynyilvánítás szabadsága az ilyen szélsőséges véleményekre is kiterjed, különösen közügyekkel kapcsolatban. 

I.5. Mi a különbség értékítélet és tényállítás között?

Az értékítélet (vélemény) egy értékelés, amelynél mindegy, hogy igaz-e vagy hamis, védelmet élvez. 

Vele szemben a tényállításról lehet bizonyítani, hogy valós tényről volt-e szó. Akkor kell általában felelni az állításodért, ha valakiről hamisan állítasz vagy híresztelsz valamit, tehát hazudsz. A híresztelés azt is jelentheti, hogy például megosztasz egy hamis tényt állító Facebook posztot. Csak olyat állíts, aminek valóságtartalmát bizonyítani tudod.

Nagyon szűk körben a hamis tényállítások is védhetők, de ezt elsősorban a “hivatásos” véleményformálóknak, politikusoknak kell tűrniük. Máskor a valós, igaz tényállítások is korlátozhatók. Például személyes adataik védelmére még közszereplők, szűk körben pedig még a közhatalmat gyakorlók is igényt tarthatnak, magánszemélyek pedig különösen.

Határesetek: az értékítélettel terhelt tényállítások

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) a Karsai kontra Magyarország ügyben abban a kérdésben foglalt állást, hogy élvezi-e a véleménynyilvánítás szabadságának védelmét az, hogy egy történész egy másik történész Teleki Pált dicsérő írásaival kapcsolatban azt írta, hogy a jobboldali sajtótermékek rágalmaznak, uszítanak és zsidóznak. Arra a döntésre jutott, hogy a kérdéses sorok értékítéletek, így védelmet élveznek. 

Önmagában az, ha valakit kommunistának vagy fasisztának neveznek – bár látszólag tűnhet tényállításnak, vagy szélsőséges véleménynyilvánításnak is – a joggyakorlat szerint nem büntetendő értékítélet. 

Példák 

• Ügyfelünk tehetségtelennek nevezett egy önkormányzati képviselőt egy Facebook-poszt alatt. Az elsőfokú bíróság megállapította a felelősségét, de másodfokon a bíróság felmentette. A képviselőnek ugyanis tűrnie kell az efféle kritikát, és az személyes meggyőződés kérdése, hogy kit tartunk tehetségtelennek, ennélfogva ez a megjegyzés értékítéletnek, véleménynek minősül.
• Az előző példánál láthattuk, hogy a másodfok korrigálta az elsőfok téves jogértelmezését. Ez azonban sajnos nem mindig történik meg. A PestiSrácok cikkében Ács Dániel 444.hu-s újságíróról fogalmazott meg feltételezéseket azzal kapcsolatban, hogy a IX. kerületi önkormányzat lapjának főszerkesztői pozíciójára kiírtak ugyan pályázatot, de azt eleve a “polgármester csókosának” szánták. A cikk, bár feltételes módban, de hazugságokat (valótlan tényállításokat) fogalmazott meg, és ezt az elsőfokú bíróság meg is állapította. A másodfok ezzel szemben úgy értékelte, hogy mivel ezek csak feltételezések és következtetések, ennelfogva értékítéletként élvezik a szólásszabadság védelmét.

I.6. A vulgáris beszéd jogi megítélése

A vulgáris beszéd sokszor stilisztikai célokat szolgál, így szintén védelmet élvez. Ennélfogva, ha úgy érzed, káromkodásra van okod, nem kell mellőznöd a vulgáris, obszcén kifejezéseket a közügyekben való megszólalás esetében sem. Mondhatod pl. azt egy tokaji borra, hogy szar, vagy egy önkormányzati képviselőre azt, hogy egy fasz.

Amikor egy másik személyt kritizálsz, figyelj arra, hogy a szóhasználatod ne legyen olyan, ami az ő emberi mivoltának magját sérti: ne legyen indokolatlanul bántó, lealacsonyító.

Példák 

• A bíróságok időnként eltérően értelmezik a véleménynyilvánítás szabadságát, így mérlegelésük eltérő eredményre vezet. A TASZ ügyfelének, aki “fasznak” nevezte Facebook kommentben a győri alpolgármestert, el kellett vinnie az elsőfokú ítéletet másodfokra ahhoz, hogy a véleménynyilvánítás szabadságához való joga védelmet élvezzen. Az elsőfokú bíróság ugyanis a kommentje miatt még elmarasztalta becsületsértésért a hozzászólás szerzőjét, a másodfokú bíróság azonban már felmentette. A bíróság megállapította, hogy az adott hozzászólás közügyben való véleménynyilvánításnak minősül, valamint hogy az alpolgármester közéleti szereplő. Ezekből következően a “kétségtelenül nyers, obszcén kifejezés használatával is” a hozzászólás élvezi a véleménynyilvánítás szabadságához való jog védelmét.
• Az EJEB-nek az Uj kontra Magyarország ügyben arról kellett döntenie, hogy élvezi-e a véleménynyilvánítás szabadságának védelmét az a véleménycikk, ahol a szerző, Uj Péter egy állami tulajdonban lévő gazdasági társaság borát éles hangnemben kritizálja. A cikk így fogalmazott: “magyarok százezrei isszák büszkén, sőt, áhítattal a szart; ez van megetetve (itatva) a sokat szenvedett néppel, és legalább kétszer (vö.: állami gazdasági társaság) meg kifizettetve vele, be van magyarázva a legsuttyóbb demagógiával, jobbról és balról is”. Az EJEB az ítéletében megállapította, hogy a vulgáris kifejezés stilisztikai célokat is szolgálhat. Az adott ügyben értékelte azt is, hogy az állami tulajdonú gazdasági társaság kritikája közüggyel kapcsolatos, így kiterjed rá a véleménynyilvánítás szabadsága.

II. A véleménynyilvánítás terei 

Számos fórumon elmondhatod a véleményed. Egy hétköznapi beszélgetésben elmondottak is véleménynyilvánítások lehetnek, csakúgy mint egy interjú, egy tüntetésen elmondott beszéd vagy egy Facebook komment. A jog nem tesz különbséget az online és az offline véleménynyilvánítások között, Az online térben ugyanúgy el lehet követni becsületsértést vagy rágalmazást, mint személyesen. A jogellenes szólásoknál azonban lehet annak szerepe, hogy mekkora nyilvánossághoz jutott el a mondanivalód. A rágalmazás esetében nagy nyilvánosságnak, tehát súlyosbító körülménynek tekinthető az internet, a sajtó közlése, de egy nagyobb zártkörű magánrendezvény is. 

III. Lehetséges szankciók - ki tud segíteni?

III.1. Mivel kell számolnom, ha a véleményemet valaki jogsértőnek tartja?

Először azt nézzük meg, ha magánszemélyként kifejtett véleményed miatt indul ellened eljárás. A sajtóra vonatkozó szabályokról és a sajtó munkatársainak felelősségéről később lesz szó.

A szólásszabadságnak tehát vannak határai. Hamis tényt (néhány ritka kivételtől eltekintve) senkiről sem lehet állítani, ahogy a valóságot hamis színben feltüntetni is jogsértő. Ugyanígy nem élvez védelmet az indokolatlanul bántó, méltóságsértő megszólalás sem. Ilyenkor is mérlegelni kell viszont azt, hogy a megszólalás közüggyel kapcsolatos-e, és a kritizált személyek közhatalom-gyakorlók vagy közszereplők, mert ilyenkor a szólásszabadság keretei tágabbak. 

Ha valakit nyilvánosan kritizálsz, és az illető szerint a kritika sérti a jogait, több jogi eszköz közül választhat:

• polgári pert indíthat a személyhez fűződő jogai megsértése miatt (személyiségi jogi per);
• kezdeményezhet büntetőeljárást (rágalmazás vagy becsületsértés miatt);
• és ha a hazug állítás a sajtóban jelent meg, a sajtóorgánummal szemben indíthat sajtó-helyreigazítási pert.

Fontos, hogy amennyiben a közlésedből nem azonosítható be egyértelműen kritizált személy (ehhez nem muszáj nevén nevezned, elég, ha csak felismerhető), nem tud eljárást indítani ellened. Például ha a közlésed általánosságban utal személyekre, vagy egy csoport tagjaira, akkor kis eséllyel számíthatsz arra, hogy perbe fognak.

III.2. Mitől függ, hogy melyik eljárás indul meg? 

A kritizált személy dönthet arról, hogy személyiségi jogi polgári pert indít magánélete vagy jó hírneve megsértésére hivatkozva, vagy büntetőeljárási feljelentést tesz rágalmazás (tényállítás) vagy becsületsértés (értékítélet) miatt. Ezeket az eljárásokat akár párhuzamosan is megindíthatja.

A személyiségi jogi per során azt vizsgálja a bíróság, hogy megsértették-e a felperes személyiségi jogait, általában a jóhírnévhez való jogát. Az ilyen perben a legenyhébb jogkövetkezmény a jogsértés megállapítása, a legsúlyosabb pedig a kártérítés illetve a sérelemdíj megfizetésére kötelezés. Ezek az eljárások többnyire hosszadalmasak és költségesek. A TASZ tapasztala az, hogy csak nagyon súlyosan méltóságsértő megszólalások esetén ítél a bíróság a kritizált személy javára. 

A büntetőeljárásban a vád leggyakrabban becsületsértés vagy rágalmazás. Ilyenkor a bíróság arról dönt, hogy a nyilvánosan elhangzott vélemény alkalmas-e a becsület csorbítására. Büntetőeljárásban sokszor tartanak békítő ülést. Ha a békítés eredménnyel zárul, azon a ponton az eljárás véget is érhet. Ha a közügyek szabad megvitatása körében sajtótermék vagy médiaszolgáltatás útján hangzik el rágalmazó vagy becsületsértő megnyilvánulás - feltéve, hogy az nem irányul a sértett emberi méltóságának nyilvánvaló és súlyosan becsmérlő tagadására - akkor nem valósul meg bűncselekmény!

Rágalmazást csak tényállítással lehet elkövetni. Ha az eljárás során bebizonyosodik a közöltekről, hogy az tartalmilag igaz, akkor a per felmentéssel zárulhat (ennek bizonyítására azonban nem minden eljárásban kerülhet sor). Fontos, hogy annak kell bizonyítania az állítás valóságtartalmát, aki korábban az állítást tette. Éppen ezért javasoljuk, hogy akkor fogalmazz meg valamit tényállításként, ha megbizonyosodtál arról, hogy az igaz. 

Bár a törvény lehetővé teszi rágalmazás vagy becsületsértés miatt is a szabadságvesztés kiszabását, az ilyen eljárások jellemzően pénzbüntetéssel zárulnak. 

Előfordulhat az is, hogy a GDPR-ra (európai általános adatvédelmi rendelet) alapozva indítanak ellened eljárást személyes adat jogszerűtlen felhasználása miatt. Az ilyen ügyek sajnos egyre gyakrabban a sajtót is sújtják, ahol törvényszerű, hogy az újságírók adatokat kezelnek. Ha a GDPR-ra hivatkozva indítanak ellened eljárást a szólásszabadságod gyakorlása körében, fordulj a TASZ jogsegélyszolgálatához!

III.3. Mire számíthatok újságíróként?

Újságíróként, a sajtó munkatársaként munkakörödben rágalmazás és becsületsértés bűncselekményt nem tudsz elkövetni, ha a tudósítás közügyben született és nem sértette nyilvánvalóan és súlyosan az emberi méltóságot. A sajtó ellen leggyakrabban sajtó-helyreigazítás miatt indulnak eljárások. 

Ha valaki úgy ítéli meg, hogy egy újságcikk hamis tényt állít, sajtó-helyreigazítást kérhet. Ilyenkor a vitatott cikk megjelenésétől számított 30 napon belül kérelemmel kell fordulnia a sajtószervhez, amelyben megjelöli, hogy mi a helytelen állítás, és felszólítja a sajtóterméket, hogy tegyen közzé helyreigazító közleményt. A közleményt napilapnak, internetes sajtóterméknek és hírügynökségnek 5 napon belül, lekérhető médiaszolgáltatás (pl. streaming szolgáltatón keresztül elérhető videók) esetében 8 napon belül kell közölnie. Ha időszaki lap követi el a jogsértést, a helyreigazítást az igény kézhezvételétől számított 8 napot követően a legközelebbi számban kell közzétennie. Lineáris médiaszolgáltatásoknál (pl. TV-műsor) szintén 8 napon belül, azonos napszakban kell közölni a helyreigazító közleményt. 

Ha a sajtó ennek határidőben nem tesz eleget, sajtó-helyreigazítási pert lehet indítani ellene. Fontos, hogy véleménynyilvánítás, értékítélet miatt sajtó-helyreigazítást nem lehet kérni. 

Az ilyen perek annak bizonyításáról szólnak, hogy igaz volt, vagy hamis a tényállítás. Újságíróként fokozott felelősséggel tartozol a közölt tények helyességéért, a forrás hitelességéért.

A helyreigazítási eljárást csak az NMHH-nál regisztrált médiaszolgáltató, sajtótermék vagy hírügynökség ellen lehet megindítani. Kisebb blogok, non-profit szolgáltatók jellemzően nem szerepelnek az NMHH nyilvántartásában, így az ő esetükben nincs helyreigazítási kötelezettség és a pert is meg kell szüntetni.

Újságíróként figyelned kell arra is, hogy védd a forrásaid. Felelősséggel tartozol azért, hogy az információid forrásai biztonságban közvetíthessék a sajtónak a tudásukat, és ezért őket a későbbiekben se érje kár. A forrásvédelem fontosságát a jog is elismeri: újságíróként nem kell nyilatkoznod arról, hogy az információidat kitől szerezted.  

Jó tudni checklist

• Egy jogi eljárásban elsőként hangsúlyozni kell, hogy a szólás közüggyel kapcsolatos. 
• Erre akkor is különösen figyelni kell, ha közhatalom gyakorlót/állami szervet, vagy közszereplőt ért kritika miatt indul eljárás. Itt külön ki kell emelni, hogy a kritika miért, és hogyan függ össze közügyek megvitatásával.
• Fokozott védelemben részesül az értékítélet, így jobb esélyeid vannak, ha amellett érvelsz (és valóban értékítélet). Ha tényállításról van szó, akkor fontos, hogy igaz legyen az állítás. A hamis tényállítások csak nagyon szűk körben élveznek védelmet.
• Érdemes kitérni arra, hogy miért nem terjeszkedik túl a szólásod a véleménynyilvánítás szabadságának határain: így például egy közszereplővel szemben arra, hogy a szólásod nem öncélú, nem sérti a kritizált személy identitását, vagy arra, hogy az a közszereplő közéleti tevékenységével kapcsolatos, és semmiképpen sem sérti az emberi méltóságának magját.

A TASZ érvgyűjteménye segít az érvek kidomborításában.