A hazai civil szervezetek munkája során az egyik leggyakrabban visszatérő probléma, hogy hogyan lehet az ügyeket eljuttatni az emberekhez. Sokszor az éves kommunikációs stratégia kialakítása is sok munkaerőt és időt tud elvinni, egy-egy célzott kampány pedig kifejezetten nagy kihívást jelenthet. Az összehangolt és megtervezett kommunikáció viszont szinte minden esetben elengedhetetlen a civil szervezetek stabil működésének biztosítása érdekében.
Hogyan lehet megalapozni egy jó kampányt? Mennyire fontos a téma vagy éppen a névválasztás? Hogyan lehet mérni az eredményeket? Egyáltalán hogyan értelmezzük a sikert a különböző civil ügyek esetében? Hogyan lehet védeni az adott esetben sérülékeny csoportokat, amelyekkel együtt dolgozunk? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgetett Sczígel Andrea, a NIOK Alapítvány munkatársa a Civil Díj Legjobb kommunikációs kampány kategóriájának döntőseivel és díjazottjával. A három döntős szervezetet Doktor Enikő (Mosoly Alapítvány, marketing- és kommunikációs menedzser), Havasi Zoltán (Budapest Bike Maffia, alapító és vezető), és Romet-Balla Ágnes (SOS Gyermekfalvak, adománygyűjtési és kommunikációs igazgató) képviselték.
Kell egy sztori!
Mindhárom kampány esetében igaz volt az, hogy a szervezetek mindennapi működésén túl volt egy olyan történet, amit be lehetett mutatni egy kampányon keresztül. A Budapest Bike Maffia esetében olyan gyerekekről és felnőttekről van szó, akik még sosem látták a Balatont, a Mosoly Alapítvány 25 éves fennállását ünnepelte, melynek kapcsán visszaemlékeztek az alapítvány sikereire, történeteire, az SOS Gyermekfalvak pedig az állami gondozott gyerekekkel szembeni előítéletekre, stigmákra hívta fel a figyelmet.
Ügynökség vagy belső kommunikációs?
Abban mindenki egyetértett, hogy a jó kommunikációs kampányhoz nem feltétel az ügynökség, Doktor Enikő és Romet-Balla Ágnes saját tapasztalatból mondták, hogy adott esetben egy országos elérésű kampányt is le lehet bonyolítani a házon belül már meglévő csapattal. Havasi Zoltán a Budapest Bike Maffia csapattal viszont három éve egy ügynökséggel dolgozik együtt. Fontos azonban megjegyezni, hogy ez nem alkalmi, kampányszerű együttműködést, hanem szoros, napi kapcsolatot és kommunikációt takar. A hosszútávú együttműködés viszont Zoltán és Ágnes szerint is elengedhetetlen ahhoz, hogy egy adott ügynökség mennyire érti, látja át a szervezet munkáját és teszi magáévá a megfelelő szóhasználatot, főleg, ha olyan érzékeny csoportokról van szó, mint a hajléktalan emberek vagy éppen a krónikus, gyógyíthatatlan betegséggel élő gyerekek.
Érzékenyítés és a támogatók bevonása - lehet-e a kettőt egyszerre?
A fent említett érzékeny csoportokra, az érintettekre azért fontos kitérni, mert mindannyian tudnánk példát mondani arra, amikor a média vagy más közbeszédet befolyásoló szereplő olyan módon jelenített meg ilyen csoportokat, hogy azzal áldozati szerepbe helyezte őket, vagy akár egyenesen visszaélt a sebezhető helyzetükkel. Ha az érzékenyítés nem is cél egy szervezet esetében, ahogyan a Mosoly Alapítványnál sem az, akkor is kell, hogy legyenek kommunikációs irányelvek. Romet-Balla Ágnes és Havasi Zoltán tapasztalatai is azt mutatják, hogy az érzékenyítéshez, a támogatók megszólításához és a cselekvésre ösztönzéshez szükséges tartalmak sokszor nem vágnak egybe, és ilyenkor bizony előfordulhat, hogy kompromisszumot kell kötni.
Kész megoldások a média együttműködésekhez
...
Amennyiben kíváncsi vagy a cikk folytatására, azt ide kattintva tudod végigolvasni a Hive Mind oldalán.